A Nemzeti Igazgatótanács 1919 és 1933 között Uruguay végrehajtó hatalmának egyik alkotóeleme volt .
Az 1918-as alkotmány - népszavazással jóváhagyva 1917. november 25, kihirdetve 1918. január 3 és hatályba lépett 1 st március 1919 - megosztott végrehajtó hatalom a köztársasági elnök és a Nemzeti Közigazgatási Tanács között.
Ez a végrehajtó hatalom valójában a két akkori uruguayi politikai párt, a coloradók (liberálisok) és a blancók (konzervatívok) közötti megállapodás eredményeként jött létre . Arról volt szó, hogy a blancókat bevonják a kormány döntéseibe, míg a coloradók több évtizede elfoglalták a köztársaság elnökségét.
A Tanácsnak kilenc, közvetlen választójog alapján megválasztott tagja volt, hat évre, és kétévente egyharmadával megújítható (a tisztségek kétharmada a többségi listára, egyharmada pedig a második pozícióba került). A Tanácsnak a végrehajtó hatalom számos felhatalmazása kapott, különös tekintettel a közoktatással, az iparral, a pénzügyekkel, az építkezésekkel, a munkával, a közegészségüggyel, az általános költségvetés éves előkészítésével, a szervezeti választásokkal kapcsolatos adminisztratív kérdésekre. négy évre közvetlen választójog alapján megválasztott Köztársaság belépési, külkapcsolati, háborús és haditengerészeti miniszterét saját belátása szerint nevezte ki és bocsátotta fel.
Végül az Országos Igazgatóság feloldunk során államcsíny elnök Gabriel Terra , a1933. március 31.
Az első kilenc tagot (hat coloradót és három blancót ) a Közgyűlés választotta meg; közvetlen választójog alapján.
Anibal Luis Barbagelata, „Uruguay alkotmányos szervezetének általános jellemzői”, International Comparative Law , Vol. 6, N ° 3, július-1954. szeptember, pp. 455-473.