Egyszerűség

Az egyszerűség (latin simplicitas) az a tulajdonság, állapot vagy minőség, hogy egyszerű, természetes és nem kombinált. Gyakran jelöli a szépséget , tisztaságot, tisztaságot vagy spontaneitást. Az egyszerű dolgokat definíció szerint gyakran könnyebb megmagyarázni és megérteni, mint a bonyolult dolgokat, az összetettség ellentéte az egyszerűségnek. Az egyszerűség azt is jelenti, hogy mentes az erőfeszítéstől és a zavartól, valamint a felesleges dolgoktól. Az egyszerűség mint életmód utalhat az önkéntes egyszerűségre is .

Szerint Occam borotvája , ha minden más körülmény azonos, a legegyszerűbb elmélet a leginkább bizonnyal igaz, ezért fontos a koncepció az egyszerűség ismeretelmélet . Szerint Aquinói Tamás , az Isten isteni egyszerűség .

A Vallási Baráti Társaság (kvékerek) tagjai gyakorolják az egyszerűség tanúságát , amely az egyén életének leegyszerűsítése annak érdekében, hogy a legfontosabb dolgokra összpontosítson, és elkerülje vagy elhagyja a kevésbé fontos dolgokat.

A megismeréselméletben az egyszerűség egy olyan terület tulajdonsága, amelynek megfelelő leírása nagyon kevés információt igényel.

Az egyszerűséget néha szinonimaként vagy eufemizmusként (egyszerű, leegyszerűsítve) használják a butaság vagy a naivitás szempontjából .

Tudományfilozófia

Az egyszerűség meta-tudományos kritérium, amely értékeli a versengő elméleteket (lásd Occam borotvája és hivatkozásai). A parsimony hasonló fogalmát is használják, ez az a magyarázat, hogy egy kevésbé megfigyelt jelenségnek nagyobb jelentősége lehet, mint egy jobban megfigyelt jelenségnek.

Nyelv

Néhány felépített nyelv az egyszerűséget használta a teremtés céljául. Például a Toki pona csak 118 szót tartalmaz. A nyelv egyszerűségének előnye a könnyű tanulásban rejlik. Az erőteljes nyelv nem egyszerű vagy összetett nyelv, hanem a két kommunikáló fél sajátos megértési képességeihez igazított nyelv.

Idézetek

Lásd is

Hivatkozások

Az MIT Press. parsimony és egyszerűség o.  627-629 .

Külső linkek

Franciául

„Egyszerűség” , Tanulmányok , 2010/9 (Tome 413), p. 235-243.

Angolul