Millman tétele
A Millman-tétel a csomópontok törvényének egy sajátos formája, amelyet a potenciál kifejez. Nevét az amerikai elektronikai mérnök, Jacob Millman tiszteletére kapta .
Államok
Egy párhuzamos ágakból álló elektromos hálózatban, amelyek mindegyike tökéletes feszültséggenerátort tartalmaz lineáris elemmel, az ágak kivezetésein lévő feszültség megegyezik az elektromotoros erők összegével, illetve szorozva az ág befogadásával , az egész osztva a belépések összegével.
Az impedancia inverzének megfelelő beengedést hívjuk ( ).
Yk{\ displaystyle Y_ {k}}Zk{\ displaystyle Z_ {k}}Yk=1Zk{\ displaystyle Y_ {k} = {\ frac {1} {Z_ {k}}}}
VM=∑k=1NEMαkEk.Yk∑k=1NEMYk=∑k=1NEMαkEkZk∑k=1NEM1Zk{\ displaystyle V_ {M} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} \ alpha _ {k} E_ {k}. Y_ {k}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} Y_ {k}}} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} \ alpha _ {k} {\ frac {E_ {k}} {Z_ { k}}}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} {\ frac {1} {Z_ {k}}}}}}. Az áram irányának megfelelően.
αk=±1{\ displaystyle \ alpha _ {k} = \ pm 1}
Ellenállásokból álló elektromos hálózat speciális esete:
VM=∑k=1NEMαkEk.Gk∑k=1NEMGk=∑k=1NEMαkEkRk∑k=1NEM1Rk{\ displaystyle V_ {M} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} \ alpha _ {k} E_ {k} .G_ {k}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} G_ {k}}} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} \ alpha _ {k} {\ frac {E_ {k}} {R_ { k}}}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} {\ frac {1} {R_ {k}}}}}}. Az áram irányának megfelelően.
αk=±1{\ displaystyle \ alpha _ {k} = \ pm 1}
G-vel a vezetőképesség .
Áramgenerátorokkal is általánosítható. Ha mindig párhuzamosan vannak ismert áramok (például az áramgenerátorokból érkező áramok), ugyanazon M pont felé injektálva, akkor írhatjuk:
éngk{\ displaystyle Ig_ {k}}
VM=∑k=1NEMEk.Gk+∑k=1Péngk∑k=1NEMGk=∑k=1NEMEkRk+∑k=1Péngk∑k=1NEM1Rk{\ displaystyle V_ {M} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} E_ {k}. G_ {k} + \ sum _ {k = 1} ^ {P} Ig_ { k}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} G_ {k}}} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} {\ frac {E_ {k }} {R_ {k}}} + \ sum _ {k = 1} ^ {P} Ig_ {k}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} {\ frac {1} {R_ {k}}}}}}
Ne feledje, hogy az áramgenerátorok jelenléte nem módosítja a nevezőt.
Demonstráció
Figyelembe vesszük a fenti diagramot.
Mivel az ágak (Zk; Ek) párhuzamosan helyezkednek el, a belépésekkel dolgozunk , ami egyszerűsíti a számításokat. Minden elágazáshoz (feszültségforrás és impedancia ) Ohm törvénye szerint megkapjuk :
(így minden áram felfelé; az M pont felé irányul)
Yk=1Zk{\ displaystyle Y_ {k} = {\ frac {1} {Z_ {k}}}}énk=Yk×(Ek-VM){\ displaystyle I_ {k} = Y_ {k} \ szor (E_ {k} -V_ {M})}
Ezután szerint a törvény a csomók , van:
∑k=1NEMénk=0{\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} I_ {k} = 0}
Ha általánosítunk Ig áramgenerátorokkal, ugyanazt a számítást kezdjük az alábbiak szerint:
∑k=1NEMénk+∑k=1Péngk=0{\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} I_ {k} + \ sum _ {k = 1} ^ {P} Ig_ {k} = 0}
vagyis:
∑k=1NEMYk×(Ek-VM)+∑k=1Péngk=0{\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} Y_ {k} \ alkalommal (E_ {k} -V_ {M}) + \ sum _ {k = 1} ^ {P} Ig_ {k} = 0}
folyamatban :
∑k=1NEMYk×VM=∑k=1NEMYk×Ek+∑k=1Péngk{\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} Y_ {k} \ times V_ {M} = \ sum _ {k = 1} ^ {N} Y_ {k} \ alkalommal E_ {k} + \ összeg _ {k = 1} ^ {P} Ig_ {k}}
honnan :
VM=∑k=1NEMEk.Yk+∑k=1Péngk∑k=1NEMYk=∑k=1NEMEkZk+∑k=1Péngk∑k=1NEM1Zk{\ displaystyle V_ {M} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} E_ {k}. Y_ {k} + \ sum _ {k = 1} ^ {P} Ig_ { k}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} Y_ {k}}} = {\ frac {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} {\ frac {E_ {k }} {Z_ {k}}} + \ összeg _ {k = 1} ^ {P} Ig_ {k}} {\ displaystyle \ sum _ {k = 1} ^ {N} {\ frac {1} {Z_ {k}}}}}}
A bemutató gyorsan elkészíthető a Norton-tétel használatával : Minden ág átalakítható a megfelelő Norton-generátorrá. Az összeg a intenzitások áramlatok által szállított áram generátorok majd keresztezi a vezetőképesség összegével egyenlő a vezetőképességet minden ág. Az Ohm-törvény alkalmazása ezután megadja a dipólus kivezetésein az üresjárati feszültséget, azaz a Millman-tétel által megadott összefüggést.
Példa
- A szemközti ábrán a feszültséget (vagy ) Millman tételének képletével számítottuk ki:VNak nekb{\ displaystyle V_ {ab}}VM{\ displaystyle V_ {M}}
VNak nekb=V1R1+V2R2+V3R31R1+1R2+1R3{\ displaystyle V_ {ab} = {\ frac {{\ dfrac {V_ {1}} {R_ {1}}} + {\ dfrac {V_ {2}} {R_ {2}}} + {\ dfrac { V_ {3}} {R_ {3}}}} {{\ dfrac {1} {R_ {1}}} + {\ dfrac {1} {R_ {2}}} + {\ dfrac {1} {R_ {3}}}}}} =10.5.+08+-12.315.+18+13=-3V{\ displaystyle = {\ frac {{\ dfrac {10} {5}} + {\ dfrac {0} {8}} + {\ dfrac {-12} {3}}} {{\ dfrac {1} { 5}} + {\ dfrac {1} {8}} + {\ dfrac {1} {3}}}} = - 3V}- A negatív előjel azt jelenti, hogy a pontban a feszültség negatív a közös földhöz képest.Nak nek{\ displaystyle a}
Egy másik példa: Nem feltétlenül szükséges, hogy a feszültségforrások tökéletesek legyenek, még erős ellenállású ellenállásokat is tartalmazhatnak.
V=E1R1+R2+E2R3+R41R1+R2+1R3+R4{\ displaystyle V = {\ frac {{\ dfrac {E_ {1}} {R_ {1} + R_ {2}}} + {\ dfrac {E_ {2}} {R_ {3} + R_ {4} }}} {{\ dfrac {1} {R_ {1} + R_ {2}}} + {\ dfrac {1} {R_ {3} + R_ {4}}}}}}
V=V1R1+V2R31R1+1R3{\ displaystyle V = {\ frac {{\ dfrac {V_ {1}} {R_ {1}}} + {\ dfrac {V_ {2}} {R_ {3}}}} {{\ dfrac {1} {R_ {1}}} + {\ dfrac {1} {R_ {3}}}}}}Alkalmazások
Ezt a tételt előnyösen akkor használjuk, ha nulla (például egy PDO differenciális feszültsége lineáris módban), akkor a nevezőt nem kell megfogalmazni.
VM{\ displaystyle V_ {M}}
Lásd is
Kapcsolódó cikkek
<img src="https://fr.wikipedia.org/wiki/Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1" alt="" title="" width="1" height="1" style="border: none; position: absolute;">