A matematika egy olyan kifejezés, amelyet Jacques Lacan hozott létre 1971-ben, hogy kijelölje a pszichoanalízis fogalmainak algebrai formalizálását, amelyet továbbításuk céljából működtetett.
Ludwig Wittgenstein olvasatát és a pszichózis struktúrájának elemzését követően Lacan a borémeai csomóval egy időben feltalálja a matematikát a Valódi, a szimbolikus és a képzeletbeli fogalmakkal kapcsolatban : a matematika egy "nyelvmodell, amelyet egy a szimbolikus rend logikája ”; a borromeai csomó „a topológián alapuló szerkezetmodell, amely radikális elmozdulást hajt végre a szimbolikusból a valóságba”.
A kifejezést először használják 1971. december 2Épült az mytheme a Claude Lévi-Strauss és a régi görög μάθημα , a tudás, hogy nem kifejezetten tartozik a területén a matematika .
A többes számban (matematika) és az egyes számokban felváltva Lacan 1972 és 1973 között több meghatározást adott, de összekapcsolta azt a négy diskurzust , amelyeket az 1969-1970 közötti L'Envers de la psychanalyse szemináriumában tártak fel , nevezetesen a mester beszéde, az egyetemi diskurzus, a hisztérikus diskurzus és a pszichoanalitikus diskurzus, ahol a matematika "annak írása , amit az ember nem mond, de amit át lehet adni ", Wittgenstein ellentétes álláspontját képviselve, azzal a céllal, hogy a kimondhatatlan.
Tehát a matematika nem egy integrált formalizálás, mivel mindig feltételez egy maradékot, amely elmenekül tőle, de matematémákon alapul, vagyis a Lacan által működtetett pszichoanalitikus fogalmak algebrai megfogalmazásai, beleértve: a jelzőt , a tükör színpadot , a vágy grafikonjait. , az alany , a fantázia , a Másik , a tárgy a .
Plon és Roudinesco szerint , ha 1969-ben Lacan kimutatta a pszichoanalízis és az egyetemi beszéd összeegyeztethetetlenségét, akkor a matematikát különösen Jacques-Alain Miller fogta megérteni a pszichoanalízis bevezetésének eszközeként az egyetemen.
: a cikk forrásaként használt dokumentum.