Az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés megfelel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) által az Egyezmény (1992) eredeti szövegének 6. cikkének kijelölése céljából elfogadott kifejezésnek, amely hat kiemelt területre összpontosít: oktatás, képzés, lakossági tudatosság, nyilvánosság részvétele , az információk nyilvános hozzáférése és a nemzetközi együttműködés ezekben a kérdésekben.
Az éghajlat erősítésével kapcsolatos cselekvés Felhívja a kormányokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre oktatási és lakossági figyelemfelkeltő programokat, képezzék a tudományos, technikai és vezetői személyzetet, ösztönözzék az éghajlatváltozással kapcsolatos információkhoz való hozzáférést és azok hatásait, valamint támogassák a nyilvánosság részvételét e kérdések mérlegelésében. Ezenkívül sürgeti az országokat, hogy az együttműködésük révén támogassák ezt a folyamatot a bevált gyakorlatok és a levont tapasztalatok cseréjéhez, valamint a nemzeti intézmények megerősítéséhez való hozzájárulás révén. A tevékenységek ezen széles skáláját egyedi célkitűzések határozzák meg, amelyeket együttesen döntő fontosságúnak tekintenek az éghajlatváltozással kapcsolatos alkalmazkodási és mérséklési intézkedések hatékony végrehajtásának lehetővé tételéhez és az egyezmény végső céljának eléréséhez.
Ezt a közös célt rögzíti az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) 6. cikke, amely az oktatásra, a képzésre, a közvélemény tudatosságára, az információkhoz való nyilvános hozzáférésre, a nyilvánosság részvételére és a nemzetközi együttműködésre vonatkozik (általában „éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésként”). - ACE), valamint a Kiotói Jegyzőkönyv 10. cikke és a Párizsi Megállapodás 12. cikke.
A 6. cikk az egyezmény szerves részét képezi 1992. május 9-től, a szöveg elfogadásakor. A nemzetközi együttműködés fontosságát a 6. cikk végrehajtása érdekében az 1997-ben elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv 10. cikkének e) pontja hangsúlyozta.
A Felek tizenegyedik konferenciája (COP 11) 2002-ben Újdelhiben tartott ülésén elfogadta az újdelhi munkaprogramot (2002–2007), amelynek célja a 6. cikk szerinti, az ország által irányított fellépés rugalmas keretének biztosítása, amely válaszol a a felek igényei és helyzete, valamint megfelel nemzeti prioritásaiknak és kezdeményezéseiknek.
Balin 2007-ben a COP 13 úgy döntött, hogy elfogadja a módosított új Delhi munkaprogramot, és meghosszabbítja annak időtartamát öt évvel (2007–2012), és felkérte a Konvent Titkárságát, hogy szervezzen szubregionális műhelytalálkozókat a munkaprogram felülvizsgálata részeként. ossza meg a tanulságokat és a jó gyakorlatokat Workshopokat tartottak Európában (2009), Ázsiában és a csendes-óceáni térségben (2009), a kis szigeteki fejlődő államokban (2010), Afrikában (2010), valamint Latin-Amerikában és a Karib-térségben (2010).
Ennek a hat elemnek a megvalósítása kulcsfontosságú tényezőnek bizonyult az éghajlatváltozás okozta komplex kihívások megértésében és az azoknak való megfelelésben. Az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés fontosságát más nemzetközi eszközök mutatják be, például a Fenntartható Fejlődés Céljai (SDG-k, 2015), a Fenntartható Fejlődés Oktatásának Globális Cselekvési Programja (Program Global Action for ESD, 2014), az Aarhusi Egyezmény (2011). ) és a bali iránymutatások (2010).
A dohai munkaprogram B. szakaszának (14) bekezdése meghatározza a megközelítés vezérelveit és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés keretében végrehajtandó tevékenységek jellemzőit. Noha a B. szakasz 14. pontjában felsorolt 9 pont mind fontos, érdemes hangsúlyozni a nemek közötti egyenlőség elvére és az elfogadott generációk közötti megközelítésre vonatkozó d) pontot.
A nemek közötti egyenlőség elvén alapuló megközelítésben az éghajlatváltozás leküzdésére irányuló intézkedések beépítik a nemek dimenzióját, és ösztönzik a nők részvételét a döntéshozatalban. Míg a világ népességének körülbelül 50% -át teszik ki, a nők sok országban kevésbé képesek megbirkózni az éghajlatváltozás káros következményeivel, és jobban ki vannak téve nekik, mert alacsonyabb a gazdasági, politikai és jogi súlyuk. Ezért a nők felhatalmazásával és tapasztalataik, ismereteik és készségeik felhasználásával hatékonyabban lehet reagálni az éghajlatváltozásra.
Generációk közötti megközelítésben minden korosztályt bevonnak az éghajlatváltozás megoldásainak keresésébe, és különösen figyelembe veszik a fiatalok és az idősebb emberek kiszolgáltatottsági tényezőit - akiknek korlátozott az önálló reakcióképessége. A jövő generációi valószínűleg nagyon kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak; ugyanakkor az éghajlatváltozással kapcsolatos döntéshozó testületekben erősen alulreprezentáltak. Ugyanakkor a világ népességének nagyon gyors öregedésének lehetünk tanúi. 2050-re körülbelül minden ötödik ember meghaladja a 60. életévét. Becslések szerint a 80 éves és idősebb emberek száma megnégyszereződik.
Az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődésének Évtizede, amelyet 2005 és 2014 között hirdettek meg, hangsúlyozta, hogy az oktatás minden formájában (formális, nem formális és informális) a fenntartható fejlődés nélkülözhetetlen eleme. 2014 novemberében ennek a kezdeményezésnek a hivatalos meghosszabbításaként az UNESCO elindította a fenntartható fejlődés érdekében folytatott oktatásra vonatkozó globális cselekvési programot (GAP), amelynek általános célja a fenntartható fejlődésre irányuló oktatás fokozott fellendítése.
Az információkhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről a döntéshozatalban és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló egyezmény (Aarhusi Egyezmény) képezi az ezeket a kérdéseket irányító fő nemzetközi keretet.
Az Aarhusi Egyezmény jogokat biztosít a nyilvánosság számára, és kötelezettségeket ró a kormányzati hatóságokra, többek között a nyilvánosság részvételével kapcsolatban a környezeti döntéshozatalban. A 2015-ben megjelent maastrichti ajánlások arról, hogy miként lehet elősegíteni a nyilvánosság hatékony részvételét a környezeti döntéshozatalban, gyakorlati eszköznek szánják a nyilvánosság részvételének javítását a környezeti döntéshozatalban, és különösen a jó gyakorlatokra vonatkozó ajánlásokat tartalmaznak.
A riói nyilatkozat 10. elvének hatékony végrehajtásának ösztönzése és felgyorsítása érdekében a kormányok az indonéziai Balin találkoztak az UNEP Kormányzótanácsa / Miniszteri Fórum globális környezetének 11. rendkívüli ülésszakán. Elfogadták az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló nemzeti jogszabályok kidolgozásának iránymutatásait a környezetvédelem területén. Ezek az önkéntes iránymutatások bizonyítják a kormányok hajlandóságát arra, hogy a nyilvánosság minden szintjén aktívabb részvételt keressenek a környezet és a kapcsolódó erőforrások védelmében és kezelésében.