Deixis

A deixis olyan nyelvi fogalom, amelynek nevét közvetlenül a görög δεῖξις- től kölcsönözzük (a bemutatás vagy a hivatkozás művelete). A deixis az egyik módja annak, hogy referensét egy nyelvi szekvenciának adják át; akkor fordul elő, amikor egy állítás egyes részeinek megértéséhez kontextusra van szükség.

Egy szó vagy kifejezés deiktikus, ha értelmezése a kontextustól függően változik, mint például a névmások esetében.

Történelmi

A deixis fogalma 1904-ben jelent meg Karl Brugmann-nál, aki deiktikus névmásokat, demonstratívumokat és bizonyos idő és hely határozószókat nevezett , amelyeknek lehetőségük van közvetlenül utalni a külső helyzetre, és ezekről beszél: Ich / Du / Jener / deixis ( vagyis: közel áll hozzám, hozzád, hozzá). A koncepciót először németül beszélő nyelvészek veszik át, mint K. Bühler (1934), majd főleg Charles Bally a Linguistique générale et Linguistique française (Berne 1932) c.

Koncepció lehatárolása

A deixis szemben áll:

• az anaphora , amely a deixis-szel ellentétben nem jelent összefüggést a kontextus más elemeivel. A szónok szóban kijelentheti, hogy "ezt a macskát elgázolják", ha nem verbálisan kijelöli ezt a macskát anélkül, hogy utóbbit korábban említettük volna. Ebben az esetben a demonstratív determinánsnak deiktikus felhasználása van: kijelöli a felmondási helyzetben jelen lévő vagy onnan elérhető referenst . Ezután kísérheti egy gesztus, mimika vagy mozgás, amely megkönnyíti az azonosulást. Azonban a „Láttam egy macskát. Ezt a macskát elgázolták. », A demonstratív determináns anaforikus, azaz azonosít egy referenst ( macskát ), amelyet korábban már említettek a kiejtési folyamatban.

• a tengelykapcsoló , amely megelégszik az egyetlen jelzéssel, amelyet maga a kimondás okoz. Az „  I szeretné ezt autó”, a referens én , ami azt mondta, hogy „  diskurzus váltókar ”, mert megnyilvánul a megnyilatkozás jelenlétében tárgya a megnyilatkozás, egyértelműen azonosítható az a tény, hogy én, aki adja a mondat . Ezzel szemben a deiktikus meghatározó ezt szükségessé teszi, ahogy már mondtuk, egy mozdulattal a demonstrációs ( ez autót, hogy én pont a sok közül); ugyanez vonatkozik a "Regarde- the  " -re is, ahol ezúttal a névmás egy deiktikus munkában van (vagy anaphora ... akkor megint attól függ, hogy milyen kontextusban mondják a mondatot).

Megjegyzés: egyes nyelvtanok nem tesznek különbséget a "deixis" és a "clutch", illetve a "deictics" és a "  clutch  " között.

A deixis típusai

Valószínűleg a deixis által leginkább érintett kategóriák a személy, a hely és az idő kategóriái (amit Charles J. Fillmore a deixis "grammatikalizált fő típusainak" nevez). A személy kategóriája összekapcsolható a nemével .

Mi is beszélünk deixis a beszéd, vagy a szöveg (utalva egy része a beszéd), valamint a szociális deixis (beleértve a megkülönböztetés Ön / te , valamint a figyelembe véve a társadalmi státusz , a beszélgetőtárs).

Deixis in praesentia és absentia

Meg kell különböztetnünk a kétféle használata a deixis: a Deixis hívják a praesentia társíthatók , és hogy hívják a távollétében .

A deixis a praesentia társíthatók él az azonnali helyzet ( „Olivier, kuss az autót  !” (A névmás nélkül megelőző) „Légy óvatos, ne közelíts! Ez veszélyes!”).

A deixis in absentia olyan közvetett szituációs kifejezésekben található meg, amelyek:

• ostenzív közvetett referencia: a beszélő a kimondási helyzetben lévő tárgyra irányul, hogy az igazi referensre utaljon . Példa: „  Ez az autós biztosan sietett. A hangszóró az autósra mutat, miközben azt sugallja, hogy az autó rosszul parkol, az autó itt az igazi referens .
• a demonstratív nem gesztusos közvetett utalás: például „  Ez a vonat mindig késik. », Egy állomás peronján, előzetes említés nélkül ejtik. Olyan hangszóró mondja ki, aki ugyanarra a vonatra vár, mint beszélgetőpartnere .
• Az általános referencia: vagy demonstratív ( „Adj ezt a könyvet!”), vagy névmási ( „Figyelem, ezek veszélyesek!” ejtik jelenlétében adott referens (kutya például), hogy figyelmeztesse az általuk képviselt veszély általában) .
• a meghatározott referencia (nagyobb helyzetben): a referens azonosítását a kimondási helyzet alkotó elemeinek figyelembevételével szerezzük; vagy a "Chirac elnök megtámadja az államfőt " példa . "Itt az az ország számít, ahol a kimondást kimondják, annak érdekében, hogy egyértelműen azonosítható legyen a referens" államfő ".
• az il személyes névmás előzmény nélküli használata a jelen nem lévő referensre való hivatkozásra: "  Azonnal eljön!" »(X orvos titkára ejti a várakozó betegnek).

Deiktikus kifejezések

Egy szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás , deictics olyan szavak vagy kifejezések, amelyek meghatározzák az adott körülmények között a megnyilatkozás , kapcsolódik egy adott kommunikációs helyzetben. A deiktikus referense (a valóság eleme, amelyre egy szó utal) csak a kommunikációs helyzetben résztvevő beszélgetőtársak vonatkozásában határozható meg.

Amint azt már megjegyeztük, a deiktikusokat „ tengelykapcsolónak  ” vagy „indexikus szimbólumoknak” is nevezhetjük  , ezek a három kifejezés nem fedik egymást teljesen.

A diktikumok megnyilvánítják a nyelv reflexív működését (kódolt jelentésük a kimondásokban való saját használatukra utal).

A deiktikusok kijelölik:

• A tárgyalópartnerek részt vesz a kommunikációs helyzet : Adó (k) / vevő (k), a feladó (k) / vevő (k), személyes névmások , névmások és melléknevek birtokos az 1 st és 2 e  személy ( I , akkor , mi , te , az én , a mi , a te stb.), emberneveket jelölő keresztnevek;
• a beszélő által kiváltott tárgyak vagy emberek : demonstratív névmások és melléknevek ( ez , az , az , az , itt stb.);
• a kommunikációs helyzet térbeli és időbeli koordinátái : a hely és idő határozói és mellékmondatai ( itt , ott , ma , holnap , tegnap , két nap múlva , ma reggel stb.).

Miután kiküszöböltük az alanyi személyes névmás esetét deiktikusnak, amikor az reprezentatív (előzménye van) vagy névleges (én, te, mi, te, amelyek közvetlenül a kiejtésre utalunk), mivel a d '' Shifter megnevezést fenntartjuk ) felsorolhatók ezek a deixis alá tartozó nyelvi egységek:

• a személyes névmások nem képviselők (nincs bizonyíték): "Tekintse meg  ! ".
• a meghatározók és a demonstratív névmások  : "Add ide azt a könyvet. Nézd meg ezt! », Ahol ez és az a főnévi mondatok alkotják, amelyek a felmondás helyzetében lévő tárgyra utalnak.
• a hely és idő határozói : "Gyere ide  !" Milyen szép idő van ma  ! ". A két kiegészítést a helyszín és a kimondás időpontjában jelöljük.
• tágabban minden olyan elem, amelynek referense csak akkor határozható meg, ha ismerjük a kimondás helyzetét: "Vigyázz a kutyával  !" "

A deixis másik lehetséges jelentése

A szöveg minden belső referenciapontja, például a hangzó, a történet vagy a párbeszéd ideje, vagy a kimondás helye a szöveg deixisét képezi, és ezek az elemek nagyok, például fordításban, mert többet hoznak mint értékes elemek a szóban forgó szöveg exegézisének jobb megértése érdekében. Bizonyos összefüggésekben beszélhetünk a „személyes deixisről” is, vagyis a nemről, a lakóhelyről és az időről, amelyben a kérdéses egyén él.

Lásd is

Bibliográfia

• George Grigore , „A Bagdadban beszélt arab térbeli deixis”, Estudios de dialectologia arabe n.7, Zaragoza, p. 77–90 [[ academia.edu online olvasás]]

Hivatkozások

• Ez a cikk részben vagy egészben a " Deictic  " című cikkből  származik (lásd a szerzők felsorolását ) .

1. K. Brugmann, Die Demonstrativpronomina der indogermanischen Sprachen. Eine bedeutungsgeschictliche Untersunchung , Lipcse, 1904
2. K. Bühler, Sprachtheorie , Iena, 1934
3. Michèle Perret, "Benveniste és token-reflexivitás", A jel és a levél, tisztelgés Michel Arrivé előtt, Párizs, L'Harmattan , 411-418.
4. Lásd: Georges Kleiber , L'information grammaticale és Michèle Perret, A szöveg kiejtése a nyelvtanban , Párizs, Nathan, 1994)
5. Fillmore, Charles J. (1971) Előadások a Deixisről , CSLI Publications (reed. 1997).
6. Lásd: Michel Ballard, Versus: The Reflected Version - Repérages et Parameters , Ophrys, 2004 ( ISBN  978-2708010598 ) , p. 22 1. bek.

Kapcsolódó cikkek

• Deixis a pragmatikus cikkben