A Felső-Magyarország a magyar Felvidék (szó szerint "a fentiek földje vagy a" magas ország ") név francia formája, amelyet a volt Magyar Királyság északi részén a szlovákok túlnyomórészt lakott régiója kap , ami a mai nagy pártnak felel meg . Szlovákia . Ez a régió a Felső-Magyarország nevet is viselte (szó szerint: "Felső-Magyarország", szlovákul : Horné Uhorsko ).
A "Felső-Magyarország" kifejezés számos történelmi fogalomra utalhat.
A szlovákok az úgynevezett területen, ahol éltek Slovensko ( „Szlovákia”), a kifejezés megjelent írásban a XV th században, de nem pontosan meghatározott, és egyes források a XVI th század utalnak a nevek szlavón vagy Slováky , nevek földrajzi és etnikai területet egyszerre minősített, határozatlan határokkal. Ennek a szlovákok által lakott régiónak nem volt jogi, alkotmányos vagy politikai státusza a Magyar Királyságon belül.
Az oszmán háborúk idején a Felső-Magyarország magyar kifejezés (szó szerint: "Felső-Magyarország", szlovákul : Horné Uhorsko , németül : Oberungarn ) csak a magyar királyság északkeleti részének felelt meg, míg a régiók északnyugaton (amely ma Szlovákia nyugati részének felel meg) Alsó-Magyarországhoz ( Alsó-Magyarország " Alsó-Magyarország " ) tartozott : a Királyi Magyarország új igazgatási és katonai szervezetében ( vegetár ) így volt a felső-kapitányság Magyarország ( Felső-magyarországi főkapitányság ) a bányavárosok kapitányságától keletre található ( Bányavárosi főkapitányság ), amelyek területe nagyjából megfelel a mai Szlovákia nyugati felének.
Amikor a királyi Magyarország ezen északkeleti területének nagy része 1682 és 1685 között rövid időre Thököly Imre , az Oszmán Birodalom önálló vazallus fejedelme alatt lett , megtartotta Felső-Magyarország (Felső- magyarországi Fejedelemség ) nevét .
A kifejezés Felső-Magyarország továbbra is, hogy kijelölje azt a földrajzi területet lefedő jelenlegi szlovák vagy az északi alkotóelemei a Magyar Királyság között a XVI -én és XVIII th században, és még több informálisan a XIX th században.
A szlovák Horné Uhorsko szó Magyarországra vonatkozik az 1918 előtti, etnikailag heterogén területein : Uhorsko , míg a Maďarsko kifejezés Magyarországot mint a magyarok etnikailag homogén nemzetállamát jelenti , amely az előző 1918-as széttöredezettségéből adódik. a határokat az „Lord Bizottság” húzta meg 1919-ben, és az 1920-as trianoni szerződés formalizálta .
A felvidek magyar szó szó szerinti jelentése : "magas ország", "magas ország", pontosabban:
és mint közönséges neve jelöl régiók nagyobb magasságban, mint a hangszóró, vagy más régió ( „nagy ország (a)”), mint például a Balaton-felvidék „nagy Balaton”, a régió dombok szomszédos Balaton , amely a a legfelső Balaton Nemzeti Park nevében használt kifejezés .
Ennek megfelelő nevet , Felvidék egy olyan fogalom, amelyre a francia „felvidéki” utalhat.
A kifejezés történeteA magyar nyelv a XVIII . Században még mindig ritka és a XIX . Századtól vált gyakorivá . Ez a kifejezés az északi magyar királyság hegyvidéki területeit jelöli, főleg szlovákokból álló vegyes lakossággal , kisebbségi magyar , német , rutén és zsidósággal . A szó, melynek lényeges eleme fel- „felülről”, ellenzi a déli síkságokon Alföld ( Alföld Magyarország ) és a Kisalföld ( Kisalföld Magyarország ) azok eleme al- „alulról”, és fel lehetne használni a Felső-Magyarország szinonimája . Ennek a Felvidék földrajzi névnek a megfelelői szlovákul : Horná zem , németül : Oberland , jiddisül : אױבערלאַנד ( Oyberland ).
E tulajdonnév jelentése azonban az I. világháború után megváltozott , amikor a Felső-Magyarország "Felső-Magyarországot" már nem használták. Ezután a Felvideket magyarul használták az ország északi részén levő elszakadt régiók ( Szlovákia és Kárpátalja Ruthenia ) kijelölésére , majd a második világháború után egyedül Szlovákia kijelölésére, Kárpátaljai Ruthenia (vagy Kárpátalja ) , amelyet a Szovjetunió csatolt .
Modern vitaMa Magyarországon Felvidékkel Szlovákiára lehet hivatkozni. Ez az egyetlen olyan kifejezés, amelyet a magyar történetírásban a mai Szlovákiára utalnak a középkorban (anakronisztikusan, mivel a Felvidek kifejezést akkor még nem használták magyarul), míg a volt Felső-Magyarország három megyéje , amely megmaradt az első világháború után Magyarországba integrálódott, soha nem hívják Felső-Magyarországnak ( Felvidék ), hanem csak Észak-Magyarországnak ( Észak-Magyarország ).
A Felvidék „Magas Ország” egész Szlovákia egészére való használatát a szlovákok sértőnek, a nem nacionalista magyarok pedig nem helyénvalónak tartják. A Felvidéket a dél-szlovákiai magyar kisebbség a vasfüggöny területi autonóm értelemben történő megnyitása óta is széles körben alkalmazza , hogy csak Szlovákia túlnyomórészt magyar lakosságú régióit jelölje meg: a szlovákiai napilap így beszél magyarul Új Szó szisztematikus különbséget Felvidék honnan Szlovákia "Szlovákia". A szlovákiai magyar kisebbség számos tagja felvidéki magyarok néven emlegeti magát (szó szerint: "a magas országból származó magyar").
1522 és 1699 között Felső-Magyarországot hosszasan vitatták a Habsburgok királyi Magyarországa (1522-1645) között, olyan magyar fejedelmek között, mint Thököly Imre (1682-1685, rövid uralkodási ideje, amelyet a modern magyar történetírás " Felső-Hungária fejedelemségének " mutat be ), valamint a magyar erdélyi fejedelemség kibővült a Partium (1645-1682 és 1685-1699, fejedelemség, amely a modern magyar történetírás bemutatja a „ királyság Magyarország keleti ”). Hagyományos demográfiai felépítése mindeddig nem változott, ezt bizonyítják az első részletes demográfiai adatok, amelyek a XVIII . Századi arisztokráciából származnak . Magyar , parasztság szlovák vagy ruszin , német telepesek . Azóta a demográfiai adatok következetesen azt mutatják, hogy a szlovákok alkotják Felső-Magyarország legnagyobb etnikai csoportját; és ez már a XV . század végén is így volt, mivel a becslések és állítások történelmi adatokon alapulnak.
1720-ban Szlovákia jelenlegi területének 63 legnagyobb, legalább 100 adóköteles háztartással rendelkező városából 40 szlovák többségű, 14 német és 9 magyar volt.
Az egész magyar királyság megyei bontásban az első népszámlálást 1842-ben tették közzé. Felső-magyarországi megyék teljes népessége meghaladja a 2,4 millió embert, a következő nemzetiségi megoszlással: a szlovák 59,5%, a magyar 22% , 8,3% ruszin , 6,7% német és 3,6% zsidó .
Felvidéken, amely megfelel a megyében a Pozsony , Nyitra , Bars , Hont , Trencsén , Turóc , Árva , Liptó , Zólyom , Gömör és Kis-Hont , Szepes , Abaúj-Torna , Sáros és Zemplén volt a túlnyomó többsége megyében a A szlovák anyanyelvű lakosság többsége az 1900-as és az 1910-es magyar népszámlálások szerint ( az 1919-1920- as béketárgyalások során történő használatuk kapcsán is ellentmondásos ).