Orosz helyesírás 1918 előtt
Az 1918 előtti orosz helyesírás , más néven a forradalom előtti helyesírás, a helyesírás Oroszországban Nagy Péter reformjai óta egészen az 1918-as reformig érvényes .
Ábécé
Az 1918 előtt használt orosz ábécé 35 betűből állt:
- A reform során négy levelet töröltek:
-
i (i tizedik), amely az и után az ábécében található, a reform során и helyébe lépett;
-
ѣ ( yat '), amely Ь és Э között helyezkedik el, és amely jelenleg egy е-nek, ritkábban egy ё-nek vagy egy и-nek felel meg;
-
ѳ (fita), amely a я után található és helyébe ф lép, a görög theta (Θ, θ) leszármazottja ;
-
ѵ (ijitsa), az ábécé utolsó betűje, amely after után következik, amely általában egy и-nek felel meg. A levél a görög upsilontól származik (υ).
- A ё és й betű státuszt kaptak, és 1918-ban felvették az ábécébe (amely 33 betűvel rendelkezik azóta). A reform előtt már foglalkoztatták őket, és a foglalkoztatásuk nem változott.
Helyesírási szabályok
-
Az і betűt („i-tizedik”) a magánhangzók előtt és az міръ (világegyetem, világ) szóban használják: вліяніе, акція, пріѣздъ . Az и ("i-nyolcadik") és az й betűt mássalhangzók előtt használják: миръ (béke), бензинъ, райскій, привлекать . Kivételt képeznek az összetett szavak ( пятиэтажный, семиуровневый, наиужаснѣйшій ), és amikor a "й" egy "j" átírása egy európai nyelvből ( майоръ, фейерверкъ а "" , de a kezdő hang ez , Нью-Іоркъ ).
- Minden olyan szó, amely a modern írásmódban mássalhangzóval végződik, amelyet nem követ puha előjel, a régi írásmódban " un " -val (kemény jel vagy "еръ") fejeződött be : боръ, съ праздникомъ, замужъ, ужъ морозъ .
-
A ѳ (fita) betűt görög eredetű szavakkal írják, amelyek esetében az θ (theta) görögöt f- ként ejtik, miközben oroszul halad ( каѳедра, ариѳметика, логариѳмъ, паѳосъ, Ѳедоръ, Аѳанасій ) - más esetekben „Т” ( теорія, театръ, атеизмъ - a kezdeti forma ellenére: θεωρια, θεατρο, αθεος).
-
Az ѵ (ijitsa) betű a XIX . Század közepéig működött. A görög eredetű szavak eredetileg "υ" -val (ypsilon) voltak írva, amelyet általában "i" -nek, de néha "v" -nek ejtettek. A XX . Század elején már nem találkozik a betűvel a történelmi vagy egyházi szövegekben, és néhány vallásos szférából származó szóval: мѵро, ѵпостась, ѵпакои . A hivatalos nyelvtanok már figyelmen kívül hagyták az ijitsát, de a tudomány jele volt, hogy a "мѵро", "мѵропомазаніе" kifejezéseket helyesen írjuk egy ѵ-vel, nemcsak az egyház érdekében, hanem a kifejezés megkülönböztetésére is. миръ ".
- A gyökerekben a „ѣ” betűt soha nem használják a gutturalis г, к, х és a sziszegő ш, щ után, sem ж, ч, ф után. Kivételek: a кѣмъ és чѣмъ névmások csökkenő alakjai, valamint a „х” (х theръ ) betű és annak származékai ( похѣрить ) régi neve .
- Azokat a szavakat, amelyekben a hang [ e ] mozgó magánhangzó, amely ь vagy d'un alakot ölthet, „е” -nek (és nem „ѣ” -nek) írják : мёдъ - медовый, мёлъ - мести, льва - левъ, мстить - месть, брать - беру ... Kivételek: гнѣздо, сѣдло, цвѣтъ, звѣзда, дѣвать, зѣвать - беру ... Kivételek: гн s'écrздо, сѣдло, цвѣтъ, звѣзда, дѣвать, зѣвать és обрѣпсте vannak betűzve egy талатиа és vannak írva „ё” ( птичьи гнѣзда, цвѣлъ, пріобрѣлъ, зѣвъ, одѣвка, запечатлѣнъ ). A kivételek jelentik azokat a hibákat, amelyek végül normává váltak.
- A férfias többes számú melléknevek vége: „е” ( большіе дома, деревянные столы, новые корабли ). A női és semleges többes számú melléknevek végződése: "я" ( большія деревья, деревянныя скамьи, новыя лодки ).
- A birtokos végződő melléknév hím -ій, -ый jelentése -аго vagy -яго ( славнаго, поющаго, бѣлаго, большаго (большій) самаго (самый) синяго, птичьяго, бабьяго, акульяго ); azok, akik –ой-ben vannak írva –ого : большого (большой), золотого, иного . Hasonlóképpen, a –о névleges kifejezéseknek –ого formájuk van: одного, этого, самого (самъ) . A következő szavaknak –его formája van : моего, твоего, своего, нашего, вашего, ихнего .
- A férfias főnevek a részeshatározós és elöljárószós mint valamint a női főnevek a elöljárószós végén a ѣ : дядѣ, о машинѣ; на столѣ, въ яблокѣ .
- Ezért a dátum- és elöljárószavakra épülő határozószókat „ѣ” jellel írják : втайнѣ, вживѣ, вмѣстѣ, вкратцѣ, вполнѣ, вскорѣ . Hasonlóképpen „un” -val írjuk a –лѣ és –дѣ mellékmondatokat: возлѣ, отколѣ, доселѣ, подлѣ; вездѣ, гдѣ, индѣ, здѣ (сь) .
- Az „- enть” igék imperfektív formáját „ѣ” -vel ( смотрѣть, болѣть, пѣть ) írják , és a yat 'minden imperfektívából származó formában fennmarad: усмотрѣніе, предмотрѣнусный; заболѣвать, болѣзнь; пѣніе, пѣсня, запѣвать, пѣтухъ. Kivétel: a infinitívek переть, тереть, мереть és származékaik: запереть, преніе (споръ), треніе, умереть (mert itt a „-ереть” első „е”).
- Az összehasonlító és a felsőbbségű melléknevek és határozószók „–ѣе”, „–ѣй” és „–ѣйшій” végződései „ѣ” -vel vannak írva: веселѣе, быстрѣй, главнѣйшій, болѣ-менѣ (itt rövid forma végső „е” nélkül) .
- Az “нѣ-” előtagot egy rosszul meghatározott mennyiség jelenlétének jelölésére használják ( нѣсколько, нѣкое, нѣкогда, нѣкто ). Az "не-" előtag valaminek a tagadását vagy hiányát jelenti ( негдѣ, не чѣмъ, некогда, небольшой ).
- Az "без-" és "чрез-" előtagokat mindig "з" -vel írják : безпечный, безмѣрный, чрезполосный . A többi előtag (раз-, из-, воз- stb.) Megtartja az „з” -t egy „с” és a hang mássalhangzók előtt, ezeket „с” betűvel írják a siket mássalhangzók elé: разсказъ, изслѣдовать, возстаніе, возбранить, изжить, распросъ, исходить, воскинуть .
- Néhány gyakori használati eset, amelyre emlékezhetünk:
- A „–енька” kicsinyítő utótagot mindig „е” -vel írják : заенька, маменька .
- Az она személyes névmás genitivusa: ея (нея): (кого?) Ея здѣсь нѣтъ, у нея грозный видъ, ея (кого? Чей?) Видъ грозевое. Az akuzatív - её (неё): увидѣлъ ее, вглядѣлся въ нее.
- Az egyes számú harmadik személy személyes névmása a férfiban és az semlegesben az „они”, a nőiben az „онѣ”: они - люди, дома, облака; онѣ - женщины, исторіи, картины .
- Az „одинъ” számláló többes alakja a férfiban és semlegesben az „одни”, a nőiben az „однѣ”, a deklináció során megtartják: однѣхъ книгъ, однѣмъ чашкамъ, однѣми кошками.
- A kettős névmás („mindkettő”) hímnemben és semlegesben „оба”, nőnemben „обѣ” -t írunk, a yat a deklinációban folytatódik: обѣихъ женщиъ, обѣимъ девушкамъ.
- A "ѣ" -t használjuk:
- a számláló nőnemében a „двѣ” és származékai: двѣнадцать, двѣсти;
- a мнѣ, тебѣ, себѣ névmásokban ;
- a hangszeres "кто", "что", "всё" névmásokban: кѣмъ, чѣмъ, всѣмъ;
- az esetek többségében a "весь" és "тотъ" névmások esetében: всѣ, тѣ; всѣму свѣту, тѣми людьми, всѣхъ благъ, тѣхъ утратъ, всѣмъ желаніямъ…
- A "ѣ" a következő szavakkal is fel van írva:
-
нѣтъ, здѣсь, внѣ, кромѣ, нынѣ (és származékaikban: нѣкать, здѣшній, внѣшность, кромѣшный, нынѣшній ), valamint развѣ ;
- régi betűnevekben : живѣте, зѣло, мыслѣте, хѣръ ;
- egy város nevében Вѣна és folyók Нѣманъ, Онѣга, Днѣстръ, Днѣпръ ;
- A tulajdonnevek: Глѣбъ, Алексѣй, Елисѣй, Еремѣй, Патрикѣй, Мокѣй, Гордѣй, Матвѣй, Ѳадѣй (eloroszosodott formák Матѳей, Ѳаддей ) Сергѣй, Рогнѣда .
- A következő határozószók hogy egy "е" едва, теперь, весьма, всегда, нынче, прежде, вообще, вовсе, всуе, втуне, вотще, крайне, уже, еле, даже, вдвое, втрое, еже (-дневно, -годно ... ) .
Ѳ-vel írt kifejezések listája
Агаѳангелъ
|
Іакинѳъ
|
Юдиѳь
|
Агаѳія
|
Карѳагенъ
|
Ѳавмасій
|
Агаѳодоръ
|
Каѳедра
|
Ѳаддей
|
Агаѳоклія
|
Каѳизма
|
Ѳалалей
|
Агаѳонъ
|
Каѳолическій
|
Ѳалассій
|
Акаѳистъ
|
Киѳара
|
Ѳалъ
|
Алгориѳмъ
|
Ксанѳій
|
Ѳе (о) доръ
|
Анаколуѳъ
|
Левіаѳанъ
|
Ѳе (о) дотъ
|
Анаѳема
|
Логариѳмъ
|
Ѳе (о) спесій
|
Анѳимъ
|
Логоѳетъ
|
Ѳеагенъ
|
Анѳиръ
|
Манеѳа
|
Ѳеизмъ
|
Анѳиса
|
Мараѳонъ
|
Ѳекла
|
Анѳологіонъ
|
Марѳа
|
Ѳемелій
|
Апоѳема
|
Маѳусаилъ
|
Ѳемида
|
Апоѳеозъ
|
Меѳимонъ
|
Ѳемистоклъ
|
Ареѳій
|
Меѳодій
|
Ѳеогній
|
Ариѳметика
|
Миѳъ
|
Ѳеогностъ
|
Аѳанасій
|
Наѳанаилъ
|
Ѳеодоритъ
|
Аѳеизмъ
|
Орѳографія
|
Ѳеодосій
|
Аѳиногенъ
|
Орѳоэпія
|
Ѳеодохъ
|
Аѳинодоръ
|
Парѳеній
|
Ѳеодулъ
|
Аѳины
|
Парѳенонъ
|
Ѳеоктистъ
|
Аѳонъ
|
Паѳосъ
|
Ѳеона (-ія)
|
Варѳоломей
|
Пиѳія
|
Ѳеонилла
|
Виѳліемъ
|
Риѳма
|
Ѳеопистъ
|
Геѳсиманія
|
Руѳь
|
Ѳеопрепій
|
Голгоѳа
|
Саваоѳъ
|
Ѳеостириктъ
|
Демосѳенъ
|
Скиѳъ
|
Ѳеотекнъ
|
Диѳирамбъ
|
Сосѳенъ
|
Ѳеотихъ
|
Дороѳей
|
Спаѳарій
|
Ѳеофанъ
|
Досиѳей
|
Тимоѳей
|
Ѳеофилактъ
|
Еванѳія
|
Филоѳей
|
Ѳерапонтъ
|
Евстаѳій
|
Хрисанѳъ
|
Ессалоники
|
Еле (в) ѳерій
|
Эсѳирь
|
Ѳиміамъ
|
Ероѳей
|
Эѳилъ
|
Ѳирсъ
|
Еѳерій
|
Эѳиръ
|
Ѳома
|
Имоны
|
Эѳіопія
|
|
Иѳика
|
Эѳіопъ
|
|
Ѵ-vel írt kifejezések listája
A ѵ használata gyakorlatilag használaton kívül esett a XIX . Század végén . Csak vallási szövegeken kívül található meg a сѵнодъ és мѵро szavakban.
- Ѵ-vel írható kifejezések:
вѵссъ, Егѵптъ, Еѵангеліе, Еѵдокія, Еѵфимій, еѵхаристія, лаѵръ, Моѵсей, мѵро, мѵропомазаніе, Паѵлъ, полѵелей, сѵнодъ, сѵнгклитъ, ѵпакои, ѵпархъ, ѵпостась, ѵпатъ, ѵподіаконъ.
Hivatkozások
-
Россійская грамматика, сочиненная Императорскою Россійскою Академіею. Изданіе тритье. Въ Санктперербург ѣ , Печатано въ типографіи Императорской Россійской Академіи, 1819, с. 2, п. 5 " Буквъ въ Россійскомъ язык ѣ , сл ѣ дуя общему употребленію, считается тридцать пять, pihenés и начертаніе названіе которыхъ сл ѣ дующее ... "
Külső linkek