Poitevin Poetevin | |
Ország | Franciaország |
---|---|
Vidék | Vienne , Deux-Sèvres , Vendée , délre Loire-Atlantique ( ország Retz ), délre Maine-et-Loire ( Choletais ), észak-nyugati részén Charente (a legtöbb Ruffécois és pereme olaj Confolentais), extrém északi Charente-Maritime (Ré, Észak Aunis, Loulay, Aulnay), dél-nyugati részén Indre . |
Tipológia | SVO |
Írás | Latin ábécé |
Besorolás családonként | |
|
|
Minta | |
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke ( lásd a szöveget francia nyelven ) A munde trtouts avant naeçhu free trtouts parélls den la Dégnetai é den les dréts. A közönség eleje a front coméyà volt és nagyon testvéri. |
|
A Poitevin ( pouétevin vagy Potevin standardizált írásmódban "poetevin") a román nyelv családjának langue d'oil .
Úgy beszélt egykori tartomány Poitou , az észak- Aunis és néhány más határos területeken.
A Poitevin-Saintongeais- ból származó csoporton belül kapcsolatban áll Saintongeais- szal .
Poitevinnek befolyása volt Quebecben , Acadianban és Cajunban .
Poitevin nyelvi területe magában foglalja Poitou-t, beleértve Vendée-t , Deux-Sèvres-t (kivéve North Thouarsais-t), Vienne-t (néhány okszitai önkormányzat kivételével délen és Észak-Loudunais kivételével), Loire-Atlantique -tól délre ( pays de Retz ), a dél-Maine-et-Loire (a Choletais ), az észak-nyugati részén a Charente (a legtöbb Ruffécois , a szélén a Confolentais: Le Bouchage és Pleuville részben), a szélsőséges északi Charente-Maritime ( Île de Ré , Aunis északi része, Surgères régió és Saintonge csúcsa a Frontenay-Rohan-Rohan felé, Loulay és Aulnay régió), valamint néhány város Indre szélsőségesen délnyugati részén ( Le Blanc , Bélâbre , Argenton-sur felé) -Creuse ).
1831 óta, sőt 1640-től kezdve a poitevin a Poitevin-Saintongeais csoporton belül kapcsolatba került a Saintongeais- szal , ezt a szövetséget a Liverpool, Angers, Poitiers, Lyon, Nantes, Clermont-Ferrand egyetemek akadémikusainak publikációi is megerősítik. Caen vagy az Institut national de la langue française de Nancy.
Az akadémikusok munkája előtt (akik közül kettő Charentais-ból, kettő Vendéensből és kettő Haut-Poitevinsből származik) az elsők között, akik ugyanabban a nyelvi csoportban beszélik a Poitevin-t és a Saintongeais- t, főleg Saintonge- tudósokat találunk mindkét Charente - Maritime mint Charente.
1905 óta a poitevin-saintongeais nevet a poitevin és saintongeais csoportnak adják . Korábban a szakirodalomban a "poitevin" (tág értelemben vett) nevet adtuk ennek a poitevin és saintongeais csoportnak .
Lexikai elemzés: 1926-ban a charentais-i nyelvész, Adolphe-Louis Terracher , született Vindelle en Charente-ban , a Liverpooli Egyetemen, majd Strasbourgban , az Angoumois északnyugati részén található népies nyelvjárások morfológiai területeiről szóló értekezés szerzője jellemezte Poitevin és Saintongeais a következő fogalmakkal: „Elég, ha MM-ben böngészi a francia nyelvi atlasz első száz térképét. Gilliéron és Edmont észrevették, hogy a Közép-Nyugat (Poitou, Aunis, Saintonge és Angoumois) dialektusai ma is megőrzik és tagadhatatlan eredetiséget. Mint minden eredetiség, ez érvényesíti azt is, ami a sajátjában van, abban, ami általában nem található sem Loire-től északra (Touraine és Anjou), sem a Közép-Hegység nyugati szélein (Limousin és Périgord), sem délen. a Gironde és a Dordogne (Gascogne) szavai, nevezetesen: különleges kifejezések (például brelière, kosár öböl, vagy borde, halcsont), nagyon különös hangsúlyos elmozdulások (például igék többes számában harmadik személyben: i előtt, meg kell ; il előtt, vannak) stb. De ez az eredetiség még mindig megegyezik - és ugyanolyan fontos kétségtelenül - a megállapodással, amelyet ezek a nyelvjárások felváltva kínálnak, vagyis a langue d'oïltól nyugatra (a Csatornától a Girondeig uralkodók) Megyek, megyünk, míg Limousin az n 'vagy mi nevet használja az első többes számú személyek alanyi névmásaként, amelyet a Midi nem fejez ki; megy, zab ... szemben állnak az anával, a civadával ... délről és vagy a langue d'oc (a Pireneusoktól a Loire-ig méhek ellentétben állnak Tourangeau és Angevin avettéjével, valamint Berry és Orléanais mézlégyével; fisson, darázscsípés, vergne, éger is mondta Limousinban és délen, de északon alig haladja meg a Loire-t; vö. a francia típusú szárnyakat, tel, anyajuhokat is ... amelyek a „Loire-n kívüli országokban vannak: ale, tau, oueille…] ” .
Fonetikai elemzés : 1960-ban Jacques Pignon, a Vienne -i Latillé- ben született (a Poitiers-i Egyetem, majd a Sorbonne-i egyetem ) szakdolgozatában: A Poitou (Vienne és Deux-Sèvres) nyelvjárások fonetikai evolúciója következtetésében „ He It nyilvánvaló, hogy a puitou és a saintonge nyelvjárások fonetikai evolúciója többé-kevésbé párhuzamos. Ezek a galloromán doméntől nyugatra egy eredeti területet alkotnak, ahol egyrészt az oc és az ïl jellemzői találkoznak, másrészt néhány különleges fejlemény, amelyek ismeretlenek az északi és a szomszédos tartományokban. Dél ”, elmagyarázva, hogy megtalálta:
Dialektometriai elemzés : 2003-ban Hans Goebl, a salzburgi egyetem nyelvésze közzétette 1421 térképének dialektometriai elemzését a francia nyelvészeti atlasztól. A dialektus feletti elemzés szintjén (20. térkép) azt mutatja, hogy a domaine d'oïl több csoportra oszlik: Picard-Wallon, Lorraine-Franc-Comtois-Bourguignon-Morvandiau ... és Poitevin-Saintongeais.
Finomabb szinten, a dialektikus elemzésnél (22. térkép) a csoportok szét vannak osztva: egyik oldalon Picard és a másikon Vallon, Burgundia-Morvandiau elválasztva Franc-Comtois-tól és Lorraine-tól, de a Poitevin-saintongeais blokk marad, és azonos szintű nyelvjárási egység, mint Picard, Champagne, Lorraine, Franc-Comtois vagy Bourguigon-Morvandiau. Az elemzés ezen szintjén a Norman-Gallo-Angevin csoport továbbra sem hasad, de még finomabb szinten lenne (21. térkép), ahol a Poitevin-Saintongeais továbbra is blokk marad.
Északi határ és belső határ : 2010-ben Éric Nowak , összefoglalva az Atlaszokban rendelkezésre álló adatokat, beleértve a CNRS adatait, valamint a különféle monográfiákat és egyetemi műveket, kiemelte a következők létezését:
Nyelvek listája Franciaországban : között2007. január és 2010. január, a poitevin megjelent a francia nyelvek, az oïl nyelveinek listáján, a Kulturális Minisztérium szolgálatánál, a francia és francia nyelvek általános küldöttségén (DGLFLF), a poitevin és saintongeais nyelvek helyettesítik a poitevin-saintongeais említést . 2010 elején a poitevin új bemutatója készült, a poitevin-saintongeais újra megjelent a francia nyelvek listáján, az oïl nyelveken, a francia nyelv és a nyelvek általános küldöttségének helyszínén. Franciaország (DGLFLF), a Kulturális Minisztérium szolgálata, a következő megfogalmazásban: „poitevin-saintongeais [két változatában: poitevin és saintongeais]”.
A Poitevinben történő írásnál gyakran annyi írásmódot használnak, ahány szerző van, széles körben elterjedt vagy elfogadott grafikai szabvány híján. Ezek a "patoisant" helyesírások gyakran francia ortográfiai megoldásokon alapulnak.
A XX . Század utolsó harmadában azonban számos grafikai szabványt ("helyesírás") fejlesztettek ki egymás után és / vagy egyidejűleg a Poitevin számára, nem korlátozódva egy fajtára (az összes szabványosított írásmódot eleve úgy tervezték, hogy mind a poitevin, mind a saintongeais ): Jacques Duguet (1971), SEFCO első változat (1978), SEFCO második változat (1992), Pierre Bonnaud (1982), UPCP "lokalizált" néven ismert (1982) helyesírás , UPias diaszisztémás helyesírás „normalizált” (1989) néven ismert. Részleteket lásd a Kodifikáció> Helyesírás> Grafikai szabványok fejezetben: poitevin-saintongeais .
Ezeknek a „normalizáltnak” nevezett helyesírások közül az utolsó, amely nagymértékben eltér a francia szokásoktól, sok ellenkezést kristályosít körülötte. A „ poitevin-saintongeais szabványosított helyesírása ” néven népszerűsítették, a közvélemény néha összekeveri a „poitevin-saintongeais” fogalmával, amelynek semmi köze nincs hozzá (lásd a fenti „Osztályozás” fejezetet).
Poitevin fokozatosan felváltotta az Occitan -t Poitou délkeleti részén. A IX . Században az oc és oil nyelvek közötti határ áthaladt Poitiers-n, az örökséget egy izoglossban (két nyelvjárási forma közötti vonalon) találjuk : a határ a déli Haut-Poitou nyelvjárások között, akik gyakran megtartják a latin nyelvet "- b- vagy "-p-" magánhangzók között, vagy olyan folyékony mássalhangzók előtt, mint az "r", "b" formában, és azok, amelyek "v" -né mutálták őket, mint a többi nyelvjárásban (például " kecske / chebre "latinul" capra "," louve / loube "latinul" lupa "). A helynév segít visszaszerezni ezt a hanyatlást, az "-ac" vagy "-ade" utótagokkal végződő helynevek egyértelműen tanúskodnak egy okszitán szubsztrátumról, a Poitou "-é" (vagy francia "- y" alakok mellett). ) és "-ée".
Az okszitán típusú, vagy legalábbis a köztes nyelvjárások létezését számos helynév igazolja: Saintonge, Angoumois és Dél-Poitou. Gyakran mondják, hogy ez a határ kapcsolódik ahhoz a határhoz, amelyet Henri Malet 1940-ben húzott, a városok nevei alapján, elvágva a Charentes-t észak és dél között, az -ac helynevek között , okszitán jelleggel: Cognac , Jarnac vagy Jonzac , és másrészt az északi típusú in -ay , -é vagy -y helynevek : Beurlay , Londigny vagy Luxé , mindkettő a gall nevekből vagy a gallo-római villae in -acum nevekből származik .
Jacques Pignon azonban 1960-ban túllépte ezt a határt Poitou-ban, néhány kisebb francizálásnak alávetett falucska neve alapján, észrevéve az -ac helynevek jelenlétét (ami az Occitanra jellemző fonetikai evolúciókat tükrözné). - Charentétől nyugatra ( Ruffécois ), a Charente- Maritertől ( Aulnay régió ) északkeletre, Deux-Sèvres-től délre ( Melle régió ), valamint Vienne-től délre és keletre ( Civray , Montmorillon , Chauvigny régiói és Poitiers-től délre) ). Gable úgy véli, hogy a XII . Század végéig Poitou délkeleti részén pazaroltak egy okszitán fajt, a Rochefort - Niort , Poitiers Chauvigny - hozzávetőleges vonaláig . Pierre Gauthier (nyelvész, Nantes-i Egyetem) ezt követően néhány helynév jelenlétét bizonyítja -ac- ban Vendée déli részén (Bas-Poitou), egészen Fontenay-le-Comte-ig és Talmont-Saint-Hilaire -ig, 2002-ben arra a következtetésre jutott, hogy a régi okszitán zóna felment egy „Poitiers, Niort, Fontenay-le-Comte vonalra”.
2015-ben Jacques Duguet kiegészítette a Pignon által gyűjtött adatokat, és ezúttal az okszitán fonetika jellemzőit kereste már nemcsak a régi, vulgáris nyelvű szövegekben, hanem a latin nyelvű karikatúrákban és oklevelekben. Sűríti számos okszitán jellegzetesség előfordulását azon a területen, ahol Jacques Pignon megtalálta őket, és hozzáteszi a déli Deux-Sèvres-t (a Sèvre völgye) és az északkeleti Vienne-t (Châtelleraudais). Arra a következtetésre jut, hogy az észak- Deux-Sèvres (Gâtine és Thouarsais) és a Vienne északkeleti része (Loudunais és Mirebalais) csak úgy tűnik, hogy nem foglalkoztatja az okszitán vonások ősi jelenléte . Alig beszél a Vendée-ről, tanulmánya nem foglalkozik vele, mint Pignon.
Van sok irodalom az évszázadok ott Poitou , de árad mese- - William IX , gróf Poitiers Bécs (1086 - 1127) és Savary a Mauleon korlátozására Deux-Sèvres Vendée (végét XII th században kezdődő XIII th század) - és ezért nem Poitevinben, hanem Occitanban .
Nem irodalmi szövegek:
A XIII . Században (1245) a Poitou délkeleti részén még talált oklevelet, amelyet okszitán márkanevű nyelven írtak: "Charroux szokásai".
De a XIII . Század, Észak- és Nyugat-Poitou olyan olajnyelvi szövegek, amelyeken Poitevin jellegzetességei szerepelnek, és amelyek az 1960-as években S. Ladu által kiadott dokumentumok gyűjteményeként megtalálhatók: "A XIII . Századi poitevinok oklevelei és dokumentumai " (Történelmi Archívum Poitou).
Irodalmi szövegek:
Ugyanakkor két irodalmi mű határozottan megjelöli Poitevint (a franciennes sok maradék formája ellenére): a XIII . Század közepének fordítása " Maurice de Sully prédikációi " és egy vers " Szent Katalin szenvedélye " (kéziratos tornyok) " , az elején a XIV th században.
A XIII . Század más szövegeit (egy másik szenvedély, a Szent Caherine és az Alexander-románc ) Poitevinnek tulajdonították, de helytelen nyelv a kevert francia nyelv, Poitevin vonásai és a legdélibb vonások.
Ebben a században megjelent egy új műfaj: a "Naus" ("karácsonyok"), Poitevinben írt karácsonyi énekek. Tartott kézirat teszik közzé a XIX th században Henri Lemaitre és Henri Clouzot: „ Harminc Christmas poitevins a XV th század XVIII th században” , néhány már megjelent a XVI th században a „ Bibliák karácsonyra ” származó párizsi kiadók .
1554-ben Párizsban megjelent egy névtelen poitevin szöveg, a " Loittre de Tenot a Piarrot ".
1555-ben Poitiers- ben megjelent a "Menelogue de Robin, le quo predi son proces trinlaty de gric en francez és de francez in latin, e can d'iquy en poectevin". írta Jean Boiceau de la Borderie, született 1513-ban Benestben ( a Vienne-vel határos Charente ). Jean Boiceau de la Borderie nem a szülővárosában élő marokkói nyelven ír, hanem Poitiers híres ügyvédje Poitiers-ben, ahol 1591-ben meghalt. Ő az első ismert kifejező irodalom szerzője: poitevine és poitevine-saintongeaise . Ezt a szöveget Párizsban 1556-ban, 1557-ben és 1558-ban adták ki újra.
1569-ben megjelent a " La chanson joyouse in lingage poetevinea ".
1572-ben ezeket a poitevin szövegeket egyesítik, és ugyanazon a nyelven más névtelen szerzők írják őket a " La Gente poitevinerie avecque le precez de Jorget et de san vesin et chonsons jeous compousie in bea poictevin " című gyűjteményben . Ezek a szövegek, írott Poitevin de Poitiers , mutasd sajátosságai a Poitiers nyelvjárások jelenleg beszélt a régióban Neuville-de-Poitou az észak-nyugati régió Poitiers (mint a főnévi végződő „-i” igék az 1 st -csoport). Ezt a gyűjteményt 1595-ben, 1605-ben és 1620-ban adták ki újra.
1618-ban Poitiers-ben megjelent egy poitevin szonett, amelyet Joachim Bernier de la Brousse , a poitevin ügyvéd írt („Költői műveiben”).
1646-ban a Poitiers poitevin szöveggyűjteménye megjelent Poitiers-ben , a " Beacot de peces-ben vagy a Universeou Pictevinea-ben előzetes párbeszédet folytató Rolea volt az előzetes párbeszéd ", amelyet 1660- ban adtak ki. Mindkét kiadásban mellékelve a " La Gente poitevinrie " -höz . képezi a folytatást. Ez a gyűjtemény a poitevin de Poitiers-ben található.
1661-ben vagy 1662-ben a " La Mizaille à Tauni " megjelent Poitiers-ben , Jean Drouhet verses vígjátékában, Saint-Maixent-l'École ( Deux-Sèvres ) patikusában, ahol született, poitevin Saint-Maixentais-ban írták. Ugyanezen a nyelven azt is írja: " Dialogue Poictevin de Michea, Pérot, Iouset, Huguenots et et Lucas, Catholique " és " La Moirie de Sen-Moixont ". Két, poitevinben írt szövegét a Rolea 1660-as kiadása teszi közzé, de a poitevin de Poitiers-ben, és nem a poitevin saint-maixentais-ban.
1663-ban jelent meg Poitiers-ben " Les deloirements in oncien des Huguenots de Chondené, apré la rouine do Préche ", Jean Babu szudáni plébános , született Saint-Maixent-l'École-ban , írta poitevin Saint-Maixentais-ban. Vallási viták gyűjteményét is megírta " Eclogues poitevines különböző vitatott kérdésekben a Poitou-i vulgár hasznossága érdekében " címmel, amelyet halála után 1701- ben Niortban nyomtattak.
1665-ben jelent meg a Fontenay-le-Comte " La Ministresse Nicole " -jában (" Josué és Jaqcot Poitevin-párbeszéde, vagy Du Sou miniszterrel és a fontenayi hugenották templomában történtek igaz története május első napján." 1665 ") névtelen szerző írta poitevinben Vendée déli részétől.
1691 - ben megjelent Loudunban a Les amours de Colas című vígjáték, Saint-Long, louduni patikus, poitevin de Loudun írása .
1738-ban jelent meg Fontenay-le-Comte-ban karácsonyi énekek gyűjteménye " Nagyon új karácsonykor, minden stílusban, minden ízlés szerint. Egy lelkész a plébánia használatára " címmel, François Gusteau apát, Doix előde, fontenayi származású. leComte, amelyet Poitevin-ben írtak a dél-Vendée-ből, amelynek 1742-ben fokozott újrakiadása lesz, majd 1756-ban újra kiadták.
1774-ben megjelent Poitiers-ben " Interjú egy barátjával, Poitiers városának különböző tárgyain " Perrot-Francillon Piorry fedőnéven.
Ebben a században robbanást tapasztaltak a Poitevin-kifejezés irodalmában, és illuzórikus azt gondolni, hogy kimerítően mutatják be.
Jacques Paliau, született 1772-ben Sables-d'Olonnes-ban , ugyanabban a városban (ahol 1832-ben meghalt) közjegyző , poitevin sablais-ban írta híres " Nichan " című dalát .
Pierre Cluzeaux, Párizsban született , olyan tanár, mint az apja Saint-Fraigne-ben, Aigre közelében , Ruffécois ( Charente ) déli részén , majd Aigre-ben jegyző. Első füzetét Poitevinben adta ki 1856-ban: " Les impressions de voyage de Jacques Pingot d'Aigre à Luxé ", majd egy ideig folytatása " Voyage de Luxé à Angoulême ". Nyelvében keverednek a Poitou (különösen) és a Saintonge hatásai, amely olyan keverék, amely tükrözheti az akkori savanyúság nyelvét a Ruffécoisból származó Poitou és az Aigre déli részéről származó Saintonge hatások találkozásánál; vagy annak lehet az oka, hogy a szerző keverte volna Aigre (Saintoitea által befolyásolt poitevin) beszédét Saint-Fraigne (csak Aigre-től északnyugatra) beszédével, amely tipikusan poitevin.
A poitevine kifejezés írása szempontjából a XIX . Század legaktívabb központja a Deux-Sèvres-i Mellois . Először Édouard Lacuve alias " Jacquett " és " Francet " nevével , aki meséit Poitevinben publikálja (1893-ban gyűjtötték össze), és a Le Mellois című újságjában a Poitevin La poulitique de Maître Francet politikai szakaszát táplálja . Nak,-nek1876. október Nak nek 1877. július, kiadja a Canard Potevin című újságot, amely teljes egészében Poitevinben (és Saintongeais-ban is) található. Ugyanebben a szellemben találunk más poitoui kifejezésszerzőket is: Auguste Gaud, cipész a Chef-Boutonne-ból, Henri Martin a Niorttól és a cipész az Auguste Gaud-tól, valamint Adolphe Métivier kertész Melle-ben. Ahogy Jean-Jacques Chevrier kifejti: " Mindhárom számtalan színdarab megírásába kezdett. Auguste Gaud két barátjával egész Poitou-ban, de Párizsig is rengeteg estet szervezett. Konferenciák [...] irodalomról és a nyelv poitevine-saintongeaise. Ezzel a trióval született meg a Félibrige poitevin kifejezés, amelyet csak arra használtak, hogy e három szerzőt megszólítsák számos sajtócikkben vagy tevékenységükről beszámoló áttekintésben. Auguste Gaud episztolikus kapcsolatot tart fenn korának más felibreivel, és nem a legkevesebb, mint Frédéric Mistral, Émile Pouvillon, François Fabie, a Brizeux du Rouergue, Maurice Rollinat stb. "
Alexis FAVRAUD, született 1843-ban a Couture-d'Argenson a Deux-Sèvres megjelent számos művet poitevin a déli Mellois, többek között: " Lé contes de la Vieille Jeanette " (beleértve a " La Merlusine ") megjelent 1884-ben.
Az Alphonse Farault alias " Francet ", 1862-ben született a Deux-Sèvres-i Vouillé- ben , számos szöveget publikál a Poitevin du Niortais-ban, többek között: "A Histouère dos quate nagyon nemesen és nagyon vitézen zárja le Aymeint, a legjobb chevalaies de lou temp ", amelyet 1885-ben publikáltak.
Jules Guerin alias " Jule Garin ", született 1840-ben L'Île-d'Elle a Vendée kiadású 1892 verseit poitevin ebben az ágazatban a Marais Poitevin : " Trélans et Rigourdaines. Essais de poésie en patois Nellesais ( Ile d'Elle, Vendée) Bas-Poitevin-nyelvjárás ", 1892-ben jelent meg.
René-Marie Lacuve, más néven: " Moaître RM Lathiube ", született 1845-ben Melle en Deux-Sèvres-ben , sok szöveget publikál poitevinben, és különösen könyvét: " La Gronde et Belle Histouère de la Meurlusine " 1893-ban.
Jean Baptiste METAYER alias " Cheffia " származó Londigny észak-nyugati Charente írt Poitevin du Ruffécois , álnéven " Jean-Baptiste 1/2 " a következő kis könyvet: " A nevetés, mese helyi Poitevin-Charentais nyelvjárás de Ruffec "megjelent 1897-ben.
A Poitiers-kifejezés irodalmának robbanása után a XIX . Században ez a produkció egyenletes ütemben folytatódik a XX . Század folyamán, és illuzórikus a jelen kimerítő gondolkodása.
1901-ben megjelent a híres " Le Subiet, Jhornau des bons bitons, Émolé châ dimanche, En biâ parlanjhe de la Saintonjhe, de l'Angoumois és de l'Aunî " újság Matha-ban a Charente-Maritime-ban . 1908-tól a cím " Le Subiet des Chérentes et dau Pouétou " lett, címében megmutatja a poitevin szerzők iránti nyitottságot, amely a kezdetektől fogva valóság. A két világháború idején kívül 1959-ig jelenik meg, majd a SEFCO veszi át 1965-ben, összehozva a Saintongeaise kifejezés szerzőit (Charente-Maritime, Charente, de Észak-Gironde-ból is) és Poitevin kifejezést (északról) Charentes, Vienne, Deux-Sèvres, Vendée és Pays de Retz.
Armand Lacroix, honnan Sompt a Deux-Sèvres , írja poitevin du Mellois sok szöveg többek között a " Pour la Terre, ou Suzon et Francet à Paris " megjelent 1929-ben Eugène Rougier, honnan Saint-Pierre-d'Exideuil in Vienne írt Poitevin déli Civraisien , történetek Jhaquet Férfi: mesék nyelvjárás Civraisien megjelent 1931-ben Albert Villeneuve alias Brin a Beurjhotte hogy Ruffigny a bécsi írta Poitevin megannyi folyóiratban "a Poitou in Paris" 1930-ban. Eugène CHARIER alias gen chare , 1883-ban született Saint-Michel-Mont-Mercure a Vendée közzétett írások (versek, Proses, adaptációi meséket La Fontaine) a Poitevin a Boupere régióban az 1930-as és 1950, különösen a Bulletin de la Société Olona . André Jolly származó Paizay-le-Tort a Deux-Sèvres , írja poitevin du Mellois megannyi megjelent a "Subiet", és a Deux-Sèvres újság 1940-es és 1950-es években. Henri Dazelle, a környékén Sansais a Deux-Sèvres , a Niortais délkeleti részéről származó poitevinben számos darabot ír, köztük az 1947-ben megjelent " La mairasse " -t. DESLANDES (Gribb Deslandes Brioux-sur-Boutonne környékéről ír sok poitevin du Mellois- ban az " L 'Amicale des Deux" -ben megjelent szöveget -Sèvres ”.
Éloi Guitteny, született 1891-ben Saint-Hilaire-de-Chaléons- ban Pays de Retzben ( Loire-Atlantique déli része ), késői (1970-es) szövegeket írt Poitevinben a helyi sajtóban megjelent Pays de Retz-ből és a " Subiet " -ből . , és egyesült posztumusz kötetben 1991-ben.
Yves Rabault, aki 1910-ben született Marigny en Deux-Sèvres-ben , az úgynevezett „barde poitevin”, az egész század közepén fellépett a rádióban és a színpadon poitevin szövegeivel a Niortaisistól a Tours, La Rochelle, Nantes és Limogesig . Kitörölhetetlen emléket hagyott híres Quand tu m'fais d'la sauce aux lumas című dalával , nemcsak Poitou-ban és Aunisban (ahol csigára "luma" -ot mondunk), hanem Charentes többi részén is, ahol azt mondjuk, hogy "cagouille" "és nem" luma ". Szövegeinek antológiája 1982-ben jelent meg.
Raoul Coutin, más néven: "Tinra l'coup", született 1910-ben Aulnay-de-Saintonge-ban (egykori Poitou helység a Charente-Maritime északi részén ) Poitevinben írt az Aulnay régióbeli " Le Subiet " -ben megjelent szöveget. 1978-ban (a " Parler poitevin d'Aulnay-de-Saintonge " megemlítés kíséretében ).
Marius Gagnère más néven Pépé Marius, aki 1918-ban született az észak- charentei La Magdeleine -ból , késő (1980-as évek) végén írt a Poitevin du Ruffécois- ban a „ L'Avenir de Ruffec ” -ben megjelent sok szöveget, majd 1987-ben egy kötetbe gyűlt össze: Idő előtt nem érvényesül ... Történetek poitevin nyelvjárásban .
Lucien Racinoux, született 1920-ban, honnan Yversay en Vienne, írt számos szövegek Poitevin környezetéből Neuville-de-Poitou közzé a regionális heti felülvizsgálat „ Le Picton ” és ami kombinálható egy kötetben 1981-ben : " En Haut Poitou dou cost d'Nuville ". Távol a patoisian ihletet az első, a másik szerző az azonos ágazatban Jules Fortuné alias Père Jules de Massougnes , született 1911-ben, ettől Massognes a Vienne írta tiltakozás verseket Poitevin környezetéből Mirebeau néhány a melyek összegyűltek 1997-ben megjelent gyűjtemény.
Arsène Garnier, aki 1921-ben született a vendée -i Aizenay- ben , az Aizenay régió poitevinjében számos szöveget írt , az 1970-es években a "Subiet" -ben jelent meg, valamint egy 120 mesét tartalmazó La Fontaine à la sauce vendéenne című mű, amelyet 1980-ban publikáltak. .
Ulysse Dubois , született 1925-ben, ettől Sepvret a Deux-Sèvres megjelent írások a poitevin du Mellois az újságban Le Subiet a SEFCO közzététele előtt gyűjteményét poitevin du Mellois : A l'Inbre dou tilell (1983), amely tudni fogja hangváltozatokat, és számos kibővített újrakiadást. Ugyanakkor, és ugyanabban a szellemben a SEFCO egyik fogja találni például Gilbert Tanneau a Rouille a Vienne ( „En devirant per l'etourlère”, 1989), Suzane Bontemps a Champdeniers a Deux-Sèvres ( "az országban a moujhasse (1998), Robert Beau de Tillou a Deux-Sèvres-ben ("La grousse Ouvraghe", 1994).
André Pacher , aki 1932-ben született, a Beaussais en Deux-Sèvres-ből , az UPCP egyik alapítója volt, ahol számos művet publikált a poitevin du Mellois-ban, köztük a La grande Banissére: Vilajhe A Vente című darabot (Jean-Claude Scant-tól adaptálva). 1997. A Mellois UPCP- jének egyidejűleg és ugyanebben a szellemében találunk még egy, a Mellois-ból származó poitevin kifejezés szerzőjét, Maryvonne Barillot (pl .: " Contes et Récits du Pays Mellois ", 1994).
Jean-François Migaud , aki 1937-ben született az északi Charente-i Pleuville- ben , számos szöveget ír Pleuville, az oc-val való érintkezés déli poitevinjének beszédében, amely a " Subiet " -ben jelent meg (megemlítve: " meridional poitevin "), részben amelynek 1996-ban " Fables à la la Fontaine " címet viselő kötetében egyesül .
Michel Gautier , 1942-ben született, a La Roche-sur-Yon-ból , a Le Subiet-i Poitevin de Vendée- ben publikálta szövegeit, gyakran verseit, mielőtt két gyűjteményben összefoglalták volna őket: Mordienne 1974-ben és La Pibole 1979-ben. 1978-ban megalapította az "Arantèle" egyesületet Poitevin népszerűsítése érdekében, amely fokozatosan publikálta a Voitée Poitevin kifejezés szerzőinek verseit ( Yannick Jaulin és Christiane Mandin: D'épave , 1980; Bernadette Bidaud és Vianney Piveteau : Érindes , 1982; Yannick Jaulin: D 'épave, 1983; Christiane Mandin: D'épave en tcho mitan ; 1985, Gilles Perraudeau: O Péyis dos Rouchines , 1987), majd a Poitevin kifejezés más szerzői, Deux-Sèvres (Patrice Dépra: Sellans , 1982; Joël Simommet: Dos Jhens in minde , 1988; Daniel Bonneau : Jhituns , 1994) és Vienne ( Éric Nowak , "A Ras", 1993). Mi teszi Michel Gautier-t egy kortárs költészet Poitou kifejező iskolájának alapítójává Vendée-ben - és tágabban Poitou-ban. Ugyanebben a szellemben, de szövegekkel vagy költészettel egyidejűleg két másik szerzőt találunk a poitevin kifejezés Vendée-ből: Christian Trojet és Jean-Loïc Le Quellec .
A gençayi „La Marchoise” kulturális központ körül (az UPCP tagja ) az 1980-as és 1990-es években számos, a regionális nyelvvel kapcsolatos tevékenységet hoztak létre, amelyekből bizonyos számú poitevin nyelvű szerző, köztük Jean-Jacques Chevrier (dalok, cikkek), Pierre Chevrier (dalok, színdarabok, képregények: " Ol'est thielle angoisse dau 3e millénaire! ..." megjelent 1996-ban) és Jean-Louis Compagnon (dalok).
A kortárs poitevin kifejezés modern szerzői között megtalálhatjuk:
Az oldal különböző bekezdéseiben a kiejtést nemzetközi fonetikus ábécé jelzi szögletes zárójelek között.
A nyelvtani szabályokkal ellentétben a kiejtés falvanként változik, hasonlóan a szókincshez, és markánsan különbözik az okszitánétól.
Néhány hang ( fonéma ) nem létezik franciául:
Bas-Poitou-n kívül (azaz Vendée és a Deux-Sèvres északnyugati fele) a "j" -et (és az "e" vagy "i" előtti "g" -t) kiejtik [,], egyfajta rövid h nagyon erősen kifújva, a glottis stroke vagy süket glottal megáll , azt írják " jh". Ritka az európai nyelveken, a Saintongeais-ban és néhány auvergne-i nyelvjárásban is létezik . Ez a hang arab, tahiti és néhány angol változatban létezik.
A „h” az elején bizonyos szavak ejtik azonos Haut-Poitou, de továbbra is a [h] Bas-Poitou: mondani, hogy „magas”, a SEFCO írja jhaut vagy haut függően a nyelvjárást, és a UPCP magas . Ezt a fonémát gyengített formában használják [ˀ] [mássalhangzók után véletlenszerűen, de mindig "ch" után; ez soha nem jelenik meg a helyesírásban, egy olyan jelenség szerint, amelyet a dánban (függetlenül) talál a stød .
Ugyanebben a térben megtaláljuk a " çh " betűket , amelyek gyakran "thi" -nek vannak írva, közel a német "ich" puha "ch" -jához, fonetikában [çjˀ]; például çhau-ban, ami azt jelenti, hogy "ez". Az "çh" hang megfelelőjét az UPCP, a hangos palatális frikatív mássalhangzó [ʝ] írja "gh", az "y" [j] felé fejlődik, vagy esetleg megmaradt belőle régi formában "gu" [g] vagy "gui" [gj]; Bas-Poitou-ban uralja a "dj" [ d͡ʒ] kiejtést .
Az "l" után a mássalhangzó kiejtése "y" [j] -ként történik, de néhány patois megtartotta a " nedves l " -et [ʎ], azt "ll" -nek írják. Például a szabványosított helyesírásban a pllace- t azok írják " piace " -nak, akik nem követik a megadott helyesírást.
Az „O” kiejtése [ ɞ ], amely eltér a nyitott o [ ɔ ] hangjától, inkább hasonlít az [ ə ] hanghoz, amelyet franciául hallunk olyan szavakkal, mint „le” és „je”. Bip-Poitou nyelvjárásokban bőven fordul elő diftongus: a „pied” állítólag Haut-Poitou-ban pe , mint Északnyugat-Franciaországban az oïl dialektusainak többségében, de a paï, pei, pèï a Vendée-ben és a pi nyugaton Poitiers. A régi Poitou „-ea” volt az ezzel egyenértékű a francia utótag „-eau” fejlődött igen változatos módokon: bea (Beau) már helyben megőrzött BEA vagy BEA formában Vendée, a BIA formában van annál elterjedtebb a poitevinben, de találkozunk biau, bè, ba, buâval is ; a Pays de Retz központjában, béo perifériáján található biau és biâ variánsokkal . Az "au" (àu az UPCP-hez) magánhangzócsoport, ha Poitou egyik részén franciául ejtik, és mindig egy szó végén az "al" szót cseréli (cheval> chevau), délen [ ɑ ] -be nyílik Gâtine-től, Melloistól északra, Niorttól és Saint-Maixentais-tól keletre, mert ez a kéthangú ['aʊ] csökkentését érinti, amely a Bas-Poitou-ban és Poitou központjában jól megőrződött ao [' ao formában ], egy variáns AOU [ 'au], a Vendée parton és Ile d'Yeu, "au" nőtte oou [' vagy].
Mint a franciában (le, la, les, l ')
Határozatlan cikkFérfi = a [œ]: az egyik. Mondd ki a "ine" szót [in] magánhangzó előtt. Pays Mellois és Civraisien magánhangzó előtti változata: un ' / ùn / [yn]. Változat a mássalhangzó előtt Bressuirais-ban: in ' / in / [in].
Női = ine [in]: a. A Pays Mellois és a Civraisien változatai: a / ùne / [yn], amely vagy archaizmus, vagy kölcsön a franciától.
Szerződött vele :Dau [do̝]: innen. Dou [du] variáns a Vendée partvidékén és Poitou északkeleti peremén.
Daus [do̝], [do̝z] (magánhangzó előtt): des.
De ... que / mae ... que / [me̝ kə]: több. Francia változat: genny ... que / pu ... que / [py kə].
A franciához hasonlóan az összehasonlítás formáját a határozott cikk előzi meg.
A melléknevek és az anyanyelvek többes számban "s" -et vesznek, néma kiejtéssel, mint a franciában.
Nincs szabálytalan többes szám: in u [in y:] "egy tojás" / daus us [doz y:] "tojás"; in eull [in œ: j] "egy szem" / daus eulls [doz œ: j] "szem"; a ló [lɘ ʃˀɘvo:] "a ló" / a lovak [lɛ ʃˀɘvo:] "a lovak" stb.
Poitou északi és északnyugati peremén azonban az egyes számban egy szó végén kiejtett t többes számban elnémul: a fazék '[lɘ pɞ: t], a fazekak [lɛ pɞ:].
A világ egy kollektív értelme és jelentése „ember”, és egyetért a többes ige: A világ azt mondja : „az emberek azt mondják”
Poitou nyelvtan, a I nagyon gyakran helyébe y ( láttam egy madár menetben válik Y madarat láttam át ), ami zavaró lehet az emberek nem használják a Poitou nyelvet, akik összetévesztik a „ő”.
Valóban, mint más nyelvjárások d'olaj, a téma névmás az 1 st személy azonos, mint az egyes és többes számban, de a Poitevin sajátosságára kell mondani i [i], mielőtt mássalhangzó és Y [j], mielőtt magánhangzó ez a verbális végződés, amely megkülönbözteti az egyes számot a többes számtól. A 3 -én személy, ugyanezt a hím névmás Poitevin „a [lə] előtt mássalhangzó és»az«[t], mielőtt magánhangzó, amikor névrokona a határozott névelő, anélkül, hogy zavart. Az egyetlen Poitou patois amely használja a névmások „i / j„”az 1 st személy, és»I / IL (k)«a 3 rd beszélnek északkeleti vienne és a messzi északi Deux- Sevres. A női névmás 3 th személy ő (s), azt mondta, volt előtte mássalhangzó és munkatársai első magánhangzó; a semleges o mássalhangzó előtti és az "ol" magánhangzó előtt, az ou / oul változat lokálisan Poitou északi részén.
A megszűnése összes ige a 3 th személyt többes -ant , többnyire kifejezettebb évben [ɑ], a helyi variáns van [ɔ]. Ez az 1 st személy többes -ons', írta egy a UPCP; mi kiejteni a [ɔ], a helyi változatok egy [ɑ] vagy a [œ].
Például, konjugációját rendszeres ige a 1 st -csoport, az ige douner / dounàe / (a):
Jelen jelző és szubjunktív
Tökéletlen
Egyszerű múlt
Jövő idő
Befejezett igeidő
Tökéletlen szubjektív
Feltételes
Parancsoló
Jelen idejű melléknévi igenév
Az UPCP szabványosított helyesírását akkor kell feltüntetni, ha az eltér az SEFCO szabványosított írásmódjától
Főnevek
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Francia |
---|---|---|---|
Aève, aïve | aeve | Víz | |
Afutiau | afutiàu | affutiot | Gringalet |
Aigall | egyenlő | egyenlő | A reggeli harmat |
Airabinae | Erabinaia | érabinaille | Fél munkanap (megművelendő terület) |
Ajhasse | ajhace | ageasse | Szarka |
Anaïe | annaie | szegély | Év |
Avalouère | avaloere | Süllyedés (egy italért) | |
Beçhon | beçhun | beution | Kölyök |
Bitard | Sólyom, ragadozó madár | ||
Boulite | A szélre nyitott kis ablak egy kis állattartó épületben | ||
Boure | dolog | Halom apró szemetet, amit felszedünk a lapáttal és a seprűvel | |
Caberlot, cabeurlot | kecske | Koponya | |
Sapka | sapka | Pofon | |
Chall | chaille | Kis kő | |
Chebe | cheub | Kecske | |
Áll | chén | Kutya | |
Cince | tömjénez | mivel | Tampon |
Költség | költség | Oldal | |
Vicces | draule | Gyermek | |
Vicces; vicces | draullére; hidraulika | vicces | Gyermek, lány |
Eloise | eloase | Vaku | |
Szűrő | Unoka | ||
Garoull | garouille | De | |
Godalle | evezőlapát | Bor a levesben | |
Gour ' | gour | Csendes patak ( pl . : La Sèvre Niortaise ) | |
Grôle | vakond | varjú | |
Meggyógyult | grouàie | Terjedelem | |
Jalle | jaille | Szemetes | |
Lisète; rapie | lista; rapie | lisette; rapiette | Kis gyík |
Luma | Csiga, kicsi szürke | ||
Mariene | házas | marienne | Szundikálás ("meridián") |
Mijhet | mijhét | mighet | Édes borban áztatott kenyér; szezonban cserélheti a kenyeret eperrel |
Bouine légy | Agresszív légy | ||
Moujhasse | mougeasse | Kemény gyerek | |
Semleges | neùt | neuh | Éjszaka |
Niacouet | Beteg gyermek | ||
Vagy ő | ő | ouaille | Juh (ejtsd: [wɛ: j]) |
Queniâ | quenea | queunia | Bábutojás tojótyúkok számára |
Rouère | roere | Folyó | |
Rutin | Pálya | ||
Siau | Vödör | ||
Gyűjtő | pickup-bourié | gyűjtő | Porlapát) |
Chall lehúzó | lánchúzó | Csúzli | |
Tourtery | Torta | ||
Treue | treùe | Koca (kiterjesztve a Marie treue könnyű erkölcsű nő) | |
Zire | Undor | ||
Zirous | zirou | Aki nem szereti, ha valaki hozzáér a tányérjához, az ujját beleteszi az edényébe ... |
Különféle
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Francia |
---|---|---|---|
Bin coullon | Ben coullunnál | Egy szemetes seggfej | Jelöld meg a csodálkozást |
Erre korábban | Most | Hamar | Találkozunk ma délután |
Ezen a ponton | Ász partik | Viszlát | |
Tai-hoz | A tàe-nél | Hogy tae | Viszlát (szia, szia) |
Aneut; Egy bolt | Aneùt; Asteùre | Egy neu; Astor | Most |
Berede | Berede | Bered | Sok |
Cabourne | Üreges | ||
Cheut | Cheùt | Cheu | Sír |
Couasse (tyúk) | Broody tyúk | ||
Coué | Couai | Fészekalja | |
Nin | Apáca | Nem | |
Nyár | Ol 'van | Ez | |
Összes | Nagyon | Teurtou | Összes |
Püspök | Vaeque | Jön | |
Püspök ki által | Vaeque pr çhi | Gyere oda |
Igék
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Francia |
---|---|---|---|
Elbújni | vásárolt | Dőlni | |
Acafouir | acafoui | Összegömbölyödik | |
Zárja be az ajtót | zárja be az ajtót | bezárni az ajtót | Bezárni az ajtót |
Berdasser | brdassàe | Túl sokat beszélni | |
Biger | bijhàe | Csókolni | |
Határ | brdoeràe | Piszkos | |
Bouèrèter | boerétàe | csaló | Forgassa meg a fejét |
Nyakal | bouinàe | Foglalkozni önmagával, vagy lógni, bosszantani | |
Tömlesztés | boulitàe | Nézzen át egy labdán, nézzen át a kulcslyukon | |
Braller | brallàe | üvölt | Kiáltás |
Bufer | bufàe | puffer | Robbantani |
kedves | cha | Ősz (régi francia kórustól) | |
Csipet | cénsàe | Tisztelettel | Mosd fel a padlót |
Elúció | tisztázza | Világosabb (idő) | |
Kábít | vicsorgó | Elmondja a rossznak ígérkező időjárást | |
Garocher, arocher | garochàe, arochàe | kereszt | Dobás (pontos cél) |
Ragueniasser | raguenassàe | Ragu'niasser | Rake (keresés, keresés értelmében) |
Sagouller | sagoullàe | Sóhaj | Játssz vízzel egy medencéből, csobbanj |
Présel | seràe | Szorítani | Takaros |
Veuïe-lo çheu-çhi | Veye lo çheù-çhi | Veye-lo quequi | Nézd meg azt |
Vézon (megvan) | vesun (avoer the) | A drón legyen, ne a morál |
Íme néhány példa Chef-Boutonne beszédére, Poitou déli részén , közel az északi Charente-Maritime ( Aulnay-de-Saintonge ) és az észak-Charente ( Ruffécois vagy Charente poitevine) poitevin nyelvjárásokhoz.
Emberek ; testSEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Ambourell (m) | embourell | zavar | ãbuʁɛ: j | Köldök |
Cagouet (m) | cagouét | kagwɛ: | Nyak takaró; nyakszirt | |
Çhu (m) | thiu | çjˀy: | Szamár | |
Vicces (m) | draule | ezért: l | Gyermek; fiú | |
Feulle (f) | felle | levél növényen | fœ: j | Lány |
Vámpír | gu: l | Száj | ||
Jhote (f) | ʔɞ: t | Játék | ||
Nas (m) | született | n / A: | Orr | |
Nore (f) | nɞ: ʁ | Bru | ||
Oumerole (f) | umʁɞ: l | Fül | ||
Ramijhaudée | ramijhaudàie | ʁamiʔode̝: | Utódok, csapatok, család, gyerekek | |
Sabiâ (m) | sabia | sabjɑ: | Bolond, bolond |
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Ajhasse (f) | ajhace | ageasse | aʔa: s | Szarka |
Beurgaud (m) | brgàud | bɘʁgo̝: | Lódarázs | |
Chebre | ʃˀɘ: bʁ | Kecske | ||
Chenasse (f) | :na: s | Nőstény kutya | ||
Állkapu (m) | chén gatai | elkényeztetett pofa | ̝œ̃: „kapu”: | Őrült kutya, átlagos kutya |
Diépe (f) | ghàepe | ̝e̝: p | Darázs | |
Grole | grolle | gʁɞ: l | varjú | |
Gueurlet (m) | grlet | gɘʁlɛ: | Krikett | |
Iragne (f) | iʁa: ɲ | Pók | ||
Tasak (m) | lachét | aʃˀɛ: | Földigiliszta | |
Luma (m) | lyma: | Csiga | ||
Ouelle (f) | ő | fül | wɛ: j | Juh |
Perot (m) | pɘʁɞ: | pulyka | ||
Pibole (f) | gdp: l | Katicabogár; duda |
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Aigall (m) | egyenlő | aigail, aigaille | ega: j | Harmat |
Alland (m) | aglan, ailland | ajɑ̃: | Glans | |
Arantèle (f) | arantele | arantelle | Augusztus: l | pókháló |
Ballarjhe (f) | baillarge | baja: ʁʔ | Árpa | |
Beurlicoton (m) | brlicotun | bɘʁlikɞtɔ̃: | Brugnon, nektarin | |
Brumasse | bʁyma: s | Szitálás | ||
Châgne (m) | pezsgőt | ʃˀɑ: ɲ | Tölgy | |
Chall (m) | chail | ʃˀa: j | Kavics, kő | |
Éloise (m) | eloase | elwa: z | Vaku | |
Éva | aeve | ɛ v ( XX . század), E v ( XIX . század) | Víz | |
Garoull (m) | garouil | gaʁu: j | De | |
Gasse (f) | gace | gáz | Pocsolya | |
Jhouterabe (f) | ʔutɘʁa: b | Cukorrépa | ||
Mojhète (f) | mojhéte | mogette | mɞʔɛ: t | Bab |
Izom (f) | muce | az én s | Átmenet egy sövényben, lyuk | |
Nousille (f) | mi | nuzi: j | Mogyoró | |
Oszán (f) | ouane | oza: n | Buxus | |
Ouche (f) | u: ʃˀ | Zárt veteményeskert, zárt föld | ||
Palisse (f) | pali: s | Sövény | ||
Ramée (főnév) | ramay | ʁame̝: | Felhőszakadás | |
Kivéve) | biztos | saue, tehát | így: | Só |
Trouflle (f) | tʁu: fj | Burgonya | ||
U (m) | ahol | y: | Tojás |
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Abourde | foglalkozik | abu: ʁd | Támaszt | |
Bassie (f) | bacie | basi: | Keresztül | |
Bequegnon (m) | bequegnun | bɘkɘɲɔ̃: | Telek, kis tárgy, amely kinyúlik | |
Berouète (f) | sörfőzés | beurouette | bɘʁwɛ: t | Talicska |
Vaj | éget | bɘʁlɛ: ʁ | Harisnyatartó, heveder | |
Boulite (főnév) | buli: t | Kis kerek ablak, bikaszem | ||
Chaleull (m) | chalell | chaleuil | ʃˀalœ: j | Olaj lámpás |
Cince | tömjénez | seince ... | sœ̃: s | Mop, mop |
Dall (m) | dail | da: j | Hamis (kaszaszerszám) | |
Drigall (m) | drigail | dʁiga: j | Kellékek, rendetlenség | |
Oullète (f) | oulléte | ouillette | ujɛ: t | Tölcsér |
Érett (f) | ʁi: p | Forgács | ||
Albérlet (m) | albérlet | szenvedett | sybjɛ: | Síp |
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Beurnocio | Brnuncio | bɘʁnosjo̝: | Szörnyű. Kifejezés, megvetés, undor | |
Bujhée (f) | bujhàie | bricska | byʔe̝: | Mosoda (mosás) |
Defors | defore | dɘfɞ: ʁ | Ki | |
Meriene (főnév) | meriéne | merienne | mɘʁjɛ: n | Szieszta |
Mitan (m) | mitɑ̃: | Környezet | ||
Sicot (m) | siko̝: | Csuklás | ||
Fogd be | tae | tɛ: | Vedd! (kifejezés) | |
Virounâ (m) | virounea | viʁunɑ: | Szédülés |
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Allat (m) | agliat, aillat | aja: | Rosszul megkelt (kenyér) | |
Benaise | benaese | benèze | bɘnɛ: z | Kényelmes, boldog, aki jól van |
Beurlaudé (m) | brlaudai | bɘʁlode̝: | Vereux | |
Cabourgne | kabu: ʁɲ | Üreges, barlangszerű | ||
Chéti | cheti | ʃˀeti: | Rossz | |
Rakomány (m), frède | fréd, fréde | fʁɛ:, fʁɛ: d | hideg hideg | |
Guedé (m) | wedai | gɘde̝: | Megtelt, tele | |
Melé (m) | melai | mle̝: | Rosszul megkelt (kenyér) | |
néger | néger | nɛ: gʁ | Fekete Fekete | |
Vrimous (m), vrimouse (f) | vʁimu:, vʁimu: z | Mérgező, mérgező |
SEFCO grafika | UPCP grafika | Helyesírási változat | Kiejtés az API-ban | Francia |
---|---|---|---|---|
Bufer | bufàe | puffer | bˀyfe̞: | Robbantani |
Bijher | bijhàe | bi: ʔe̞: | Csókolni | |
kedves | cheùre | kórus | ʃˀɘ: ʁ | Esni |
Esés | Esés | leforrázza | ebuje̞: | Összetörni |
Megkárosítani | megrémült | eʃˀaʁuɲe̞: | Foszlány | |
Goumiter | goumitàe | gumit̞: | Hányni | |
Rostély | gralàe | gʁɑle̞: | Grill | |
Lucher | luchàe | luʃˀe̞: | Nyalás | |
Haldoklik | gyász | muʁne̞: | Bőg | |
Mouller | öntőforma | nedves | mˀuje̞: | Eső |
Quener | quenàe | kɘne̞ | Nyög, nyög | |
Lekérdezés | kʁi: | Menj, keress | ||
Rabaler | rabalàe | ʁˀabalah̞: | Lógni | |
Segre | sɘ: gʁ | Követni | ||
Troser | trosàe | tʁoze̞: | Váltakozó | |
Vasser | vassàe | váza: | Fárasztani, bosszantani, kipufogni |
SEFCO grafika | Kiejtés az API-ban | Francia | Szó-szóról megfelelő |
---|---|---|---|
A nau-nál a napok jhau lépéssel haladtak. | a la no̝: lɛ ʔu: ʁ avɑ̃sɑ̃: dœ̃ pɑ d ʔo̝: | Karácsonykor a napok hosszabbak lesznek | Karácsonykor kakassal telnek a napok |
Egy zsaru fehérbor, o jött évek évek rejheunezitje. | œ̃ kɞ: d wish̃: 'bjɑ̃: ɞ ʁaʔœ: nzi d wish̃: t ɑ̃: | Egy lövés fehérbor 20 évvel fiatalabb. | |
A kilincs kirúg engem. | lɘ mɑ̃: ʃˀ mɘ vi: ʁ | A kilincs felém fordul. | |
Egy szimbe cink viâs tehenet kavar. | a sœ̃: b kum yn va: ʃˀ a sœ̃: vjɑ: | Nem hajlandó enni | Úgy böjtöl, mint egy tehén 5 borjúval |
Mi van veled? Fogd be, kapu zou! | tɑ̃ vo̝: pwe ˩˥ tɛ: ga: t zu: | Nem akarod? Itt döntse meg! | |
Vat-o? | tartály, ahol: ˩˥ | Hogy vagy ? | |
A muszai ouche | lu: ʃˀ a myzɑ: | Temető | A Clos de Musard |
Még soha nem volt ilyen kicsi köteg, amely ne találna utat. | ɞ na pwe d si ʃˀeti: fa'gɞ: ki n tʁu: v pwe sa ʁjɞ: ʁt | Mindenki találhat neki megfelelőt | nincs elég rossz csomag ahhoz, hogy a linkje ne legyen megtalálható. |
Ban ben 2007. március, a vita a Saintongeais Poitevinnel és Poitevin-Saintongeais-szel való individualizációjával kapcsolatban került a címlapra. A Saintonge-identitás védelmét szolgáló kollektíva erre vonatkozó kérelmet intézett a francia nyelv és a francia nyelvek általános küldöttségéhez (Kulturális és Kommunikációs Minisztérium). Xavier North , a francia nyelv és a francia nyelvek általános küldöttségének főmegbízottja által kelt
válasz2007. február 27, a következő volt: „Ezért jogosnak tűnik számomra az elismerés iránti kérelem teljesítése , […]. A Saintongeais tehát a DGLFLF által használt francia nyelvek listájában jelenik meg, ugyanúgy, mint a Poitevin és az Oïl többi nyelve ”.
Az Oïl Languages Defense and Promotion of Oïl elnöke (az Oíl nyelveket, köztük a Poitevin-Saintongeais-t összefogó nemzeti szövetség) csodálkozását fejezte ki a francia nyelv és a francia nyelvek általános küldöttségének. Itt van a megadott válasz, a2007. április 26, ugyanaz a Xavier North : „Természetesen a döntésem csak a szolgálataim által terjesztett nyelvek listájára vonatkozik (és amelyeknek ráadásul nincs jogi értéke): az oïl nyelvein belül vesszőt vesz kötőjel helye. […] Magától értetődik, hogy a „poitevin-saintongeais” megnevezés minden legitimitását megőrzi, bárhol is kapják: tudjuk, hogy egy nyelv vitalitása nem határozható meg, és hogy a neki adott nevek csekély jelentőségűek a a szellem művei, amelyek kifejeződnek benne ”.
A DGLFLF álláspontjának jobb megértése érdekében látogasson el a honlapjára, és olvassa el a Franciaország nyelvének tanulásának módszerei című dokumentumot . A Langue (s) d'oïl című fejezetben, ahol a zárójelben szereplő "s" már az első szimbóluma annak, hogy nehéz elnevezni ezeket a nyelveket, egymás után a következő fejezeteket találjuk: 1 / Champenois, 2 / Gallo, 3 / Morvandiau, 4 / Normand, 5 / Picard, 6 / Poitevin és Saintongeais. Már látni fogjuk, hogy az egész „Poitevin és Saintongeais” a normannal vagy a Picarddal azonos szintre kerül. Itt van a „poitevin és saintongeais” helyzetének elemzése: „ oïl [megjegyezzük az egyes számot] beszéde egy fontos régiót ölel fel, és több érthető nyelvjárásra oszlik fel. Sok előadót érint. Több közigazgatási régió, Pays-de-la-Loire (Vendée megye), Poitou-Charentes és Aquitaine (Girondétől északra ) között is fel van osztva . "
Egyesek számára egyetlen Poitou-nyelv jelenlétében találjuk magunkat, amelyet ma tévesen „poitevin et saintongeais” -nak (vagy poitevin-saintongeais-nak) neveznek, és hogy azon belül több apró helyi árnyalat is található, különös tekintettel a nyelvjárási saintongeais. Mások számára a Saintongeais és a Poitevin az Oïl két különböző nyelve, amelyek mindegyike irodalmat adott, és a kölcsönös megértést megakadályozó nagyon markáns különbségek. Végül mások számára a Saintongeais és a Poitevin szoros rokonságban álló nyelvek, Loire és Gironde közötti nyelvi csoporton belül egyesülve, egyesek Poitevin-Saintongeaise vagy Poitevin-Saintongeais nyelvnek minősülnek.
A Saintongeais azon előadói számára, akik megvédték a Saintongeais francia nyelvként való elismerését (a Saintongeaise-identitás védelmét szolgáló kollektívában és Xaintonge című újságjában csoportosulnak ), a poitevin-Saintongeais Poitou akadémikusainak találmánya az igényekhez. a Poitou-Charentes régió létrehozásának Számukra a poitevin-saintongeais kifejezést az 1970-es években hozták volna létre Charentais és poitevins, akik alig várják, hogy új lendületet adjanak a poitevin nyelvnek (de most már tudjuk, hogy ez a kifejezés sokkal korábbi, már 1905-ben megtaláljuk). Az új "poitevin-saintongeais" kifejezésnek az unió kifejezésének kellett lennie. Olyan nyelv, amelyben a Saintongeaiak, legfeljebb a Poitevinék, nem ismerik fel önmagukat. Ezek szerint még mindig nincs irodalmi mű ebben a szóhasználatban, eltekintve egy szótártól és egy nyelvtantól.
2007 és 2009 vége között a poitevin-saintongeais 2007 eleje óta nem jelenik meg a francia nyelvek listáján, az oïl nyelvén, a francia nyelvért felelős általános küldöttség és a francia nyelvek (DGLF), a Kulturális Minisztérium szolgálata.
Ne feledje, hogy a DGLFLF egy újabb kiadványa, 2009-ben még mindig a poitevin-saintongeais megnevezést használja.
De a poitevin-saintongeais 2010 elején ismét megjelenik a francia nyelvek, valamint az ïl nyelveinek listáján, a francia nyelv és a francia nyelvek általános küldöttségének (DGLFLF) helyén. Kulturális Minisztérium, a következő megfogalmazásban: poitevin-saintongeais [két változatában: poitevin és saintongeais].
2014-ben Aurélie Filippetti kulturális miniszter kijelentette: " A Loire-tól a Gironde-ig terjedő területre a Kulturális és Kommunikációs Minisztérium néhány évvel ezelőtt összehozta a nyelvészekből álló bizottságot, amely úgy vélte, hogy Poitevin és Saintongeais nem tudnak két külön nyelvként kell bemutatni, magasabb egységre való hivatkozás nélkül. Ezért javasoltak egy megnevezést, amelyet a legmegfelelőbbnek tartottak: „poitevin-saintongeais (két változatában, a poitevin és a saintongeais)”. Ez a megfogalmazás mind a koherenciát, mind a a domain más nyelvekhez és a két alkotóelemre jellemző sajátosságokhoz viszonyítva . "