A cseppfolyósítás olyan állapotváltozás, amely a halmazállapotú testet a halmazállapotú folyadékba továbbítja . Ez a párologtatás fordított átalakulása .
Bár a termodinamikai terminológia helytelen, helyette általában a kondenzáció (folyadék) kifejezést használják. Gáz összenyomásával vagy hűtésével fordulhat elő. Az első iparosítás a folyamat Joule-Thomson köszönhető Carl von Linde .
A gáz vagy a gőz típusától függően a cseppfolyósítási hőmérséklet óriási mértékben változik: Példák cseppfolyósított gázokra: folyékony hélium -268,93 ° C , folyékony hidrogén -252,76 ° C , folyékony neon -246,053 ° C, folyékony nitrogén -195,79 ° C , folyékony oxigén −182,96 ° C , cseppfolyósított földgáz (főleg metánból −161,52 ° C ) és cseppfolyósított ásványolaj gázból (főleg propánból −42,1 ° C és butánból −0,5 ° C ).
A gázok cseppfolyósítása:
A nagy amplitúdójú földrengés során van egy jelenség, amelyet homokos talajok cseppfolyósításának neveznek . A lökéshullámok gyorsabban összenyomják a talajt, mint amennyi a víz el tud menekülni, és ezáltal növeli az utóbbi nyomását. Minél jobban növekszik a víznyomás, annál jobban támogatja a víz a terhelést, és annál kevésbé támogatja a homok . Ekkor a talaj elveszíti kohézióját és folyadékként kezd folyni. Ez a jelenség történt, például során Niigata földrengés a japán 1964-ben, vagy a Sendai földrengés 1978-ban.
A cseppfolyósítás az egyik olyan megfigyelés, amely az európai makrózizmus skála VIII .
A cseppfolyósítás kifejezést tehát itt használjuk szilárd állapotból folyadék állapotváltozásra , míg a termodinamikában az olvadás kifejezést használjuk.