A választási képesség a választási mód, amelyben a szavazati jogot az állampolgárok megkapják intellektuális képességeik, például olvasási és írási képességeik alapján. A gyakorlatban csak bizonyos címek ( oklevelek ) birtokosai , azok, akik bizonyos funkciókat látnak el, vagy azok, akik sikeresen teljesítenek egy adott tesztet, jogosultak szavazni. A kapacitás választójogát nem szabad összetéveszteni a cenzális választójoggal , amely feltételezi az adófizetés szavazati jogát.
A kapacitás választójogát a júliusi monarchia alatt Franciaországban alkalmazták , összeírva a népszámlálási választójoggal . Azt is előre a Alkotmányban az efemer forradalmi kormány az év II (1793-1794) .
1830 és 1893 Belgium használt censal választójog . A 1883 , annak érdekében, hogy bővítse a választók, a fogalom kapacitás szavazás adunk: azok, akik nem tudták fizetni a CENS de aki egy bizonyos szintű oktatásban vagy birtokában bizonyos pozíciókban úgynevezett „kapacitások” (orvos, bíró)., Jegyző, vezető tisztviselő ...) szavazhatott önkormányzati és tartományi választásokon.
A kapacitás választójog részben túlélte a cenzális választójog 1893-as megszüntetését. Valójában a cens helyét többes számú szavazási rendszer váltotta fel , amelyben a kapacitás kapacitását figyelembe vették.
Egészen a közelmúltig sok hány Latin-amerikai állam korlátozta a szavazati jogot írástudó polgáraira.
Amíg a szavazati jogok törvény a 1965 , a szavazati jogot az egyes déli államokban az Egyesült Államok volt feltétele az képes elmagyarázni az alkotmány . A faji szegregáció összefüggésében ez a folyamat a fekete rabszolgák leszármazottainak kizárását tűzte ki célul a választók köréből. Valójában egy nagyapai záradék mentesítette ezt a tesztet mindazok alól, akik igazolni tudták, hogy apjuknak vagy nagyapjuknak 1866 előtt volt szavazati joga, ami a fekete rabszolgák leszármazottainak nem volt igaz. Ennek eredményeként a fehéreknek, még az analfabétáknak is, szavazati joguk volt, míg a feketéknek képességvizsgálatot kellett végezni.