A szociolingvisztikában a klasszikus nyelv egy presztízssel felruházott nyelv az adott kultúrán belül , mint olyan irodalom hordozója, amelyet ott klasszikusnak tekintenek : ősi, alapító, érdemes tanítani és utánozni.
A kifejezést széles körben használják a népi nyelvvel szemben , amely a mindennapi életé. A klasszikus nyelv lehet a presztízs különböző a köznyelv, vagy lehet teljesen különbözik attól. Ez lehet élő nyelv (általában régi formában, de a jelenlegi beszélők számára még mindig érthető) vagy halott nyelv : utóbbi esetben gyakran inkább egy régi nyelvről beszélünk, hogy egyszerre jelezzük, hogy a nyelv már nem népnyelv de még mindig széles körben olvasható és lehetséges.
Példák nagyon nagy kiterjesztésű klasszikus nyelvekre:
Példák több helyi klasszikus nyelvre: