Nemzetközi standard zenei szám

A nemzetközi szabvány Zene Szám vagy ISMN ( ISO 10957 ), vagy nemzetközi szabvány Zene száma , székhelye 1992 , egy egyedi azonosító kódja a nyomtatott zenei kiadványok által kidolgozott ISO .

A TC 46 / SC 9 (albizottsága n o  9 ISO) felelős ez a szabvány.

Egy kiadványhoz rendelhető ISBN és ISMN.

Az ISBN-től eltérően az ISMN nem jelzi a kiadó nyelvi területét.

A szabvány 2009-ig

2009 őszéig ez a kód 10 alfanumerikus karakterből állt, négy elemre osztva:

  1. az M előtag, amely megkülönbözteti az ISBN-től ,
  2. a zenei kiadvány kiadóját megjelölő kiadói kód ,
  3. a mű kiadásának és az abban található különféle dokumentumok azonosításához használt dokumentumazonosító,
  4. a vezérlő kulcs, amely automatikusan ellenőrzi az ISMN érvényességét.

Az ellenőrző kulcs kiszámításához az ISMN minden karakterét meg kell szorozni egy súlyral , felváltva 3 és 1 balról jobbra. Az M betű a tetszőleges 3. értéket veszi fel. Ezután hozzáadjuk ezeket a szorzatokat. Az ellenőrző kulcs a 0 és 9 közötti egész szám, amely lehetővé teszi, hogy az összeg elérje a következő 10 többszöröst.

Például az M-060-11561 kezdetű ISMN esetében:

3×M + 1×0 + 3×6 + 1×0 + 3×1 + 1×1 + 3×5 + 1×6 + 3×1 = 9 + 0 + 18 + 0 + 3 + 1 + 15 + 6 + 3 = 55

Az 55 + 5 = 60 a 10 többszöröse, tehát az ellenőrző kulcs 5, a teljes ISMN pedig M-060-11561-5.

A szabvány 2009 ősze óta

2009 őszén annak biztosítása érdekében, hogy bizonyos kompatibilitás biztosítható legyen mind a 13 számjegyű EAN kódokkal, mind a 13 számjegyű ISBN kódokkal, amelyek 2007 elején léptek hatályba, az ISMN szabvány 13 számjegyűvé fejlődött, még mindig négy elem, de amelyben az M előtagot egy 979-0 előtag helyettesíti .

Az ellenőrző kulcs kiszámítása az új szabványban mindig a 3 és 1 számok váltakozását használja súlyként , de a megjelenés sorrendjének megfordításával, mindig balról jobbra, és nyilvánvalóan leállítja a dokumentumkód utolsó számjegyét:

  Előtag Kiadói kód Dokumentum kódja
ISMN 9. 7 9. 0 7 2 8. 4 1 7 4 3
Súly 1 3 1 3 1 3 1 3 1 3 1 3
Termékek 9. 21 9. 0 7 6. 8. 12. 1 21 4 9.

Ez a véletlenszerűen kidolgozott példa, amely összehasonlítható a Nemzetközi ISMN Ügynökség által az ISMN Felhasználói Kézikönyvben bemutatott példával, kényelem kedvéért azon a kódon alapul, amelyben a kiadó és a dokumentum kódja egyaránt négy számjegyből áll. Ezek a kódok azonban változhatnak, még akkor is, ha egymás mellé helyezésük mindig összesen nyolc számjegyet tartalmaz:

Források