Alliesthesia

A alliesthesia ( αλλoς (Allos) - egyéb, és αἴσθησις (Aisthesis) - érzékelés, észlelés angol  : alliesthesia , német  : Alliästhesie ) leírja a függőség az észlelés az öröm vagy bánat a fogyasztás egy inger a belső környezet a test . Így a belső környezet állapotának javítására alkalmas ingert kellemesnek fogjuk fel. Ezzel szemben a szervezet belső környezetét zavaró ingert kellemetlen vagy akár fájdalmasnak fogják felfogni. A kiváltott érzés tehát nem csak az inger minőségétől vagy intenzitásától függ, hanem azbelső receptorok , és mégis szubjektívek .

A alliesthesia egy jelenség élettani , és nem tévesztendő össze a tünete a betegség a alliesthesia .
Az allergiához hasonló jelenség a " teljességspecifikus szenzoros " ( angolul "  szenzor-specifikus jóllakottság  ").

Az allesztézia formái

Az allesztézia ezen formáinak mindegyike a következő két tendenciával rendelkezhet:

Felfedezés

Az allesztézia jelenségének fő kutatója Michel Cabanac francia fiziológus . Az első, 1968-ból származó tudományos publikációt több mint 40 publikáció követte nemzetközi folyóiratokban, például: 1970-ben a természetben és 1971-ben a tudományban . Az „Alliesthesia” kifejezést, amint azt az élettani élettani szerep szerepelteti , Stylianos Nicolaïdis társszerzővel együttműködve választottuk . Eredetileg az allesztéziát emberen végzett kísérletekkel bizonyították , majd később patkányokban ( Rattus norvegicus ) igazolták .

Hivatkozások

  1. Cabanac M, Minaire Y, Adair ER. A belső tényezők hatása a gustatív édes érzés kellemességére . Communic Behav Biol A rész, 1968; 1: 77-82.
  2. Cabanac M, Duclaux R. A belső jelek specifitása az íz-ingerek jóllakottságának előidézésében . Természet 1970; 227: 966–7.
  3. Cabanac M. Az élvezet élettani szerepe . Tudomány 1971; 173: 1103-1107. www.sciencemag.org