A athymhormia (görög a- magán, Thumos „szív, érzés” és Horme „lendület növekedés”), vagy athymormique szindróma egy olyan betegség motiváció . A tünetek közé tartozik elvesztése vagy csökkenése vágy vagy érdeklődés motivációkat, amelyek egyediek voltak a beteg elvesztése hajtás és a vágy, hogy megfelel ő akar, kíváncsiság, ízlése és preferenciái, és a veszteség minden. Érint , az összes érzés. Ezeket a jelenségeket azonban nem kísérik a depresszió jellegzetes tünetei, és nem feltétlenül az intellektuális vagy kognitív funkció egyéb figyelemre méltó rendellenességei.
Ez a kifejezés a pszichiátriai szemiológiában is használatos a skizofrénia esetében észlelt alapvető hiány jelölésére , amely a vitalitás elvesztése. Az Athymhormia a disszociatív szindróma része, amely a skizofrénia diagnosztikai állványának egyik építőköve, az autisztikus redő és paranoid delírium mellett . A hebephreniás skizofrénia esetén az athymhormiát érzelmi hidegség, tehetetlenség, hatástalanság képviseli.
A kifejezés a 1922 by Maurice DIDE és Paul Guiraud . Az atletikusság globális és primitív támadást ér el az ego erélye ellen .
Az atleticizmus az érrendszeri demencia vagy bizonyos agykárosodások megnyilvánulása is.
Ennek az állapotnak az oka feltételezhető, hogy a prefrontális kéreg, a bazális ganglionok (striatum és pallidum), a dorsomedialis thalamus mag, valamint a mezencephalic dopaminerg mag diszfunkcióiból ered. Ezeket az idegpályákat, amelyek a végrehajtó funkciókban és a motivációban vesznek részt, "hormonális rendszernek" nevezzük.
Például a Dominique Laplane neurológus által 1982-ben leírt "PAP-szindróma" (a pszichés önaktiváció elvesztése) a bazális ganglionok vagy a prefrontális lebeny károsodásához kapcsolódik. A depressziótól a szomorúság és a negatív gondolatok hiánya különbözteti meg, a betegek panaszkodnak pozitív vagy negatív gondolatok hiánya helyett.