Dal vicces életemről
| Előtt | Dal vicces életemről |
|---|---|
| B arc | Találd ki |
| Kijárat | 1972. december |
| Bejelentkezett | 1972.
szeptember-október Studio de la Gaîté, Párizs |
| Időtartam | 2:32 |
| Kedves | Francia dal |
| Formátum | 45 fordulat / perc |
| Dal író | Véronique Sanson |
| Termelő | Michel berger |
| Címke |
Elektra / Warner Piano White Editions |
Singles Véronique Sanson
Számok az álmom másik oldalán
A Chanson sur ma rire de vie egy dal,amelyet Véronique Sanson írt és írt le 1972- ben. Ez a második kislemez a második albumáról, Az álmom másik oldalán .
Megjelenése óta ismeri a közönség kegyeit Véronique Sanson koncertjein és különféle feldolgozásokon keresztül (ez Sanson legnépszerűbb dala az Amoureux után ), például Géraldine Nakache és Leïla Bekhti a zenekar All That Glitters című eredeti filmjében . Ezekben a pillanatokban Patrick Bruel dalában is megemlítik .
A Chanson sur ma rire de vie Véronique Sanson egyik nagy sikere , amelyet 1972 végén - 1973 elején széles körben sugároztak a rádióban , de a televízióban ritkán mutatták be, mivel alkotója éppen akkor költözött az Egyesült Államokba. Az 1970-es években részt vett valamennyi koncertjének programjában , majd az 1983 - 1984-es turné során több mint 20 éve eltűnt a listáról az újabb darabok javára. Sanson újra regisztrálja a 2005-ös, 2011-2012-es és 2015-2016-os turnéinak programjában.
Különböző borítókon keresztül fedezzük fel, hogy a dal nagyon egyedülálló módon szerepel több generáció bensőséges örökségében, a szerelmi dal furcsa módon a barátok dalaként került elfogadásra, amint ezt Patrick Bruel és Geraldine Nakache ( All That Glitters ) is vallani fogja .
A Véronique Sanson repertoárjában szereplő atipikus dal, látszólagos zenei egyszerűségével és szavainak örömtelen gondtalan jellegével természetesen jazz- vagy latin hangszerelésnek fogja adni magát; az eredeti változat szopránszaxofonos szólója egyenesen New Orleans-i improvizációt hirdetett, amelyet a rézfúvók adtak Sanson koncertjein 2011 óta, vagy a legújabb quebeci verziók.
Ha kicsit jobban megnézzük a szöveget, ott elolvassuk az aggodalom tökéletes bizonyítékát, amely Véronique Sanson szerzőt mindig is élénkítette: a szavak hangjának érvényesülnie kell, még ha szükséges is, még a jelentés felett is. Ami arra is késztette, hogy a Le Crapouillot szatirikus magazin hasábjain finoman gúnyolódjon . Észrevesszük például, hogy a refrén második szakasza hogyan hat jobban hatásosan, mint a többiek, ennek a kíváncsi mondókának köszönhetően a sor közepén:
"Ad nekem - mindet - az emblémáit / Én - amúgy is megérintem / Hegyekkel - az ujjaival."De a lemez borítójára nyomtatott szöveg egyértelműen elárulja, hogy a hangnak elsőbbséget kell biztosítani a jelentéssel szemben: az eredetileg megírt előkórust, amelyet nyilvánvalóan elfelejtettünk módosítani a nyomtatás előtt (tudjuk, hogy a lemez véglegesítése nélkül):
"Mi van, ha kérdéseket teszek fel önnek / mit fog mondani?" És ha válaszolsz nekem / mit mondok? Ha a szerelemről beszélnénk / Mit szólnál? "A tiszta értelemben nyilvánvalóan logikusabb, de hangzás szempontjából kevésbé hatásos, mint a végül rögzített változat, ahol a "Mit mondasz?" Hármas ismétlése »Minden erejét átadja ennek a hídnak, amely felállítja a szárnyaló kórust.
Végül tegyük hozzá Véronique Sanson még mindig élénk emlékét a nyelvtanban nagyon válogató édesapjáról, aki nem sértődött meg a szerinte alig alkalmas "És én azt csinálok, amit akarok" miatt, mert annak nincs folytatása: "És én tedd, amit akarok ". És ismerjük fel ezen a ponton, hogy a legtudományosabb és apai szempontból ajánlott "És azt csinálok, amit akarok" sokkal kevésbé lett volna kellemes a fül számára.
A dal a kiadástól függően számos címváltozatot látott: az eredeti 33-as fordulatszám borítóján Álmom másik oldalán olvastuk mind a Chanson sur une Funny de Vie -t, mind a Le Tour de ma Funny de Vie-t , az Singles beharangozott dalát A Vicces élet című film , míg a Live at Olympia , majd a későbbi Olympia 2005 jóváhagyja a Funny Life parancsikont, amelyet mindenki nem hivatalosan elfogadott.
A furcsa életemről szóló dalt mindenképpen az album CD-kiadásai választják. Álmom másik oldala (1989 óta) a közelmúlt összeállításain ( Small selected Moments , 2007), az integrál ( There you go , 2008), 2011 nyilvános felvételen.
A Véronique néhány 45-es években jelentette meg a külföldi piacok számára, az 1970-es években a dal két feldolgozással rendelkezik Franciaországon kívül:
A február 1989 , míg Véronique Sanson készültem rá vissza a Olympia , ahol a dal nem tervezett, beleegyezett, hogy énekelni Patrick Bruel előtt a kamerák Patrick Sabatier program Avis de recherche . Ebből az alkalomból fedezzük fel, hogy Bruel tizenéves baráti társaságának kedvenc dala, akiknek a Place des grands hommes -t fogja szentelni , felveszik magával a műsorba.
Majdnem 25 évvel később, egészen pontosan 2012 végén kiadta a Lequel de nous című albumot , amelynek első kislemeze, a Dans ces moments-là ismét megidézi ezt a baráti együttest. De a dal fájdalmas körülményeket idéz elő, megértjük, hogy egyikük otthagyta őket, és Bruel csodálkozik:
"Mit mondunk ilyenkor? (…) Mit csinálunk az emlékeinkkel? (…) Szerette volna, ha nevetünk Hogy elveszem a gitárom És mindenki úgy énekel, mint korábban Ez a Sanson-dallam A vicces az élet , izgalom Csak néhány jegyzet a serdülőkorról Mint az előrenyomuló gyerekek. "A második élet Chanson sur ma rire de vie jön át a fiatal Géraldine Nakache , társ-rendező Hervé Mimran és előadóművész, a film minden, ami fénylik , meglepetés sikere a 2010-es év a duó barátnője, aki a lány alkotja a Leïla Bekhti , és aki a filmnek minden frissességét és energiáját megadja, a dalt a merészség és a fiatalság jelképévé tette, és egy teljesen új generáció számára fedezte fel, aki Véronique Sanson változatát keveset tudta.
A film óriási sikeréhez hozzá kell adnunk a klip bónuszát, amely tovább szélesíti egy cím terjesztését, amelyet Geraldine Nakache bevallása szerint mindig is a szívében tartott, és amelyet régóta megígérnek, hogy felvesz egy filmbe.
Rövid beszámoló a két fiatal nő látogatásáról a daluk lett alkotójához DVD-bónuszokra készül.
Ez lesz az egyedülálló alkalom az eredeti borítóra írt szövegek meghallgatására (lásd fent), amelyet elképzelünk, hogy erre az esetre konzultáltunk, hogy Michèle Laroque megtanulja a dalt (vagy hogy Véronique Sanson emlékszik rá!).
Stone és Charden utolsó albuma, amelyet 2012-ben adtak ki néhány nappal a zeneszerző halála előtt, a francia változat mitikus duettjeinek szenteli, de Géraldine Nakache és Leïla Behkti verziója ürügyet kínál arra, hogy ehhez a programhoz hozzáadják az énekes címét szeretni és csodálni az 1970-es évek óta.