Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi , más néven a stockholmi konferencián , egy nemzetközi konferencián a témában a környezet tartott égisze alatt az Egyesült Nemzetek a Stockholm , Svédország , honnan június 05-16, 1972 . Ez a tízéves találkozók, a Föld csúcstalálkozói sorozatának első . Az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagországa meghívást kap.
Ezt a konferenciát számos beszámoló készítette, köztük René Dubos francia-amerikai biológus és Barbara Ward brit közgazdász által írt " Csak egy Földünk van " . Különösen lehetővé tette a környezet és a fejlődés közötti egyértelmű és indokolt kapcsolat megteremtését, valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programjának megalapozását .
Az ENSZ által Stockholmban ( Svédország ) 1972. június 5-16-ig tartott konferencia ökológiai kérdéseket vetett fel a nemzetközi aggodalmak szintjére.
Végül a résztvevők huszonhat alapelvet és széles körű cselekvési tervet fogadtak el a szennyezés leküzdése érdekében . Ez a csúcstalálkozó többek között az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP) szülte meg .
Abban az időben a világ vezetői ígéretet tettek arra, hogy tízévente találkoznak, hogy számba vegyék a föld állapotát . Ezért ezt a konferenciát időnként az első Föld-csúcstalálkozónak nevezik .
A konferencia eredményei:
A Stockholmi Nyilatkozat a következő elveket tartalmazza.
1. elvA szabadság alapvető emberi jog, egyenlőség és kielégítő életkörülmények olyan környezetben is, amelynek minősége lehetővé teszi számára, hogy méltóságteljesen és jól éljen. Kötelessége a környezet védelme és javítása a jelenlegi és a jövő generációi számára. Ezért a meggyőződés után meg kell szüntetni azokat a politikákat, amelyek ösztönzik a rasszizmust, az apartheidet, a diszkriminációt, a gyarmati formákat és az idegen elnyomást és uralmat.
2. elvTervezéssel vagy szükség esetén gondos kezeléssel meg kell őrizni a világ természeti erőforrásait, beleértve a levegőt, a vizet, a földet, a növény- és állatvilágot, valamint a természetes ökoszisztémák különösen reprezentatív mintáit.
3. elvA világ lényegében megújuló erőforrások előállítására irányuló képességét meg kell őrizni, és ahol csak lehetséges, helyre kell állítani vagy javítani kell.
4. elvAz embernek különös felelőssége van a vadon élő növény- és állatvilág örökségének és élőhelyének megőrzésében és bölcs kezelésében, amelyet manapság a kedvezőtlen tényezők együttese komolyan fenyeget. A természet, különösen a vadon élő növény- és állatvédelemnek tehát fontos helyet kell betöltenie a gazdasági fejlődés tervezésében.
5. elvA világ megújuló erőforrásait úgy kell kiaknázni, hogy ne kockáztassák meg kimerülésüket, és hogy a használatukból származó előnyöket az egész emberiség megosztja.
6. elvMeg kell állítani a mérgező anyagok vagy egyéb anyagok kibocsátását és a hő felszabadulását olyan minőségben vagy koncentrációban, hogy a környezet ne tudja többé semlegesíteni a hatásokat, hogy megakadályozzuk az ökoszisztémákat súlyos vagy visszafordíthatatlan károkban. Ösztönözni kell minden ország népének legitim harcát a szennyezés ellen.
7. elvAz államoknak minden lehetséges intézkedést meg kell tenniük a tengerek olyan anyagok általi szennyezésének megakadályozása érdekében, amelyek veszélyeztethetik az emberi egészséget, károsíthatják a biológiai erőforrásokat és a tengeri élőlények életét, és károsíthatják a természeti adottságokat, vagy károsíthatják a tenger egyéb törvényes felhasználását.
8. elvA gazdasági és társadalmi fejlődés elengedhetetlen, ha az emberi létet és munkát elősegítő környezetet akarunk biztosítani, és a földön megteremtjük az életminőség javításához szükséges feltételeket.
9. elvA fejletlen körülmények és a természeti katasztrófák által okozott környezeti kudarcok súlyos problémákat vetnek fel, és ezek kezelésének legjobb módja a fejlődés felgyorsítása a jelentős pénzügyi és technikai segítségnyújtás környezetre történő átadásával. Kiegészítik a fejlődő országok nemzeti erőfeszítéseit és szükség szerint nyújtott segítséget.
10. elvA fejlődő országok számára az árstabilitás, valamint az áruk és alapanyagok megfelelő díjazása elengedhetetlen a környezetgazdálkodáshoz, a gazdasági tényezőket az ökológiai folyamatokkal együtt kell figyelembe venni.
11. elvA nemzeti környezetvédelmi politikáknak meg kell erősíteniük a fejlődő országok jelenlegi és jövőbeli fejlődésének lehetőségét, nem pedig gyengíteniük és akadályozniuk a mindenki számára jobb életkörülmények megteremtését. Az államoknak és a nemzetközi szervezeteknek meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak azokról a gazdasági következményekről, amelyek nemzeti és nemzetközi szinten a környezet védelmét szolgáló intézkedések alkalmazásából eredhetnek.
12. elvErőforrásokat kell rendelkezésre bocsátani a környezet megőrzésére és javítására, figyelembe véve a fejlődő országok sajátos helyzetét és szükségleteit, valamint azokat a költségeket, amelyek a környezetvédelmi intézkedések beépítéséből adódhatnak a tervezésbe, valamint a további nemzetközi segítségnyújtás szükségességébe. , mind technikai, mind pénzügyi szempontból, saját költségükön rendelkezésükre állnak.
13. elvAz erőforrások kezelésének ésszerűsítése és ezáltal a környezet javítása érdekében az államoknak integrált és összehangolt megközelítést kell elfogadniuk fejlesztésük megtervezésében, hogy fejlődésük összeegyeztethető legyen a környezet védelmének és javításának szükségességével.
14. elvA racionális tervezés elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy a fejlesztés elengedhetetlen feltételeit összeegyeztessük a környezet megóvásának és javításának szükségességével.
15. elvAz emberi települések és az urbanizáció megtervezésénél ügyelni kell a környezeti károk elkerülésére és a mindenki számára elérhető maximális társadalmi, gazdasági és ökológiai előnyök elérésére. Ebben a tekintetben el kell hagyni a gyarmatosítás és a rasszizmus uralmának fenntartására tervezett projekteket.
16. elvAzokon a területeken, ahol a népesség növekedési üteme vagy annak túlzott koncentrációja káros hatással van a környezetre vagy a fejlődésre, és azokon a területeken, ahol az alacsony népsűrűség megakadályozhatja a környezet javulását és akadályozhatja a fejlődést, az alapvető emberi és az érintett kormányok által megfelelőnek ítélt jogokat végre kell hajtani.
17. elvMegfelelő nemzeti intézményeknek kell felelnie az államok rendelkezésére álló környezeti erőforrások tervezéséért, irányításáért vagy szabályozásáért, a környezet minőségének javítása érdekében.
18. elvA tudományt és a technológiát a gazdasági és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulásuk részeként fel kell használni a környezetet fenyegető veszélyek azonosítására, elkerülésére vagy korlátozására, valamint a felmerülő problémák megoldására, és az emberiség javára általánosan.
19. elvA közvélemény felvilágosításához, az egyének, a vállalkozások és a közösségek számára a tudatuk erősítéséhez szükséges alapok kialakítása érdekében elengedhetetlen a fiatalabb generációk és a felnőttek számára a környezettel kapcsolatos oktatás, a kevésbé szerencsések figyelembevételével. felelőtlenség a környezet emberi dimenzióban történő védelmével és javításával kapcsolatban. Alapvető fontosságú továbbá, hogy a tömegtájékoztatási eszközök kerüljék a környezetromláshoz való hozzájárulást, és éppen ellenkezőleg, oktatási jellegű információkat terjesszenek a környezet védelmének és javításának szükségességéről annak érdekében, hogy az ember minden tekintetben fejlődhessen.
20. elvA környezeti, nemzeti és multinacionális problémák összefüggésében minden országban ösztönözni kell a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztési tevékenységeket, különösen a fejlődő országokban. Ebben a tekintetben ösztönözni és megkönnyíteni kell a legfrissebb információk szabad áramlását és a tapasztalatok átadását, a környezeti problémák megoldásában való segítségnyújtás céljából; környezeti technikákat kell elérhetővé tenni a fejlődő országok számára olyan feltételek mellett, amelyek ösztönzik széleskörű elterjesztésüket anélkül, hogy gazdasági terhet jelentenének számukra.
21. elvAz Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfelelően az államoknak szuverén joguk van saját erőforrásaikat a környezetvédelmi politikájukkal összhangban kiaknázni, és kötelességük gondoskodni arról, hogy a joghatóságuk határain belül vagy saját hatáskörükben végzett tevékenységek Az ellenőrzés nem károsítja a környezetet más államokban vagy a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken.
22. elvAz államoknak együtt kell működniük a nemzetközi jog továbbfejlesztése tekintetében a szennyezés és egyéb ökológiai károk áldozatainak felelősségére és kártérítésére vonatkozóan, amelyet a joghatóságuk alatt vagy ellenőrzésük alatt végzett tevékenységek a joghatóságuk határain túli régióknak okoznak.
23. elvA nemzetközi közösség által elfogadható kritériumok, valamint a nemzeti szinten meghatározandó szabványok sérelme nélkül, minden esetben figyelembe kell venni az egyes országokban érvényes értékskálákat. valamint a legfejlettebb országokra érvényes szabványok alkalmazhatósága, amelyek azonban nem alkalmazhatók a fejlődő országokra, és ezekre az országokra indokolatlan társadalmi költségekkel jár.
24. elvA környezet védelmével és javításával kapcsolatos nemzetközi kérdéseket minden nagy és kicsi ország együttműködésének szellemében, egyenlő alapon kell megközelíteni. A többoldalú vagy kétoldalú megállapodások útján vagy más megfelelő eszközökkel folytatott együttműködés elengedhetetlen a minden területen végzett tevékenységek által okozott környezeti károk hatékony korlátozásához, megelőzéséhez, csökkentéséhez és felszámolásához, tiszteletben tartva minden állam szuverenitását és érdekeit.
25. elvAz államoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzetközi szervezetek összehangolt, hatékony és dinamikus szerepet töltsenek be a környezet megőrzésében és javításában.
26. elvAz embert és környezetét kímélni kell a nukleáris fegyverek és minden más tömegpusztító eszköz hatásától. Az államoknak arra kell kényszeríteni magukat, hogy a lehető leghamarabb megállapodásokra jussanak az ilyen fegyverek teljes felszámolása érdekében.
A cselekvési terv 109 ajánlásból áll, amelyek megtekinthetők a konferencia beszámolójában.
Három részre tagolódik:
· A globális környezeti értékelési program (ellenőrzési terv);
· Környezetgazdálkodási tevékenységek;
· Támogató intézkedések.
Környezeti értékelés :
Értékelés és elemzés: Ez magában foglalja az alap megteremtését a szükséges ismeretek azonosításához és a végrehajtandó intézkedések meghatározásához.
Kutatás: Olyan új típusú ismeretek nyújtásáról van szó, amelyek kifejezetten szükségesek a döntéshozatali folyamat irányításához.
Monitorozás: Ez magában foglal bizonyos adatok gyűjtését a környezeti változókról és ezen adatok értékelését a környezeti területeken kialakult fontos helyzetek és tendenciák meghatározása és előrejelzése érdekében.
Információcsere: ez magában foglalja az ismeretek tudományos és technikai körökben történő terjesztésének biztosítását, valamint annak biztosítását, hogy a döntéshozók minden szinten profitáljanak a rendelkezésre álló legjobb tudásból, formában és megfelelő időben.
Környezetgazdálkodás :
Ez a cselekvési kategória olyan funkciókat foglal magában, amelyek megkönnyítik a részletes tervezést, amely figyelembe veszi az emberi tevékenységek mellékhatásait, és ezért a környezet védelmét és javítását szolgálja a jelenlegi generációk és a jövő érdekében.
Támogató intézkedések :
Ez a kategória a másik két cselekvési kategóriában (környezeti értékelés és környezetgazdálkodás) előirányzott tevékenységek által megkövetelt intézkedéseket érinti.
Oktatás, szakképzés és tájékoztatás: ez magában foglalja a szükséges szakemberek, multidiszciplináris szakemberek és technikai személyzet biztosítását, valamint az ismeretek felhasználásának megkönnyítését a döntéshozatali folyamat során minden szinten.
Szervezet
Finanszírozás és egyéb segítségnyújtási formák.
A konferencia további három határozatot fogadott el:
· A Környezetvédelmi Világnap megteremtése minden év június 5-én.
· A nukleáris kísérletek elítélése, különösen a légkörben végzett kísérletek.
· Az ENSZ második környezetvédelmi konferenciájának összehívása.
A konferencia zárónyilatkozata az ENSZ környezetvédelmi programjainak kuratóriumának felállítását javasolja. Ez utóbbi képezi majd az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) alapját.
Hivatalosan az UNEP-t 1972. december 15-én hozták létre az ENSZ XXVII . Közgyűlésének 2997-es határozatával a környezetvédelem területén folytatott nemzetközi együttműködés intézményi és pénzügyi intézkedései címmel.