A határokon átnyúló együttműködés egy együttműködés erősítését és támogatását szomszédi viszonyok között a területi önkormányzatok és közigazgatási joghatósága alá tartozó két vagy több Államok . A határokon átnyúló együttműködés egyik alapelve az, hogy kapcsolatokat és szerződéses kapcsolatokat teremtsen a határ menti régiókban, hogy közös megoldásokat találjanak a közös problémákra. Az Európában , a határokon átnyúló együttműködés került kidolgozásra az európai Vázlat szóló Egyezményének közötti együttműködés területi önkormányzatok és közigazgatási , vagyis a Madridi Konvenció által aláírt tagországaiban az Európa Tanács .
A határokon átnyúló együttműködést 1980-ban határozta meg a madridi egyezmény 2. cikke. Ott meg van határozva, hogy "határokon átnyúló együttműködésnek minősül [...] minden olyan egyeztetés, amelynek célja a két vagy több szerződő fél alá tartozó közösségek vagy területi hatóságok közötti szomszédi kapcsolatok megerősítése és fejlesztése, valamint hasznos megállapodások és megállapodások megkötése. . ennek érdekében. "
A határokon átnyúló operatív misszió (MOT) ezt a meghatározást a határokon átnyúló együttműködés 2006-ban közzétett gyakorlati útmutatójában pontosította . Ez "a szomszédos helyi közintézmények helyi együttműködésének folyamata a különböző nemzeti jogrendek alapján, közös kérdések körül".
A határokon átnyúló együttműködés első formái, amelyeket csak 1980-ban tudnának elismertetni az Európa Tanács egyezménye, közvetlenül a háború után jelentek meg . A helyi hatóságok közeledését elősegítette az európai államok közötti gazdasági, kulturális vagy társadalmi cserék fejlesztése.
1946. május 8-án felavatták a Bâle-Mulhouse repülőteret, miután Svájc Franciaország területén megépítette . Három később egy francia – svájci megállapodás rendezte a két ország együttműködésének feltételeit. 1987-ben az EuroAirport Basel-Mulhouse-Freiburg nevet viseli, és ezért trinacionális repülőtér lesz.
1951. október 19-én , még a Felső-Rajna régióban , Strasbourg autonóm kikötője és Baden tartomány megállapodást írt alá, amely lehetővé teszi a Kehl kikötőjének közös igazgatásának létrehozását . Az igazgatóság és az igazgatóság egyformán francia és német képviselőkből áll .
1958- ban létrehozták az első eurorégiót a német-holland határon, Gronau város körül. Az Euregio nevet viseli .
A 1963 , az érintett svájci hatóságok határokon átnyúló együttműködés, a Felső-Rajna átcsoportosítani és kialakult a Regio Basiliensis . Két évvel később a Mulhouse régió francia hatóságai ugyanezt tették a Regio du Haut-Rhin megalakításával . Közben létrejött az Elzász - Breisgau Közepes Érdekű Közösség (CIMAB), hogy megvizsgálja különösen a közlekedés, a környezet és a gazdaság kérdéseit.
Az 1965-ös, bázeli nemzetközi területi tervezési konferencián először említették a határ menti régiókat összefogó egyesület létrehozását.
1971 szeptemberében létrehozták az Európai Határmenti Régiók Szövetségét (AEBR), amelyet mintegy tíz európai határ menti régió alapított.
1973. július 12-én a svájci Genf kanton , valamint Ain és Haute-Savoie francia megyék levélváltást folytattak, amelynek eredményeként született meg a francia-genfi regionális bizottság (CRFG). A bizottság célja a határon átnyúló régió életével kapcsolatos problémák megoldása.
1975. október 22-én a francia, a német és a svájci kormány aláírta a bonni kormányközi megállapodást, amely létrehozta a francia-német-svájci felső-rajnai konferenciát , egy háromoldalú bizottságot a régió déli részén és egy kétoldalú bizottságot a régió északi részén.
Két évvel később az északi országok írták alá az Északi Tanács égisze alatt a határokon átnyúló együttműködésről szóló megállapodást Dánia , Finnország , Norvégia és Svédország között . A megállapodás az ezen államok közötti összes közös határra vonatkozik.
1980. május 21-én az Európa Tanács tagállamai aláírták a területi közösségek vagy hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködésről szóló európai vázlatos egyezményt , amelyet Madridi Egyezmény néven ismertek. A szerződő felek vállalják, hogy megkönnyítik és elősegítik a határokon átnyúló együttműködést. Ezt "az európai területi közösségek és hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködés jogi keretének alapító aktusának" tekintik. Nem tartalmaz működési rendelkezéseket, de az államközi megállapodások és a helyi hatóságok között megkötendő megállapodások mintáit kíséri.
1986. szeptember 12-én a Benelux államok aláírták a területi közösségek vagy hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködésről szóló egyezményt.
1987 elején Genf, Vaud és Valais kantonjai, valamint Ain és Haute-Savoie megyék megállapodást írtak alá a Lémani Tanács létrehozásáról , amelynek célja a tagok tevékenységének összehangolása, különösen a gazdasági és kulturális területeken. .
Ugyanebben az évben a helyi hatóságok a Svédország és Finnország közötti Torne- völgyben megalapították a Tornedalsrådet-t , a Torne-völgyi Tanácsot. A lazachalászat, a tutajozás és a folyón való átkelés kérdéseinek egy része az együttműködés immár a völgy teljes fejlődését érinti. Szintén 1987-ben a finn Tornio és a svéd Haparanda városok hozták létre a Provincia Bothniensist, hogy strukturálják az 1960-as években megkezdett határokon átnyúló együttműködést.
1990-ben az Európai Bizottság létrehozta a határokon átnyúló INTERREG együttműködési programok első generációját. Azóta ezek a programok számos együttműködési projektet finanszíroztak az Európai Unió belső és külső határain . Az 1990-es évek eleje a közép- és kelet-európai államok belépését az Európa Tanácsba és a határokon átnyúló együttműködés fejlesztését jelentette ebben a régióban is.
1990. május 22-én Valais kanton és az Aosta-völgy közötti kormányközi megállapodással megszületett a Grand St-Bernard Valais-Aosta-völgyi tanácsa . Kicsivel több mint egy évvel később, 1991 októberében, ugyanabban a régióban létrehozták a francia-olasz-svájci Espace Mont-Blanc- t.
1991. június 25-én Németország és Hollandia aláírta a határokon átnyúló együttműködésről szóló Isselburg-Anholt megállapodást . Kevesebb, mint egy évvel később, 1992. január 20-án Finnország és az Orosz Föderáció hasonló megállapodást írt alá. 1993. január 27-én Olaszország és Ausztria, majd 1993. február 24-én Olaszország és Svájc volt a sor. <Raf name = "GMOT" /> Az 1993 végén, november 26-án Franciaország és Olaszország viszont aláírta a határokon átnyúló együttműködésről szóló megállapodást , a Római Megállapodást .
1995. január 19-én a svájci Ticino kanton , valamint Como , Varese és Verbano-Cusio-Ossola olasz tartományok létrehozták a Regio Insubricát .
Ugyanezen év március 10-én a Bayonne-i szerződés a Franciaország és Spanyolország közötti határokon átnyúló együttműködés elismerését szentelte.
November 9-én az Európa Tanács égisze alatt aláírták az 1981. évi madridi egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét. Ez a megállapodás elismeri a helyi és regionális önkormányzatok azon jogát, hogy határokon átnyúló együttműködési megállapodásokat kössenek és önálló, jogi személyiséggel rendelkező, határokon átnyúló együttműködési szerveket hozzanak létre.
December 15-én a svéd régió Scania , a német tartomány a Mecklenburg-Vorpommern , és a lengyel vajdaság Nyugat-Pomeránia megalapította a Eurorégió Pomeránia .
1996. január 23-án Luxemburg, Svájc, Németország és Franciaország aláírta a Karlsruhe-megállapodást, amely a helyi hatóságok és a helyi állami szervek közötti határokon átnyúló együttműködést szabályozza. Végrehajtja a madridi egyezmény egy évvel korábban aláírt kiegészítő jegyzőkönyvét. Röviddel azután, Mainz, a vallon régió a német ajkú közösség Belgium és a német tartományok a Rajna-Pfalz és Észak-Rajna-Vesztfália is aláírt egy megállapodást .
1997-ben a DATAR úgy határozott, hogy létrehozza a határon átnyúló operatív missziót (MOT), amely egyesület egyesíti a határ menti és határon túli közösségeket a francia határokon.
Február 24-én, 2000-ben a finn régiók Kainuu , Észak-Karélia és Észak- Ostrobothnia , valamint a Köztársaság Karélia , az Oroszország , létrehozta a Euregio Karélia .
2002. február 16- án aláírták a Brüsszeli Megállapodást Franciaország, Belgium, a Flamand Régió, a Vallon Régió és a Francia Közösség között. Franciaország most minden szomszédjával kötött ilyen megállapodásokat. 2003 októberében Spanyolország és Portugália megkötötte a Valencia-megállapodást .
2004 januárjában mintegy tíz testvér európai határváros indította el a City Twins együttműködési hálózat projektet az INTERREG IIIC program részeként. A cél az ikervárosok helyi fejlődésének megerősítése a különböző európai városok közötti tapasztalatcserével.
A határokon átnyúló együttműködés a gyakorlatban olyan projekteket jelent, amelyek közös kérdésekkel vagy problémákkal foglalkoznak.
A határokon átnyúló együttműködés semmilyen módon nem jelent további kompetenciát a helyi hatóságok számára. Ez utóbbiak csak a nemzeti törvényeik által rájuk ruházott kompetenciák határain belül működhetnek együtt. Kötelesek tiszteletben tartaniuk saját nemzeti államaik által vállalt nemzetközi kötelezettségvállalásokat is. A határokon átnyúló együttműködés viszont további lehetőséget jelent a közösségek számára, hogy használják képességeiket.
Számos államban a helyi és regionális önkormányzatok aláírhatnak együttműködési megállapodásokat vagy létrehozhatnak együttműködési szerveket, amelyek néha jogi személyiséggel rendelkeznek. Ezek a testületek, amelyeket a következő fejezet ismertet, különösen az Európa Tanács keretein belül aláírt megállapodásokból vagy az uniós jogból származhatnak.
A határokon átnyúló együttműködés jogi formái rendkívül változatosak.
Néhány régió az informálisabb, határokon átnyúló együttműködés mellett dönt, a jó gyakorlatok cseréjét lehetővé tevő, de jogi személyiség nélküli hálózat formájában, mint például az Arc Manche .
A határokon átnyúló együttműködés, bár nagy előrelépést tett Európában a háború utáni időszak óta , nem könnyű folyamat. Éppen ellenkezőleg, számos akadályba ütközik, amelyek közül meg kell említenünk:
területi a globalizált világban, PIE Peter Lang, 2008