A jégdarab egy jégkocka halom egy patakban, amely ideiglenes gátakat képezhet, súlyos áradásokat okozva a vészkorszakban .
Télen meleg varázslat vagy tavaszi olvadási időszak alatt a jég egy része megolvadhat és szabad tereket hagyhat egy egyébként fedett vízfolyásban. A folyóvíz nyomása ekkor megtörik a jeget. A jégcsapokat az áram viszi el, és ezután a folyó szűkületében vagy egy olyan akadályon, mint például a híd oszlopai, agglomerálódhatnak. Jégkristályok keletkeznek, amikor a felszíni víz megfagy, és könnyen megtapadnak minden elmerült tárgyon, különösen, ha fagypont alatt van. A frazil felhalmozódása a már meglévő úszó jégen, a hidak oszlopain vagy a szigeteken kötő tömegeket képezhet, amelyek megakadályozhatják a víz átjutását. A halom megszilárdulása után a víz összegyűlik e rögtönzött gát mögött, ami a partok elárasztásához vezethet.
Háromféle jégelakadás létezik:
Az észak felé folyó folyók általában gyakrabban ragadnak jégtakarókba, mert a déli irányú felfelé vezető szakaszaik általában előbb olvadnak. Ez a helyzet például az Észak-Dakota és Manitoba közötti Vörös folyón .
A jég nyomást gyakorol az akadályra, amely szerkezeti károkat okozhat, például tönkretehet egy hidat. A dugó mögötti áradás jelentős károkat okoz a vízi út mentén lévő otthonokban, utakon és ipari épületekben. A partokra tolt jég a padlót és az épületeket is megkaparja a kaparó hatásokkal. Végül, a lekvár mögött a vízáramlás elvesztése hatással lesz az olyan üzemek termelésére, mint a vízerőművek és a hajózás.
Becslések szerint az Egyesült Államokban az éves jegesedési veszteség 125 millió USD volt 2013-ban.
A jegesedések megelőzésére bizonyos technikákat fejlesztettek ki:
Miután a lekvár kialakult, a lehető leghamarabb ki kell vonni, mielőtt túl nagy lesz. Ez a lekvár elejének robbantásával, mechanikai munkával és a folyó áramlásának gátakkal történő szabályozásával történik.