Hyacinthe Louis Pellevé szerint de Pellevé márki , Flers gróf , báró Larchamp , Meudon várának kormányzója , a XVIII . Század első felének francia nemese, kiadás nélkül halt meg 1736 áprilisában .
Louis de Pellevé és Madeleine Gauréault Dumont (vagy Du Mont) fia. Így Hyacinthe Gauréault Dumont , a meudoni vár kormányzójának unokája , Monseigneurhoz , aki XIV. Lajos fia. Pellevé márki feleségül vette Marie Angélique de La Chaize d'Aix-ot.
Ő volt kapitány hadnagy a csendőrök a Berry , valamint a kormányzó a vár Meudon , a halála Dumont , nagyapja, amíg a saját halálát, a1736. április.
Párizsban, a rue Garancière utcában , a Hôtel de Sourdéac- ben élt .
Beírja végrendeletét 1733 március. A halál utáni leltárát elkészítjük1736. május 8.
Az ő emlékiratai , Saint-Simon azt jelzi, hogy a márki Pellevé „megőrült időközönként; nem hagyhatták őt Meudonnak, ahol mindenféle extravaganciával viselkedett. Ez befejezte a fejét; végül a Szajnában fulladt meg , a Javelle- malom felé ”.
A francia nemzeti könyvtárban őrzött kézirat a következőket írja le:
„Franciaország gyermekeinek tartózkodása Meudonban 1733-ban.
A Franciaország Gyermekeinek Meudonban való tartózkodását 1733. május elején határozták meg egy Versailles-ban tartott orvosgyűlésen, egészségükkel, Madame 3e halálával és Monsieur le duc d 'Anjou halálával összefüggésben. félt a többiekért.
Utazásukat később ugyanezen hónap 21. napjára rögzítették, és néhány nappal azelőtt, hogy M. de Pellevé, a kastély kormányzója arról beszélt, hogy M. le kardinálishoz, de Fleury-hez látogattak , elmondta neki, hogy ez költséget okoz neki, és hogy meg volt győződve arról, hogy Eminenciája úgy kezelné őt, mint elődje, M. Dumont, miközben a néhai Roy ott tartózkodott, és ugyanolyan kielégítést nyújt neki.
A bíboros azt válaszolta, hogy a király ügyei nem voltak olyan helyzetben, hogy ilyen kegyelmeket hajtson végre, ami nem akadályozta meg abban, hogy időt szánjon arra, hogy a bíboros a királlyal legyen, hogy újból beszéljen vele felsége és eminenciája jelenlétében. neki ugyanazt.
Nem szorítkozott erre a két elutasításra, 21-én egyedül a királyhoz intézte ugyanezt a kérést, miközben őfelsége a charot herceggel beszélt. Le Roy azt válaszolta, hogy az ügy eldőlt, ami arra kötelezte, hogy hagyjon fel. Csak néhány pillanatra: mert ismét visszatért a vádhoz, és képviselte a királynál, akit másodszor is félbeszakított, a rá háruló költségeket és a vele szemben elkövetett igazságtalanságot, amely arra kötelezte Őfelségét, hogy elmondja az őrök kapitánya, hogy kijusson a szobájából. Parancsot kapott az őrök tisztje, aki megparancsolta Meudonnak, hogy ne engedje be a M. le Dauphin ny des dames szobájába . "
"[A margón] Veu a Chastelet de Paris bíróságainak nyilvántartásában 1736. május 9-én. [Aláírva] Thiery
Az apa, a fiú és a Szentlélek nevében, miután megbocsátást kértem a legszentebb szentháromságnak mindazokért a bűnökért, amelyeket elkövettem, és lelkemet Istennek ajánlottam, a halál órája bizonytalan, ezt a végrendeletet tettem egy olyan imádságért, amellyel azt kívánom, hogy lelkem végéig szembesüljünk, a bűneim megbocsátását, és kisebb jutalmat adjak a szolgáimnak, Dumesnilnek ezer fontnyi életpénzt adok, amelyből halála után ha a lánya, a lányom életben van, ötszáz fontja van ennek a tágulásnak, élete megmarad, mindent megadok Dumesnilnek, ami a szekrényem függvénye, például menedéket, vászonokat és gyönyörű sós lovas személyzetemet sic], ráadásul minden más szolgámnak, egy esztendőnyi ígéretüknél többet, mint amennyi nekik lesz, száz font alamizsnát adok imádságért istenem értem azoknak a plébániáknak a szegényeinek, amelyeknek végtelen jóságával Isten adta nekem az ingatlant az estreikért, amelyet minden lelkészük a havonta, és ez halálom napjától számított három évig, évente ezt a tizenkét fontot, ezer fontot adok Capucin de Meudon tiszteletes atyának, hogy minden nap misét mondjanak egy év bírósága alatt. lelkem végéig azt szeretném, ha nagyon egyszerűen eltemetnék, és náluk, ha elérhető távolságban vagyok a szállítással, és ötszáz fontot adok nekik a temetésem kifizetésére a helyükön, azt kívánom, hogy alapítsák meg a igényes mise örökkévalóságként ... hetente egyszer a bűneim és a lelkem többi részének engeszteléséért, a tudósaim odaadásán túl, felhagyok az imák számának növelésével, beleértve egy nagy bűnösöt is, akinek nagy szükségem van , Bocsánatot kérek Istennek, az Ő legszentebb Szentháromságának, a Boldogságos Szűznek, a védőszentjeimnek, a Szent Őrangyalomnak minden bűnért, amelyet elkövettem, és kérem őket, hogy közbenjárjanak értem Isten közelében, imáik sokkal kellemesebbek voltak számára, mint egy nagy bűnösé. még én is meg tudtam csinálni, Párizsban, ezerhétszázharminchárom márciusban.
[aláírva] De Pellevé
Remélem, hogy Larchampt bárója egyesül Flersben, hogy elkerüljék a vitákat, amelyek két külön közelség és La Frainaÿe aussy közelsége miatt merülhetnek fel.
[aláírva] De Pellevé
Tizenötszáz fontot adok Monsieur Radulphe-nak annak a gondozásnak az elismeréseként, amelyet kedvesen nyújtott nekem. [A mondat a következőképpen teljesül:] az egyik lovam, egy fegyver és egy apám [sic] pisztoly, amelyet választott.
[aláírva] De Pellevé
[Referral]
A plébániaim szegényeinek kevesebb, mint három évig tartó tizenkét font alumínium-oxid helyett örök időkre adom őket a Normendie-i birtokomra, amely Flers, Larchampt, La Fresnaÿe és Bellefontaine, amelyet mindezen tizenkét összegért érintek. száz font, bűneim megbocsátásáért és lelkem megszenteléséért, a legszentebb szentháromság érdemeivel.
[aláírva] De Pellevé. "