Az indiai nádfedeles házikó

Kiadvány
Az indiai nádfedeles házikó

Szerző	Bernardin de Saint-Pierre
Nyelv	Francia
Kiadás	Franciaország , 1790
Cselekmény
Kedves	Filozófiai mese
Fiktív helyek	India
Karakterek	Angol tudós; egy indiai barhman; egy indiai kitaszított.

A La Chaumière Indien egy hosszú novella (körülbelül hatvan oldal), Jacques-Henri Bernardin de Saint-Pierre , 1790-ben .

Történelem

Egy brit tudóst, mint néhány társát, a Londoni Királyi Társaság megbízta, hogy keresse meg a világ minden tájáról a füzetben felsorolt néhány ezer nagyon pontos tudományos kérdésre adott választ. A tudós útközben több száz kéziratot és választ ad a kérdéseire, de ezek a válaszok még több kérdésre utalnak. Indiába érkezve megtudja, hogy egy "födém" ( Brahmin ) minden kérdésre megválaszolja a választ. A tudós a vele való találkozás során úgy gondolja, hogy valójában három lényeges kérdést szeretne feltenni neki, bár nem tartoznak a megbízatásába:

Hol van az igazság?
Hogyan találhatjuk meg (a férfiak mindegyike másképp érzékeli az igazságot, még az észre is támaszkodva)?
Milyen körülmények között tehetjük ismertté az emberek számára (mert általában ellenséget szerzünk, ha szükséges)?

A találkozás a Brahminnal rosszul megy: mindenféle rituálékkal terhelt, és a Brahmin önmagával átitatva azt válaszolja, hogy csak a Brahmanék ismerik az igazságot, és hogy lehetetlen közölni más emberekkel.

Visszafelé a tudós és vezetői meglepődnek a viharban. Egy elszigetelt kabinot fedeznek fel az erdőben. Az idegenvezetők nem hajlandók ott elhelyezni őket, mert ott kitaszított, érinthetetlen lakik . A tudós, figyelmen kívül hagyva ezeket a meggyőződéseket, elfogadja a kitaszítottak és felesége vendégszeretetét. Egész este vele beszélgetve felfedez egy bölcs és jó embert, aki választ ad neki a kérdéseire. A kitaszított többek között azt magyarázza, hogy a szerencsétlenség szélsőségeinek megérintésével, mindenki elutasításával fedezte fel az igazságot az alázatban, az egyszerűségben és a nagylelkűségben.

A hír a kitaszított tanulságával zárul, amelyet az elbeszélő összegzett: „Egyszerű szívvel kell keresni az igazságot; csak a természetben található meg; csak jó embereknek szabad elmondani [azoknak, akik hajlandók hallgatni rá]. "

Kivonatok

(Az angol) „[...] De először mondd meg, miért degradálódik annyira kasztod Indiában, és a táblákét annyira tisztelik? Jagrenat pagodájának felettesétől származom, aki nem gondol többet a bálványánál, és akit istenként imádnak. - Az, válaszolta a kitaszított, mert a táblák azt mondják, hogy az elején Brama isten fejéből jöttek ki , és hogy a kitaszítottak lementek a lábáról. Azt is hozzáteszik, hogy egy nap Brama utazás közben ételt kért egy kitaszítotttól, aki emberi hússal ajándékozta meg: mivel ez a hagyomány tiszteletben tartja kasztjukat, és a miénk átkozott egész Indiában. Nem szabad megközelíteni a városokat; és minden naivitás vagy újrakezdés megölhet minket, ha csak a lélegzetünkre tesszük. - Szent György által! - kiáltotta az angol, ez nagyon őrült és nagyon igazságtalan! Hogyan tudták a táblák rábeszélni az ilyen butaságot az indiánokra? - Azzal, hogy gyermekkoruktól kezdve megtanította nekik - mondta a kitaszított -, és újra és újra megismételte: a férfiak úgy tanulnak, mint a papagájok. "
(A kitaszított) "Szóval láttam egy várost!" Láttam a nemzetek urainak lakhelyét! Oh! hány mester ők maguk a rabszolgák! Engedelmeskednek, még a pihenés idején is, az örömöknek, az ambíciónak, a babonának, a kínnak; alvás közben is félniük kell a nyomorúságos és gonosz lények tömegétől, akikkel körülveszik őket, tolvajoktól, koldusoktól, kurtizánoktól, gyújtogatóktól, sőt katonáiktól, véneiktől és papjaiktól is. Milyen legyen egy város nappal, ha éjszaka annyira zavart? Az ember gonoszságai örömeivel fokozódnak: mennyire nem sajnálható a császár, aki mindet egyesíti! "

Fordítások

Jekatyerina Bakhmeteva 1790-ben fordította oroszra a novellát.

Hivatkozások

http://lib.pushkinskijdom.ru/LinkClick.aspx?fileticket=Bupa6Mi2FGs%3d&tabid=10377