A szívkönyv

Szív könyv
Az 1962-es Garzanti-kiadás borítója
Szerző	Edmondo De Amicis
Ország	Olaszország
Kedves	gyermekregény
Eredeti verzió
Nyelv	olasz
Cím	Cuore
Szerkesztő	Emilio és Giuseppe Treves
A kiadás helye	Torino
Kiadási dátum	1886. október 15

A Le Livre-cœur (eredeti változatban Cuore ) Edmondo De Amicis olasz író gyermekregénye,amely 1886-ban jelent meg. Az olasz iskolás naplójaként mutatják be az 1881–1882-es tanévben.

Bemutatás

A történet az 1881-1882-es tanév kilenc hónapjában játszódik, azaz 1881. október 17 nak nek 1882. július 10. Tízéves Enrico Bottini, a torinói Baretti iskola harmadik általános iskolai tanulójának (az általános iskolai oktatás negyedik éve) naplójaként jelenik meg . 1885-ben középiskolás korában megtalálta iskolai füzetét, és kommentelés közben átírta.

Más történetek forognak ezen központi elbeszélés körül, nevezetesen az iskolamester által elmondott, a Függetlenségi Háborúk alatt hősi gyerekeket bemutató történetek „a hónap meséi” körül. Ezek a történetek lehetővé teszik az egyesült Olaszország különböző régióinak bemutatását is.

• Október: "A kis padovai hazafi  "
• November: "A kis lombard csillag  "
• December: "A kis firenzei író  "
• Január: "A szardíniai dob  "
• Február: "Tata nővérek"
• Március: "Sang Romagnol"
• Április: "Polgári érték"
• Május: "Az Apenninektől az Andokig  "
• Június: "Hajótörés"

Elemzés és kommentár

Edmondo De Amicis 1878-ban Emilio és Giuseppe Treves leendő kiadóinak elmondta, hogy regényt kíván írni a gyermekkorról és a barátságról, amely kiemelné az iskola szerepét. A választás a tanév 1881-1882 lehetővé teszi számára, hogy felidézze a közelmúltban létrehozott Olaszország , például idézi halála Garibaldi a1882. június 2-án. Ennek a kontextusnak a megválasztása lehetővé teszi, hogy az újraegyesített Olaszország önálló karakterré váljon. A különféle függetlenségi háborúkat a „hónap történetei” is megemlítik.

Az 1859-es Casati-törvény, amelyet Piemont-Szardínia királyságában fogadtak el, és ezt követően egész Olaszországra kiterjesztették, kiegészítette a Coppino-i törvény1877. július 15, kötelező és ingyenes alapfokú oktatást vezetett be mindkét nemű gyermek számára.

Le Livre-Coeur lehet hasonlítani más művek olasz gyermekek és szakirodalomban: a munkálatok a Cesare Balbo , azok Cesare Cantù , sőt Giannetto által Alessandro Luigi Parravicini . Összehasonlítás is készült Le Tour de la France par deux enfants által G. Bruno megjelent 1877-ben, de kevésbé nacionalista, mert a hazaszeretet a Edmondo De Amicis nem származik egy olasz vereség és egy amputáció a terület..

A könyv hatalmas sikert aratott, néhány hónap alatt negyven olasz kiadással, tíz nyelvre (jelenleg több mint kétszáz fordítással) készültek a fordítások. Umberto Eco írta a Franti dicséretét , amely kritizálja a könyv nacionalista és reakciós dimenzióját. Franciaországban a Livre-cœur viszonylag kevéssé ismert a fordítások szűkössége miatt:

• Adrienne Piazzi hiányos fordítása 1892-ben, amelyet Delagrave adott ki Grands Cœurs címmel , 1962-ig harminchatszor kiadták;
• nagy formátumú kiadás, Guido Bertello illusztrálta, Christiane de Hass fordítása, a két Coqs d'Or kiadása Grand Cœur, le journal d'un écolier címmel 1968-ban.
• Nouchka Quey-Cauwet adaptációja 1987-ben, a Larousse kiadásai által a „Classiques Juniors” gyűjteményben;
• fordítás Piero Caracciolo, Marielle Macé, Lucie Marignac és Gilles Pécout Le Livre-cœur címmel, Gilles Pécout jegyzetei és utólapja, majd két párizsi Umberto Éco esszé, a Rue d'Ulm / Presses de l'École kiadónál felső normál, 2001.

Hosszabbítások

A regényt filmekhez és televízióhoz adaptálták.

• 1947-ben Duilio Coletti adaptációja , Vittorio De Sica színészként Les Belles Years címmel
• Romano Scavolini újabb adaptációja 1973-ban
• 1976-ban Takahata Isao animációs adaptációt készített (52 epizód 26 perc alatt), amely az „Apenninektől az Andokig” epizódból készült, Haha wo tazunete sanzenri címmel . Ismeri a nemzetközi elterjedést és sikert (Japán, Korea, Dél-Amerika, Olaszország, Afrika), de a mai napig megmarad -2012. április- példátlan Franciaországban.
• 1981-ben újabb 26 epizódos animációs sorozat készült, amely a teljes könyv alapján készült ( Ai no Gakko Cuore Monogatari ), Szív címmel.
• 1984-ben Luigi Comencini készített még egy ismertebb adaptációt  : Cuore
• 2000-ben Maurizio Zaccaro rendezésében, Giulio Scarpati és Anna Valle tolmácsolásában televíziós sorozatot sugároztak az ötödik olasz csatornán.

Ezt is parodizálták:

• Giobbe Covatta 1993-ban jelentette meg a hasnyálmirigyet - a könyv-szív transzplantációja ( hasnyálmirigy - Trapianto del libro Cuore ), a Salani kiadásai.
• Federico Maria Sardelli szatirikus paródiát készített róla Il Libro Cuore (forse) címmel.

Külső linkek

• (it) Cuore a Wikiforráson
• (it) hangoskönyv (MP3)
• Hatósági nyilvántartások  :
  • Virtuális nemzetközi hatósági akták
  • Francia Nemzeti Könyvtár ( adatok )
  • Egyetemi dokumentációs rendszer
  • Gemeinsame Normdatei

Megjegyzések és hivatkozások

1. Az olasz tanév kezdetének napja.
2. Gilles Pécout ezt a címet is használja a Kortárs Olaszország születése című filmben , a Risorgimento eredetétől az Egységig : Hogyan lett Olaszország nemzet , Nathan, Párizs 1997, ( ISBN  2-09 191267-0 ) , 191. oldal
3. Gilles Pécout, a kortárs Olaszország születése, Risorgimento eredetétől az Egységig : Olaszország válása nemzetgé , Nathan, Párizs 1997, ( ISBN  2-09 191267-0 ) , 191. oldal
4. Odile Roynette "  Reporting  " Szemle a XIX th században, No. 25, 2002.