A magnetotaxis vagy magnétotactisme , az a képesség, bizonyos baktériumok a Gram-negatív gyűjteni mágneses mezők , és koordinálja azok mozgása tekintetében a erővonalak . Ez a magnetorecepció egyik formája, amely ezekre a mikroorganizmusokra jellemző .
A magnetotaxist először 1963-ban várta Salvatore Bellini, és 1975-ben Richard P. Blakemore jellemezte. Bebizonyosodott egy csoport polifiletikus a baktériumok , mondjuk Magnetotactic beleértve beleértve mikroaerofil organizmusok a gram negatív a műfajban Magnetospirillum és Desulfovib mint Magnetospirillum magnetotacticum , Magnetospirillum magneticum , Desulfovib magneticus és Magnetospirillum gryphiswaldense .
Ennek a képességnek a fejlődését bizonyos mikroorganizmusokban általában azzal magyarázzák, hogy a mágneses mező vonalai az óceánokban a szélességtől függően többé-kevésbé ferdén helyezkednek el, és ezek követése lehetővé tenné ezeknek az anaerob vagy mikroaerofil baktériumoknak a közvetlen leereszkedését egyenes vonalban az üledékrétegek felszínén elhelyezkedő oxigénben szegény, de szerves anyagokban gazdag vizek .
Mivel azonban ilyen baktériumok a mágneses egyenlítőnél is jelen vannak , ahol a geomágneses mező vonalai vízszintesek, azt is felvetették, hogy a magnetotaxis lehetővé tenné ezeknek az organizmusoknak, hogy figyelmen kívül hagyják a Brown-mozgást, és ezáltal optimalizálják kemotaxisukat .
2019-ben különböző, egysejtű ( Excavata királyságából származó ) magnetotaktikus baktériumokkal borított eukariótákat fedeztünk fel , amelyek az egész szimbiózisban élnek : az eukarióta energiával látja el a baktériumokat ( dihidrogén formájában ), és cserébe lehetővé teszik az eukarióta tájékozódását. az üledékben .
A magnetotaxis speciális organellákat foglal magában, az úgynevezett magnetoszómákat . Ez utóbbiak ferrimágneses mikrokristályokat tartalmaznak , amelyek legtöbbször magnetitből ( FeO · Fe 2 O 3) készülnek), Néha az ekvivalens kén a greigit ( FeS · Fe 2 O 3 (in) ). Ezeknek a kristályoknak belső mágnesességük van, amely a környező mágneses mező szerint tájékozódik, és ezt a tulajdonságot bizonyos organizmusok kihasználhatják az űrben való eligazodáshoz vagy a mozgásuk irányának fenntartásához.
Ezeket a kristályokat a környezetükben lévő szervezetek veszik fel, például bizonyos baktériumok a talajban