A vér átka az a mondat, amelyet a zsidó nép a Pontius Pilátus előtti Jézus tárgyalása során , az evangéliumban, Máté szerint (Mt 27:25) mondott volna. A római prefektus, miután megmosta a kezét az „igazságos” kivégzésének gondolatától, megkérdőjelezi a tömeget, amely ezt követelve Jézus elítélését követeli : „Vére legyen rajtunk és gyermekeinken! "Görögül:" Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ 'ἡμᾶς καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν ", szó szerint" vére rajtunk és gyermekeinken. "
Ez a perikóp , amely az Újszövetség egyetlen más részében sem jelenik meg , a Máté Sonderguté . A mondat hossza, tíz szó, fordítottan arányos a következményeivel. Évszázadokig valójában a szentírások népének mítoszának és a keresztény antiszemitizmusnak a szentírás alapjaként szolgált .
„Pilátus, látván, hogy nem keres semmit, de egyre nagyobb a zűrzavar, vizet vett, megmosta a kezét a tömeg jelenlétében, és azt mondta: Ártatlan vagyok az igaz ember vérében. Rajtad múlik. És az egész nép azt felelte: Vére legyen rajtunk és gyermekeinken! "
A tárgyalás Jézus előtt Szanhedrin , az epizód Barabás és szerepe a Poncius Pilátus , ahogy az a kanonikus evangéliumok jelentenek sok kérdést a kortárs kutatás, amely támadja történetisége, különös tekintettel a pontos feladata Pilátus. A keresztre feszítés Jézusé . Az Újszövetség elbeszélése hajlamos felmenteni a római prefektust, minden valószínűséggel ellentétben, azzal az eredménnyel, hogy a zsidókat ezzel vádolja .
Máté szerint az evangéliumra jellemző önvádbeszéd-mondat megerősíti kollektív bűnösségüket ezzel a „kijelentéssel, amely szerint a nép teljes mértékben felelősséget vállal e cselekedetért: Mert Ulrich Luz , az evangélista így jelöli ellentmondásos szándékkal nagy virulencia ellen minden zsidót, miközben ezt a kiegészítést jelent a szemében, sem több, sem kevesebb, egy kitalált „szerkesztői fiction”. A szerző a Máté evangélium.