A pancreatoduodenectomia (DPC) vagy a pancreatoduodenectomia , vagy a DPC , vagy a Whipple műtét a duodeno blokk - hasnyálmirigy , mint neuroendokrin tumor tumorának gyógyító műtéti kezelésében történik .
A CPD az egyik legnehezebb műtét a zsigeri műtéteknél, perioperatív morbiditással és mortalitással 40%, illetve 3% körüli mértékben a szakértői központokban. Az első részleges duodeno-pancreatectomiáról 1898-ban számolt be a Codivilla, a Wirsung- csatorna (fő hasnyálmirigy-csatorna) megjavítása vagy annak elvezetése nélkül. 1914-ben Hirschel a duodenum egy részének, a hasnyálmirigy fejének, a papillának és a közös epevezetéknek (a fő epeút alsó része) egylépéses reszekcióját mutatta be a folytonosság helyreállításával és az újbóli beültetéssel. csatorna közvetlen varrással a nyombél fölött, és az epevezetéket egy gumicsövön keresztül újratelepítették. De Allen Whipple és munkatársai, 1935-ben 3 esetben jelentették a duodenum és a hasnyálmirigy fejének nagy részének teljes reszekcióját 2 szakaszban, egy vateriás ampulloma miatt a new yorki Columbia Presbyterian Kórházban. Az első beteg a műtét után 30 órával anasztomotikus sipolyban halt meg , de a következő kettő 9 és 24 hónapot élt.
1940-ben Whipple bemutatta a duodenum és a hasnyálmirigy fejének teljes reszekciójának technikáját egy lépésben, amely a CPD referenciatechnikájaként megmarad.
A művelet abból áll, hogy a hasnyálmirigy fejét reszekcióba veszik a duodenális kerettel. Ezért szükséges a gyomor antrumának és a vékonybélnek egy szakasza , a Treitz-szögön túl , valamint a hasnyálmirigy nyakának és a közös epevezetéknek a része . Ezután a rekonstrukciót először hasnyálmirigy- jejunális anastomosis segítségével végzik el, a bélcsonkot használva, majd disztálisabban a bélen egy choledoco-jejunal anastomosis, majd később egy gasztro-jejunális anastomosis.