A fotózás során a gömbök olyan optikai jelenségek, amelyeket gyakran átlátszó, változó méretű és kör alakú fehér vagy fehéres foltok képviselnek, amelyek néha megjelennek a fotókon.
Ez egy optikai jelenség, amely a vaku sugarainak visszacsapódását ( visszaszóródását ) tükrözi a lencse előtt haladó részecskén (por, csepp stb.). Mivel nem a lencséhez olyan közel eső tárgyakra fókuszálunk, a por nem pontként, hanem körként jelenik meg. A jelenség film-, digitális vagy akár Polaroid-fotókon is végbemegy.
Amikor egy részecske (por, pollenszemcsék, cseppek stb.) Áthalad a kamera lencséje előtt, a vaku fénye ott tükröződik és minden irányban visszaverődik. Ezen visszavert sugarak egy része belép az objektívbe, áthalad a lencserendszeren és eljut az érzékelőig (CCD vagy film). Mivel a fókusz nem lehet tökéletes a porhoz, amely ilyen közel esik az objektívhez, a kép nem csökken egy pontra, hanem gömbnek nevezett kört képez. Röviden: a gömb kör alakja csak az objektív kör alakjának köszönhető. Minél nagyobb a defókusz, annál nagyobb a gömb. A fókuszálási mechanizmus megmagyarázza, miért jelennek meg a kisebb gömbök világosak, a nagyobbak kevésbé világosak és átlátszók.
Mivel a gömböket az érzékelőn a vaku fénye hozza létre, a lövés előtt vagy alatt nem láthatók. Csak a kép vizsgálatakor láthatók. Ezt akkor „meglepetés fotónak” nevezik. Ezek nem tükröződések, mert a fény nem szenved semmilyen visszaverődést a részecske és az érzékelő között. Inkább műtárgyak , parazita képek.
Jean de Talois francia fizikus rámutat, hogy a gömb körének határát gyakran koncentrikus körök rendszere alkotja. A fizikus szerint ezeket a köröket a Fresnel-diffrakciós peremek rendszereként értelmezik . A fényforrás por. A diffrakciós rekesz az objektív, pontosabban a membrán, amely korlátozza az objektívbe bejutó sugárnyalábot.
Az amerikai fizikus, Bruce Maccabee úgy véli, hogy a gömbök megfigyelését a kamerák technikai változtatásai, nevezetesen a vakuk teljesítményének növekedése, a digitális érzékelők nagyobb érzékenysége és végül a lencsevillanás közötti távolság csökkentése támogatták.
Azt mondhatjuk, hogy a gömb kialakulásához két lényeges elemre van szükség: egy pontfényforrásra (amelyet a részecskén a vaku tükrözi) és egy diffrakciós membránt. Ezért érthető, hogy a jelenség variánsokat enged be. Például a gömböket vízben is fényképezik, mert a légkör nem szükséges feltétele a jelenségnek. Hasonlóképpen lehetséges a gömbök folyamatos és nem pillanatnyi rögzítése. A gömbök előállíthatók a felületekről, például a szem szaruhártyájából történő visszaverődéssel is.
Összefoglalva: a tudományos magyarázat a gömböket pusztán optikai jelenségnek tekinti. Többek között kör alakjukról, megjelenésük körülményeiről, interferencia peremeiről, ragyogásukról és átláthatóságukról számol be.
A gömbök marginális optikai jelenség, amelyet a tudományos szakirodalom ritkán idéz. A fényképészeti technika irodalma a gömböket kör alakú fehér pontokként azonosítja. Az 1990-es években a digitális fényképezőgépek népszerűsítésével azonban meggyőződés született arról, hogy a gömbök nem optikai, hanem paranormális jelenségek . Bár ezeknek a gömböknek a tudományos magyarázatát gyakran maguk a kamerák használati utasításai magyarázzák, egy bizonyos mainstream sajtóban már viszonylag bőséges irodalom található erről az értelmezésről.
A paranormális értelmezés szerint a gömbök "energiák" lennének, amelyek materializálódnának, vagy "entitások", vagy "szellemek" ugyanúgy, mint a szellemek , vagy a túloldalon megjelenő, akár UFO-k . Egyesek számára a gömbök kölcsönhatásba lépnek a megfigyelővel. Másoknak még üzeneteket is hordoznak.
Ezeket az értelmezéseket semmilyen tudományos alap vagy demonstráció nem támasztja alá.