Kenderfutár

A kender fésülés volt iparos , aki festett és untangled a szárából a kender .

Etimológia és helyi kifejezések

Egy kenderfürtöt hívtak:

• barbançon a Morvan-ban  ;
• Brustiaire , okszitán szót ( brustia kijelöli a kender fésű), a briançoni  ;
• Ferrandier a Nivernais-ban , ahol a kifejezést a XIX .  Század közepéig használták  ; A etimológiája bizonytalan, de tudjuk, hogy a fésű vas foga által használt lakatos kibogozni a szálakat a kender nevezték Seran vagy Serrand  ; másrészt a derültségre , vagyis a vontató felosztására, amelyet Blaisoisban és Sologne-ban hajóznak  ;
• pignard a Franche- Comtében és a Bugey-ban .

Történelem

A kendermodor beavatkozott a kender megrohamozása , összezúzása és összeszorítása után. Tevékenysége abból állt, hogy a kócot megnyugtatta, vagyis kibontotta és felosztotta.

Egyes régiókban utazó munkás volt, aki farmról farmra és faluról falura járt, gyakran csapatként dolgozott.

A kenderfésülés , az ország régóta ismert alakja, a XX .  Század elején eltűnt a kendertermesztés végével. Gyakran olyan területekről érkeztek, ahol télen erőforrások hiányoztak, a nyári betakarítás és az ősszel, októberben végzett karbantartás után egy-két útvonalon utat indítottak, karácsonyra visszatérve, néha pedig egy hónapig, Március.

A Haut-Bugey- ban a vándor kenderfésűk titkos nyelvet használtak, a "bello" -ot azért találták ki, hogy meghiúsítsa a külföldi kíváncsiságát. Bello nyelven az eau-de-vie-t „bran de paille” -nek, a tejet „ragacsosnak”, a tűznek „roubic” -nak hívták. Ez a nyelv a szakmával együtt eltűnt. Többek között Albert Dauzat tanulmányozta, amelynek eredete a bűnözők régi szlengjére vezethető vissza, különösen az olasz „furbesco” -ra. Úgy tűnt, hogy a savoyard kéményseprők vagy a piemonti kazángyártók titkos nyelvei is közös eredetűek.

Az Alpok olasz oldalán, a Val Póból származó vándor kenderfésűknek is volt egy titkos nyelve.

Eszközök

• tompaélű kés, C alakú pengével, a görény vagy gratin, amelyet a kender kérgének megpuhítására és a nagy szennyeződések megszabadítására használtak
• fésűkészlet többé-kevésbé meghúzott acélfogakkal, nagyon hajlékonyak, 8-10 cm hosszúak, fapadlóhoz rögzítve ("peno" vagy "brito" néven, Bugiste és Seran nyelvjárásban , Sologne-ban ), amely kibogozta és nagyon vékony szálakra osztotta:
  • A "Lo gro peno" -t (bugista dialektusban), hosszú, erős és távolságtartó fogakkal, a szál érdesítésére használták
  • "Lo pletie peno" (bugista nyelvjárásban), rövidebb, finomabb és élesebb fogakkal lehetővé tette az érést

Megjegyzések és hivatkozások

1. Alain Belmont, "  Kézműves és a határ: Példa kender peingeurs Briançon a 17. és 18. -én  évszázadok  " History of the Alps ,1998 március, P.  201–212 ( online olvasás ).
2. Varzy polgára a 17. században - Romain báró - Annales de Bourgogne - XXXVI. Kötet - 143. szám - 1964 .
3. A ferrandier szó első ismert előfordulása a Nièvre-ben 1606-ig (Champlemy) nyúlik vissza; utoljára 1832-ben (Varzy).
4. A mozdíthatatlan falu, Sennely-en-Sologne a 18. században - Gérard Bouchard - Párizs - Plon - 1972 .
5. A vidéki világ szótára. Szavak a múltból - Marcel Lachiver - Párizs - Fayard - 1997 .
6. Chatelain Abel, „  A kenderfésűk átmeneti kivándorlása a Jura déli részéből a 19. és 20. század átalakulása előtt  ”, Les Études rhodaniennes , vol.  21, n o  n ° 3-4,1946, pp. 166–178 ( online olvasás )
7. Alicia Roffé, Szlengek felekezete Franciaországban, Malagai Egyetem .
8. Léon Clédat, Revue de philologie française et de litterature, 1912. évi 26. kötet, p. 89
9. Collective, Chansons Et Lettres Patoises, Slatkine, 1978, 313. o .
10. BUGEY: Kenderfésűk, elveszett szakma , encountersdelain.wordpress.com.
11. Albert Dauzat, francia-provansz szlengekkel kereskedik , Párizs, Honoré bajnok,1917.
12. (oc) Counstan Rey, "  Lou pantois de Crissol  " , Coumboscuro , n os  146-147,1983.
13. ( [PDF] fájl: Les combeurs de hemp du Bugey , www.bugey-cotiere.fr.

Lásd is

Bibliográfia

• Fargeau atya vagy a kenderfaragó családja - C. du Bos d'Elbhecq - Hachette - 1862

Külső linkek

• [1] Szakma: kenderfürt
• [2] A kenderfésűk ideiglenes kivándorlása a Jura déli részéből a 19. és 20. század átalakulása előtt, Abel Chatelain, Les Études rhodaniennes, 1946