Ratu Tanoa Visawaqa , a szó szoros értelmében " a kenu kenuját meggyújtó tanoafőnök ", akinek egyik nagy háborús tettének emlékére becézték , 1829-ben bátyját, Naulivou- t a Bau-sziget ( Vunivalu ni Bau) nagy főnökeként követte el . A Csendes-óceán déli része
Ratu Banuve Baleivavalagi fia, aki 1770 és 1803 között Bau nagyfőnöke volt, és Rewa felesége. Kilenc felesége volt, köztük Adi Talaloka, aki az unió előtt elődjének felesége volt. 1832-ben száműzetésbe kellett vonulnia Bau-ból Somosomo-ba ( Taveuni ) szövetségeseihez Caukodrove-ba , hogy elkerülje a féltestvére, Navuaka Komainaqaranikula Tui Veikoso által kikelt cselekményt. A konfliktusnak eredete Bau fő szövetségeseinek és klánfőnökeinek a Rewa elleni háborúzás iránti akarata lett volna, amelyet Tanoa nem volt hajlandó vasu ni Rewa lenni (anyja ehhez a főhadiszálláshoz kötötte). 1837-ben visszaszerezhette trónját, különösképpen fia, Ratu Seru Cakobau jóvoltából, akinek a nagy fõnök élén kellett lennie.
1838-ban, Dumont d'Urville elment meglátogatni őt Bau érdekében kérjen tőle a segítségét megbosszulásának mészárlás 1834-ben a fogdából a „ Aimable Joséphine ” kapitány Iroda a nagy főnök Viwa , egy bizonyos „Nalakassé” . D'Urville, aki megosztotta a kávát (lásd a függeléket) Tanoával, a következőképpen írja le:
„[Tanoa] körülbelül 70 éves. Szakálla fehér és nagyon hosszú, fejét gyapjú matróz sapka borítja és virágfüzér veszi körül. Feje komoly, mérete kicsi, egyetlen ruházata pedig öv a teste körül . "
Tanoa-nak 1852 decemberében kellett meghalnia, miután jelentősen megnövelte Bau befolyását a fidzsi szigetekre. Temetésére hat feleségét megfojtották. Ahogy az lenni szokott, továbbra is szolgálniuk kellett férjüket a "burotuban", a halottak világában.
A Tanoa által D'Urville tiszteletére szervezett káva-szertartás története.
- Végül jött a káva, amelyet nagyjából tongai módon készítenek. A szerelvény közepén egy fából készült edényt hoznak, és a király elé teszik. Egyetlen tömbből áll, amelyben az egész darabot kivágták, beleértve az azt tartó három lábat is; aztán néhány rabszolga elhozza a Kava gyökeret Tanoa-ba. A király kiválasztja a darabokat, és kiosztja azokat az általa kijelölt férfiak számára, akik felelősek a rágásért. Ezek a kétségtelenül nagyhatalmú főnökök, miután adtak néhány fogat, úgy tűnik, megszabadulnak néhány olyan személy gondjától, akik guggolni jönnek a király körül, és mindenütt az étel körül, amelyben elutasítják a káva gyökerét, miután az már megtörtént. megrágták. Ezek az előkészítők befejezve bámulják a királyt és helyreáll a csend. Ez a fejjel készít egyfajta igenlő jelet, és az előkészítők azonnal vizet dobnak az edénybe, és kézzel összekeverik a rágott gyökérzettel, amelyből a maradékot rostos kókuszdióval készített parkettával eltávolítják.
Ettől kezdve a káva késznek és terjesztésre késznek tűnik; de az illemtan megköveteli, hogy a király biztosítsa magának, hogy a felkészülés jól sikerült; kétségtelenül erre a célra nyújtja az ember, ennek a vad szertartásnak a komornyikjaként a király lábáig egy körülbelül két méteres kötelet, amely a káva edényhez van rögzítve. Tanoa, aki kétségtelenül úgy találja, hogy az így elkészített szesz túlságosan tele van kávával, elrendeli, hogy adjon hozzá vizet, majd felszolgálja. Különösen ebben a disztribúcióban uralkodik a leggurulatosabb címke. Egyedül a királyt, aki a szertartás elnököl, felkérik arra, hogy jelölje ki annak sorrendjét. Az első kupát mindig a leghatalmasabb vezetőnek ajánlják fel, a másodikat aztán annak kell birtokolnia, aki születése vagy ereje szerint és így tovább elsőbbségi sorrendben elfoglalja a második rangot. Mindenkinek leírhatatlan türelemmel kell várnia, hogy végre kijönjön a neve a despota szájából, és milyen nagyszerűséggel nem szabad megízlelnie ezt a szerencsés kupát, amely tanúsítja rangját.
Miután elkészült a káva, egy ember megtölti a kezében lévő kókuszdiót, és a király oldalára nyújtott karral állva várja Tanoa parancsát. Ezután egyfajta fegyveres hírmondó hangosan kiejt néhány szót, amelyet a következőképpen kell lefordítani: "a káva öntött", amelyre a király válaszol: "add oda ...".
Az első kupát egy idős embernek adták át, aki nem ült az első főnökök sorában. Azt mondták nekem, hogy egyfajta karakter, a tonga-tabu toui-tongához hasonló jósló, aki egyáltalán nem foglalkozik e világ ügyeivel, de óriási megbecsülést élvez benne. A másodikat Tanoa királynak adták át, aki sietett nekem bemutatni; de az olvasó kétségtelenül könnyen meg fogja érteni minden ellenszenvemet ez az ital iránt, különösen akkor, amikor épp tanúja voltam elkészítésének. Ezért siettem kicserélni egy pohár borra, amit hoztam, és Simonet megitta a helyemben a kávát. Mivel elmagyaráztam Tanoa-nak, hogy a bor a franciák kava, ezért egy poharat kért tőlem, amelyet kiöntöttem neki, és amelyet úgy tűnt, hogy örömmel ízleli. "