A bikaviadalok világában a templom (de templar : nyugodt, mérsékelt) kijelöli a matador számára a muleta vagy a köpeny mozgásának szinkronizálását a bika ritmusával . A szót a szószedetek szerint többféleképpen fordítják: az igének zenei megfelelője, hogy adjon (gitáron „templomon”), csillapítson, lágyítson.
Ez ösztökéjével készült vita tárgya körében rajongók toristas és rajongók toreristas az idő, amikor „ Manolete ” folytatta a tökéletesítése ösztökéjével a Juan Belmonte és „ El Gallo ”. Eredetileg a templom Juan Belmonte találmánya, "aki a technika tökéletes elsajátításában a legmagasabb kifejezésnek tartotta, és bevallotta, hogy El Gallo egyes hágóinak szépsége előtt sírt" . A kegyelemből készült templom a „bikaviadal-művészek” munkájának érzelmi csúcsa, akiknek esztétikai intenzitását a toreristák csodálják, de a toriszták kritizálják szabálytalanságukat. Különösen igaz ez a „ Manzanares ” esetére, amelynek Jacque Durand a „selyem bikaviadal” nevet adta . A két tábor egyetértett a templom fontosságában, amikor olyan hatalmas bikaviadalok, mint César Rincón „ Joselito ” vagy „ El Juli ”, képesek voltak keményen szembenézni bikák kegyelemmel.
A templomon keresztül, lassú mozdulatokkal, a matador képes szabályos ritmust rávenni a bikára, hagyva, hogy lélegezzen, hogy a lehető legkevesebbet fárassza. A jól sablonos passzok megakadályozzák, hogy az állat szarvai megérintsék a szövetet, lelassítják az állat vízszintes mozgását. A templom képes megbecsülni a töltés sebességét, rögzíteni annak idejét, végrehajtani a felvonulást az állattal egyetértésben és kihúzni a bérleteket. A templomos a lidia átadásának megvalósításának második lépése , megfelel a háromszoros mandarnak (küldeni): citar (franciául: "idézni"), ahogy a bikaviadal kiváltja a bika a bika; mandar ("küldeni"), maga a bérlet végrehajtása; rematar ("befejezésig"), mozdulat, a muleta mozdulata, amely helyettesíti a bikát a következő passzhoz.