A matematika , a Lindemann-Weierstrass-tétel kimondja, hogy ha algebrai számok a- 1 , ..., α n vannak lineárisan független a területén Q a racionális számokat , akkor a exponenciálisok e α 1 , ..., e α n jelentése algebrailag független a Q . Más szóval, a mellék Q (e α 1 , ..., e α n ) a Q jelentése transzcendens fokú n .
A tétel ekvivalens megfogalmazása a következő: ha α 0 ,…, α n különálló algebrai számok, akkor e α 0 ,…, e α n lineárisan függetlenek az algebrai számok Q mezőjétől, azaz: az összes algebrai számra a i nem minden nulla.
1882-ben ezt a tételt Ferdinand von Lindemann jelentette be az n = 1 speciális esetről szóló cikke végén , és azonnal bemutatta Karl Weierstrass , aki kéziratát terjesztette, de 1885-ig elhalasztotta annak közzétételét.
1882-ben, Lindemann már felvázolt a bizonyíték arra, hogy bármilyen nem nulla algebrai egy , a számot e egy olyan transzcendens (ami ismét bebizonyította, hogy e transzcendens és bebizonyította, hogy π is). Ez a Weierstrass által bemutatott tétel n = 1 esete .
Valóban (az első megfogalmazással),
A második megfogalmazás segítségével átírhatjuk:
Az analóg p -adic a Lindemann-Weierstrass tétel sejtés következők: „a [ p egy prímszám , és] β 1 , ..., β n a számok p -adic algebrai [ Q -linéairement független] tartozó tartomány konvergencia a p -adikus exponenciális (en) exp p . Ezután n számok exp p (β 1 ), ..., exp p (β n ) algebrailag független Q . "
(en) " A Lindemann-Weierstrass-tétel bizonyítéka, valamint hogy az e és a π transzcendentális " ( Baker 1990-ből vettrészletes bemutatás), a PlanetMath oldalán.
<img src="https://fr.wikipedia.org/wiki/Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1" alt="" title="" width="1" height="1" style="border: none; position: absolute;">