| Születés |
1913. augusztus 28 Thamesville (en) ( Ontario , Kanada ) |
|---|---|
| Halál |
1995. december 2 Toronto ( Ontario , Kanada ) |
| Elsődleges tevékenység | Regényíró , dramaturg , irodalomkritikus , újságíró és tanár |
| Díjak |
Lorne Pierce-érem főkormányzói díj Booker-díj |
| Írási nyelv | Kanadai angol |
|---|
Robertson Davies , született 1913. augusztus 28A Thamesville (in) ( Ontario ), és meghalt 1995. december 2A Toronto (Ontario), egy író , drámaíró , kritikus , újságíró és tanár Kanadában .
Davies az olvasást és a könyveket kedvelő környezetben nőtt fel . Apja, William Rupert Davies (-ban) szenátor újságokat birtokolt, szülei pedig mindketten falánk olvasók voltak. A maga részéről a fiatal Davies elolvasta, amit csak lehetett. Fiatal korában színházi produkciókban is részt vett - ez volt az első kapcsolata a színházzal , amely egész életében érdekelni fogja.
Davies tanult Upper Canada College Toronto között 1926 és 1932 , valamint folytatta tanulmányait Queen University in Kingston, Ontario között 1932 1935 . Queennél speciális, nem okleveles programot vett. Ezután elhagyta Kanadát, hogy az oxfordi Balliol College - ban tanuljon , ahol 1938- ban irodalmi BA-t szerzett . Szakdolgozata, Shakespeare fiú színészei a következő évben jelent meg, és színészi karriert kezdett a tartományokban, még mindig Angliában . A 1940 fellépett a Old Vic színházban cég a londoni és nem irodalmi mű a rendező a társaság. Ugyanebben az évben feleségül vette az ausztrál Brenda Mathews-t (as) , akivel Oxfordban ismerkedett meg, és aki szintén az Old Vicnél dolgozott.
Fiatalos tapasztalatai Davies számára olyan témákat és anyagokat biztosítottak, amelyeket újra és újra felhasználni fog munkájában, például a kanadai "visszatérés" Angliába, hogy továbbtanuljon, és a színház is.
Mr. és M me Davies 1940-ben visszatért Kanadába, ahol Davies elfogadta az irodalmi szerkesztõi állást a Saturday Night Magazine (en) magazinban . Két évvel később a Peterborough Examiner (in) újság szerkesztője lett Torontó északkeleti részén, Peterborough (Ontario) kisvárosában . Ismét Peterborough-ban szerzett tapasztalatai később a regények és színdarabok szereplőinek és cselekményeinek alapanyagául szolgáltak.
Az Examiner főszerkesztője 1942 és 1955 között , majd ugyanazon újság szerkesztője 1955 és 1965 között , összesen 18 könyvet jelentetett meg, színdarabokat írt, amelyeket szerkesztett, valamint cikkeket magazinoknak.
Például Davies a Shakespeare fiatal játékosokért ( 1947 ) című könyvében hangoztatta színházi játékelméletét, majd ezt a gyakorlatban úgy írta, hogy megírta az Eros reggelinél című egyfelvonásos darabot, amelyet 1948-ban az év legjobb kanadai darabjának ismertek el. Dominion Drama Festival (en) . Két másik játszik majd Eros a reggeli : Fortune, My Foe a 1949 és a szívemet Core , egy három felvonásos játék, a 1950 . Időközben Davies humoros esszéket is írt a Review folyóiratban , " Samuel Marchbanks (in) " fedőnéven publikálva . Ezen esszék egy része megjelent A Samuel Marchbanks naplója (in) ( 1947 ), The Table Talk of Samuel Marchbanks (in) ( 1949 ), majd később Samuel Marchbanks Almanack (in) ( 1967 ) gyűjteményeiben . (E három könyv gyűjteménye, a szerző új jegyzeteivel , 1985-ben The Papers of Samuel Marchbanks (in) címmel jött létre . )
Ugyanebben az időszakban Davies aktívan részt vett a ma a kanadai Stratford Fesztivál néven viselt színházi fesztivál elindításában, a Kormányzótanácsban működött, és szorosan együttműködött igazgatójával, Sir Tyrone Guthrie -vel, akivel Davies három könyvet fog kiadni a fiatalokról. a fesztivál évei.
Davies különösen kedvelte a színházat, és humoros írásai némi hírnevet szereztek neki; azonban a regény terén érte el a legnagyobb sikert. Az első három regényt, amelyet később az úgynevezett A Salterton Trilogy (in) volt Tempest-Tost (in) ( 1951 ), kovász a Malice (in) ( 1954 ) (amely elnyerte a díjat Stephen Leacock díját Humor (en) adott humoros alkotás), és a Keverék a furcsaságokból (en) ( 1958 ).
A 1960 Davies csatlakozott a tantestület, a University of Trinity College , a University of Toronto , ahol maradt, és tanította irodalom , amíg 1981 . A következő évben kiadott egy esszégyűjteményt az irodalomról, A Voice from the Padic (in) , és megszerezte a Lorne Pierce-érmet .
Az 1963 lett fő a Massey College , az új Graduate College, a University of Toronto. A Massey Főiskolán töltött ideje alatt a főiskolai karácsonyi partik során minden évben elkezdett szellemtörténetet írni és elmesélni . Ezeket a meséket később a High Spirits ( 1982 ) c.
Davies Jung pszichológiájára támaszkodva alkotta meg talán a legjobb regényét: az Ötödik üzlet (en) ( 1970 ) ( francia nyelven jelent meg két különböző címen: Cinquième emploi és l'Objet du scandale ). Ennek megírásához Davies saját tapasztalataiból, a mitológia és a varázslat iránti érdeklődéséből , valamint egy kisváros gyermekkorából merített . Például a regény elbeszélőjének szülei bevándorlók Kanadába, apja pedig egy helyi újságot vezet, amely a szerző életét tükrözi. A regény szereplői Jung archetípusai szerint viselkednek , összhangban Davies hitével abban, hogy a szellemvilág elsőbbséget élvez a konkrét világgal szemben.
Az ötödik üzlet sikere után Davies megírta a The Manticore (en) ( 1972 ) című cikket ( kétszer fordítva francia nyelvre: egyszer Le lion had un visage d'homme címmel, egyszer pedig Le manticore címmel ), egy regényt, amely a Jung analitikus pszichológiája részletesebben. Ez a regény elnyerte Davies főkormányzói díjat . Aztán jött a World of Wonders (en) ( 1975 ) (francia nyelvre fordítva Le monde des merveilles címmel ). Később ez a három regény megkeresztelte Deptford (in) trilógiáját .
Az 1980-as évek elején Davies visszavonult az egyetemről. Nyugdíjazása egybeesett hetedik regényének, a Lázadó angyalok (en) ( 1981 ) (francia nyelvre lefordítva Les anges rebelles címmel ), az egyetemi élet szatírájának megjelenésével. Megadtuk a könyvet és azt a kettőt, amely a Cornil (ban) becenevet követte . Következő regényét, a Mi a csontban tenyészik (en) ( 1985 ) -et figyelemre méltó emberként fordították .
Annak ellenére, hogy visszavonult, Davies tovább dolgozott és elfoglalta helyét az irodalmi színtéren. A Lant Orfeusz (in) jött ki 1988-ban ; a Cornish-trilógia utolsó regénye francia nyelven jelent meg La lyre d'Orphée néven . Ezután megjelent két regény - Murther és Walking Spirits (in) ( 1991 ) vagy a The Great Ghost Rescue franciául, és A ravasz ember (in) ( 1994 ), vagy a trükkök mestere . Davies már régóta álmodott írása opera és ez az álom valóra vált, amikor megírta a libretto a The Golden Ass alapján az Átváltozások az Apuleius . A kanadai Opera Company szerelt opera meg a Hummingbird Center (in) Toronto 1999. április
Robertson Davies néhány művét már a hetvenes években lefordították francia nyelvre . A Pierre Tisseyre- kiadások ebben az időben főleg néhány címet tettek közzé, de különösebb hatás nélkül. Regényeinek francia kiadása csak az 1990-es években , amikor Robertson Davies neve az irodalmi Nobel-díj lehetséges címzettjeként terjeszkedett, lendületet kapott, különösen halála után.