Anax császár

Anax imperator

Anax imperator A kép leírása, az alábbiakban szintén kommentálva Anax császár Osztályozás
Uralkodik Animalia
Ág Arthropoda
Sub-embr. Hexapoda
Osztály Insecta
Alosztály Pterygota
Rendelés Odonata
Család Aeshnidae
Kedves Anax

Faj

Anax imperator
Leach , 1815

Az IUCN védettségi állapota

(LC)
LC  : Legkevesebb aggodalom

A szitakötő császár , Anax imperator , az egyik legnagyobb faj a szitakötők a Europe . Tartozik a család a karcsú acsafélék .

Leírás

Általában 70-85  mm hosszú, szárnyfesztávolsága elérheti a 110  mm-t .
A mellkasa zöld (profiljában egyenletesen zöld), a kifejlett hím hasa kék, fekete háti csíkkal, a nőstényé zöld, szintén fekete csíkkal.

Viselkedés

A hím órákig lendületesen repül a vízpontja körül, néha a csatornák felett is; a legtöbb más szitakötővel ellentétben magasan fák között landolhat.

A hímek általában az általuk gyakran látogatott vizek dominánsai, üldözve más aesschnákat és elfogva, maguknál kisebb szitakötőket esznek.

A lárvák egy időben átalakulnak imágóvá, éjszaka, és általában magasan a fán ülnek.

Osztály

Nyugat-Eurázia (ahol a faj északra nyúlik le), Maghreb északi része, Franciaország egész szárazföldje, Korzika, Földközi-tenger, Kaukázus .

Bőség

Afrikai eredetű, különösen a síkságon a legtöbb stagnáló (vagy gyengeáramú) növényzetben gazdag (és peszticidekkel nem szennyezett) környezetben. Áprilistól októberig látható Nyugat- és Közép-Európában.
Az intenzív mezőgazdaság területén élesen hanyatlott vagy eltűnt.

Védelem

Nincs védettségi állapot a faj számára.

Reprodukció

Az Anax nemzetség egyetlen szitakötője, amely egyedül fekszik, a nőstény lebegő növényi törmelékben engedi ki petéit, vagy oltja be a szárakba. A hőmérséklet függvényében 3-6 hét múlva kelnek ki. A nagyon húsevő lárva képes enni a nála nagyobb puhatestűeket vagy ebihalakat.

Szisztematikus

Az Anax imperator fajt először William Elford Leach brit entomológus írta le 1815-ben.

Szinonimák

Lásd is

Kapcsolódó cikk

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Michael Chinery , Franciaország és Nyugat-Európa rovarai , Párizs, Flammarion ,2012. augusztus, 320  p. ( ISBN  978-2-08-128823-2 ) , p.  30-31
  2. Heiko Bellmann, Vigot útmutató rovarokhoz és fő pókfélékhez, Vigot, 2000, 52. o.

Külső linkek