Az axiomatikus módszer lehetővé teszi az első rendű logikai törvények halmazának meghatározását a logikai axiómákból és a dedukciós szabályokból oly módon, hogy az összes logikai törvény vagy axióma, vagy az axiómákból származtatott képlet véges számú alkalmazással. levonási szabályok.
Ez a pusztán szintaktikus bemutatás egyenértékű a modellelmélet szemantikai bemutatásával , amely lehetővé teszi a logikai törvény valódi képletként történő meghatározását minden lehetséges világban. Ez az egyenértékűség a teljességi tétel tárgya .
A logikai törvényeket Whitehead és Russell (1910) rendszerében hat axióma-séma és két levonási szabály, a leválás szabálya és az általánosítás szabálya adja.
Ezek az axióma sémák a következők. p, q és r helyettesíthetők az első rendű predikátumok kiszámításának bármely képletével (szabad változókkal vagy anélkül) .
ahol p 'származik p-ből, ha egy p-ben lévő nem kötött y változót helyettesítjük az összes p x-ben előforduló szabad előfordulással.
ahol p olyan képlet, amely nem tartalmazza x-et szabad változóként
A leválás vagy a modus ponens szabálya azt mondja, hogy a két pr p (és ha p akkor q) premisszából levezethetjük q-t.
Az általánosítási szabály azt mondja, hogy a p egyedi feltételezésből következtethetünk (minden x olyan, hogy p)
Be tudjuk bizonyítani, hogy a természetes dedukció értelmében az összes hipotetikus igazság vagy ezekből a diagramokból nyert axióma, vagy pedig következmény, amely véges számú lépésben levezethető ezekből az axiómákból.
A természetes dedukcióval formalizálható összes bizonyíték Whitehead és Russell logikai számításában (elsőrendű) és fordítva formalizálható.
Gödel bebizonyította a teljességi tételt, amely azt állítja, hogy ez a hat axióma séma és a levezetés e két szabálya elegendő az összes logikai törvény megszerzéséhez.
<img src="https://fr.wikipedia.org/wiki/Special:CentralAutoLogin/start?type=1x1" alt="" title="" width="1" height="1" style="border: none; position: absolute;">