Béarn függetlenségi nyilatkozata

Béarn függetlenségi nyilatkozata
Elhelyezkedés Orthez
Aláíró (k) Gaston III de Foix-Béarn , Febus néven ismert
Cél Hirdessétek az függetlenségét a Béarn

A cselekmény 1347 az a cselekmény, amellyel a Foix grófja , Gaston III Fébus hivatkozik, hogy a függetlenség a Béarn - amelynek ő a vicomte  -, és kinyilvánítja semlegességét a százéves háború ellenző Plantagenetek a Valois .

A törvény egy levelet írt okszitán hogy Orthez . A következő választ tartalmazza: 1347. szeptember 25Gaston III az udvarmester a Rouergue aki eljött, hogy kérje a gróf, hogy részt - mint vazallus a francia király , Philippe VI  - egy katonai szövetség a király Kasztília , Alfonso XI ellen az angol király , Edward III .

Szöveg

"Mivel Monseigneur le Comte Béarn-földjén van, olyan föld, amelyet Istentől tart, és nincs olyan ember, akitől semmiféle kötelezettség nem áll fenn, kivéve azt, hogy azt tegye, amit jónak lát, az a kérelem, amelyet a Franciaország és Kasztília királyainak nincs értéke. "

- Gaston III Fébus , kivonat (fordítás Occitan-ból).

Eredeti szöveg

Conegude cause sie a totz que alkotmánya personaumens dens lo castet d'Ortes en vescomtat de Bearn per devan lo noble e poderos moha (en) En Gaston for la gracie de Diu comte de Foys, vescomte de Bearn, de Marsan e de Gavardan, Acharias de Brunheys, donzel, comissari per moss ; A diite bizottság comensen las quals levelei a "Amadeus de Praell domicell (us) és senexau" pradiere sorban a ladiit vonal regisztrálásában, és a comensen a diite bizottság "Villefranche e feneys en aquere septimo" e fon dade Vielefranche die XIX septembris anno domini M ° CCC ° XLVII °. Per vertut de la qual comission e auctoritat lo diit Acaries present au diit moss (en) lo comte alcunes letters cllauses las quals li tremetie segon que afferma lo noble e poderos princip moss (en) lo rey de France of the quality required to present to luy esser feit public instrument per mi notari dejus escriut audiit moss (en) lo count recebudes las diites letters ab aquero quitance responso en la maneyre ques en sec.
Moss (en) lo comte de Foys rrspon on the requeste feyte a luy per Acharie de Brunheys, donzel, commissari deputat per amadeu de Praell, donzel, loctient generau com fo diit deu noble et poderos senhor mossen Fulcon de Moraas, senhor de Graciat, cauver, senescalc de mossen lo rey de France hu Aroergue józan augunes betűk tremesses au diit sensecauc per lo diit mossen lo rey que cum mossen lo comte sie a földön soe de Bearn, laqoau tee de Diu e no de nulh homi deu mont, ne per aquere no est tengut de far sino so que a luy plagos, hogy a kérelem megtárgyalása tekintetében egyelőre józanul rendezzék az egyezmények, lándzsák és accortz feitz fejtegetését Franciaország és Castele szenhorsai reys között es noel, e lo diit moss (en) lo comte ni homi de son coselh most nem érkezett ellenőrzésre, a semblan caas és a aquest parlara, pl. a rpesent no agosse plener coselh egy válaszadóra, amelyet egy kért las diites kért, tíz, ami totes csontfűzők és összehúzódások, amelyek megkövesednek, belépnek lo diitz reys a luy p lasen trop e pl. Foys megyében jól járnak, amelynek VIII. napján a Totzsans e aqui feste a vérével és az aqui agut coselh e mérlegelésével pl. viteldíj, resposte a ennek a diit mossen lo rey-nek a levelei Franciaországból, és jelen kérésre, hogy a lo diit mossen lo rey sen deuve tier per pagat e viteldíj totes okokat okozzon, amelyek a fossen ad honornek profieit deu diit rey tant cum bonemens far podos. A fenti okok közül a többi ok közül az említett lo diit Acarias requiredei mi notari dejus escriut, mint retengos kártyán. asso fo feyt dens lo diit castet d'Ortes XXV dies de setembre senhoreyant hu Bearn lo diit moha (en) lo comte e bescomte, Anno Domini M CCC XL VII. Testimonis son desso moha (en) In B (ernard) d'Aspel, cauver, moha (en) P. d'Estiroo-ban orvos a leysben, Beziaa de Bernat, donzel és jo B (külföld) deu Potz, ut. fentebb.

Megjegyzések és hivatkozások

  1. Bonnemason 1993 , p.  25.
  2. Higounet 1973 , p.  153.
  3. Nabert 1999 , p.  119.
  4. Petit-Renaud 2001 , p.  41.
  5. Viader 2003 , p.  135.
  6. Bidot-Germa 2008 , p.  340.
  7. Saulnier 1994 .

Lásd is

Bibliográfia