Jean des Entommeures testvér
| Jean des Entommeures testvér | |
|
Fiktív karakter jelenik meg Gargantuában . |
|
 Entommesiumi János, ahogy Gustave Doré elképzelte ( XIX . Század). Észre fogjuk venni a túlsúlyt, míg Rabelais "vékony" férfit csinált ... | |
| Más néven | Jean des Entamures |
|---|---|
| Szex | Férfi |
| Tevékenység | szerzetes |
| Funkció | fiatal, vitéz, merész, kalandos és tanult (a fogakig ...) nagyon speciális szakterületén |
| Környezet | Gargantua, majd Pantagruel |
| Készítette | Rabelais |
| Első megjelenés | Gargantua |
| Utolsó megjelenés | Quint Book |
A Jean des Entommeures testvér (ejtsd: "Entommures"), más néven: "Jean des Entamures", egy Rabelais által létrehozott karakter, aki először jelenik meg Gargantuában, és aki Pantagruelt követi a rabelaisi ciklus utolsó három könyvében.
Védje meg az értékes tárgyakat
Jean testvér a regény huszonhetedik fejezetében jelenik meg, míg a Picrochole csapatai a Seuillé apátságának zárt területét és szőlőhegyeit támadják meg, akiknek neve a La Devinière közelében található Seuilly apátságot idézi . A főszereplőt bátor és ügyes szerzetesként mutatják be.
Az apátságban akkor egy Claustrier szerzetes volt a neve Jean des Entommeures testvér, fiatal, kecsegtető, frisque, de hayt, jól ügyes, szívós, kalandos, megfontolt, holt, vékony, jól szétnyílt szájú, orrában előnyös, jóképű despecheur órákig, a tömegek szép desbrideurja, az éberségek jóképű descroteurája, egyenesen fogalmazva, valódi átlag, ha valaha is a moynant moyna de moynerie világa óta. Emellett hivatalnok a szabadalmi ügyekben
"Az apátságban volt egy fiatal Claustrier szerzetes, Jean des Entommeures testvér, fiatal, vitéz, masszív, boldog, nagyon ügyes, merész, kalandos, határozott, magas, vékony, a száj jól hasított, az előnyös orr, az imádságok szép hanyagak , jóképű, féktelen misék, jóképű virrasztások, őszintén szólva, igazi szerzetes, ha valaha is voltak ilyenek, mivel a világ kevésbé volt ritka. Ezen kívül fogig megtanult a breviárium ügyében. "
.
Míg a Picrochole csapatai kifosztják a várost, és most pusztítják az apátság szőlőjét (a "bezárás, ahol egész évben inni kellett volna ..."), Jean testvér elhagyja azután a templomot, ahol a többiek voltak. ”, Tájékoztatni őket. Megszakítja őket, és ezekkel a szavakkal fejezi be: "Ventre Saint Jacques!" mit igyunk […] mi, szegény ördögök? Úristen, da mihi potum [igyál nekem]! ".
„A szerzetesek szegény ördögei”, teljesen tehetetlenül, úgy döntenek, hogy lesz egy „szép menet, amelyet gyönyörű [dalok] […] és gyönyörű válaszok [ gregorián imák váltakozva, monodikus vagy többszólamú dalban ] pro tempóban erősítenek meg ” („ béke "). A „ claustral prior ” nagyon rosszul fogadja „ezt a részeget”, aki „azért jön, hogy megzavarja az isteni szolgálatot”, és elrendeli, hogy börtönbe vigyék. - De - mondta a szerzetes -, a bor szolgálata, tegyük meg, hogy ne zavarják, mert maga, Monsieur le Prior, szívesen igyon a legjobban.
És anélkül, hogy várakozott volna, botrányozta, hogy ilyen módon támadjuk az „egyház javait”, Jean des Entommeures „[leveszi nagy kabátját, és megragadja a „ baston de la Croix-ot, amely olyan hosszú, mint egy kormos szíve. egy lándzsa, teljes kerek, és kissé elszórva szinte elhalványult fleur-de-lis-szel ” .
Ezután "keresztül-kasul" megüti azokat a katonákat, akik ellopják az értékes szőlőt. Ez a mészárlás megindítja az orvos Rabelais lendületét, ismét egy hosszú, zilált mondatban, amely méltó a középkori bohózatokhoz, vagy Molière komédiáinak jövőbeni megveréséhez. Leírása vegyíti az orvosi szakkifejezéseket és képeket a köznyelvhez közelebb:
Maszatolták az agyukat, a többiek eltörték a karjaikat és a lábukat, a többiek fellazították a nyak spondileit, a többiek lebontották a vesét, lenyelték az orrát, pózolták a szemüket, hasították a mandibulákat, elsüllyesztették a fogukat a szájban, descroulloyt a lapockák, sphaceloyt üt, desgondoit ischiae: debezilloit sólymok. Ha valaki kóser akar lenni a legjobban remélt szepek között, ide kapja a tucat teljes aresztáját: és olyan lenne, mint egy kutya
"Van, akinek összezúzta az agyát, másnak eltörte a karját és a lábát, mások a nyak spondileit mozgatták, mások a vesét formázták, az orrát összetörték, szemét ordították, a mandibulákat hasították, a fogakat a szájba süllyesztették, összeesett a lapockák, márványos a lábak, elmozdultak a csípő, elmozdultak a poharak. Ha valaki a legvastagabb szőlő közé akart bújni, akkor megdörzsölte a háta teljes gerincét, és eltörte a hátát, mint egy kutya. "
Vadász, cinikus és a Thélème-i apátság alapítója
Gargantua központi fejezeteiben Jean testvér az óriás mellett harcol, akinek megbecsülését ügyességének köszönhetően elnyerte. Az asztal alatt a szerzetes a vicces poénok kedvelőjeként, jó ivóként és vidám fickóként mutatja be magát, nem habozik megtréfálni az utolsó vacsorát, amelyet Jézus tanítványai által elhagyott vacsoraként mutat be. János testvér karaktere mind „vadászat” (a vadászat művészete), mind a „cinikus” szempontból szemlélhető, utóbbi tulajdonság az ókori görög filozófus, Diogenes gondolatához kapcsolódik . A kifejezés filozófiai értelmében vett cinikus jellemét az arcátlansága és a szókimondása jelöli, amely ellentétben áll Eudemon, Gargantua oktatójának bölcs (és néha üreges) retorikájával . Ragyogó erényt alkalmaz durva megjelenés alatt, amely lehetővé teszi számára a humanista filozófia destabilizálását is . Vadászkutyaként ábrázolva a cselekvést részesíti előnyben a szemlélődés helyett. Jean-testvér nyelve szitokszavai és latin (ez utóbbi megfelel a papság tagjai által írt nyelvnek) mellett olyan szónoki eljárásokat is felvesz, amelyek a reneszánsz humanizmus egyik formájához is kötik. Így olyan beszédfigurákhoz folyamodik, amelyeket nem sokkal ez idő előtt határozott meg Pierre Fabri retorikus , például a metafora ( "A csaták idegei a sajátosságok" ), az antitézis ( "az órákat férfiaknak és nem férfiaknak szánják ) . az órák " ) felhalmozódás ( " Van egy köszörült gyomrom, olyan üreges, mint a Sainct Benoist csizmája, mindig nyitva van, mint egy ügyvéd gibbessiere " ).
A háborúban nyújtott segítsége jutalmául Gargantua, miután azt javasolta neki, hogy váljon Seuillé apátjává, adja neki a Bourgueil vagy a Saint-Florent apátságot , megadja neki a thélème- i apátság létrehozását , amelynek egyetlen szabálya amely erényes lényekhez szól, ezeket a szavakat veszi fel: "Fay ce que vouldras" . Az apátság szabálya így elrendeli, hogy az ember megteszi azt, amit az isteni akarat javasol egy alapvetően jó és felelős emberi természet számára ... 2001-ben megjelent cikkében Christiane Deloince-Louette akadémikus Jean testvért „végső soron zavarónak” érzékeli. túlságosan biztos humanista bölcsességről ”
Bibliográfia
- Florence Weinberg, Rabelais és a nevetés tanulságai: evangélikus és neoplatonikus példabeszédek , Orléans, Paradigme, koll. "A reneszánsz műhely",2000, 245 p. , 21 cm ( ISBN 2-86878-193-4 ) , fej . IV („Jean testvér, evangélikus: funkciója a rabelaisi regényben”), p. 63-67.
- Christiane Deloince-Louette, „ Jean des Entommeures testvér: vadász és cinikus ”, Revue d'histoire littéraire de la France , Párizs, Presses Universitaires de France , vol. 101, n o 1,2001, P. 3-20 ( ISSN 0035-2411 , DOI 10.3917 / rhlf.011.0003 ).
- François Rabelais és Mireille Huchon (kritikus szerk.), Gargantua , Párizs, Éditions Gallimard , coll. "Folio classic" ( n ° 4535)2007, 673 p. , 18 cm ( ISBN 978-2-07-031736-3 ).
- (frm + fr) François Rabelais , Marie-Madeleine Fragonard ( rendező ), Mathilde Bernard és Nancy Oddo (adaptáció közép-franciából (1400-1600), Marie-Madeleine Fragonard), Gargantua és Pantagruel öt tény- és mondakönyve (teljes kétnyelvű szerk.), Párizs, Éditions Gallimard , koll. "Quarto",2017, 1656 o. , 21 cm ( ISBN 978-2-07-017772-1 ).
Megjegyzések és hivatkozások
Megjegyzések
- „majdnem törölni”: ez a részlet szállítjuk humor szimbolikus az örök rivalizálás egyház és az állam ...: a személyzet a kereszt a fleurs-de-lis szinte törlik egy utalás a Pope Leo X , aki1515 decemberÖsztönözte François I st kezdődő „keresztes hadjárat” a török elleni hegemón törekvései Európában, mely egy fontos ereklye, a „töredéke a valódi kereszt .” A pápa számára az volt a nehézség, hogy abban az időben I. Ferenc számára az államteher érvényesült: a javaslat eltér a francia királyság jelenlegi politikájától (a király úgy döntött, hogy szövetkezik az oszmán törökökkel V. Károly birodalma ellen. , közelebb, mint a törökök, és ezért veszélyesebb Franciaországra: funkciói révén a pápa tágabb, európai nézőpontú volt). Ennek eredményeként X. Leon szintén nem állt összhangban a humanisták egy részének elképzeléseivel, közel a királyhoz.
Hivatkozások
- Ami a "fogadást" illeti.
- Kiejtés: "Picrocole".
- Fragonard 2017 , p. 281 n. .
- Rabelais 2007 , p. 263.
- Fragonard 2017 , p. 281-283.
- Rabelais 2007 , p. 267.
- Huchon 2007 , p. 266 n. 26 .
- Fragonard 2017 , p. 285.
- Deloince-Louette 2001 , p. 4.
- Ez valójában az evangéliumi szövegekben jelenik meg, a leghíresebb epizód Péter apostol tagadásának epizódja .
- Deloince-Louette 2001 , p. 8.
- Deloince-Louette 2001 , p. 16-17.
- Deloince-Louette 2001 , p. 15.
- Mireille Huchon, " The Langaige John testvér Gargantua-ban " Nyelvtani információk , Leuven, Peeters Publishers , n o 41,1989. március, P. 28–31 ( online olvasás , konzultáció időpontja: 2019. március 27. ).
- Rabelais 2007 , p. 489.