| Születés |
Felé 1400 Trebizond |
|---|---|
| Halál |
1470 Konstantinápoly |
| Tevékenységek | Filozófus , költő |
| Rokonság | Mahmud Angelović pasa (első unokatestvér) |
| Konfliktus | Trebizond ostroma |
|---|
George Amiroutzes (görög Γεώργιος Ἀμιρούτζης ) a XV . Századi államférfi, író és görög filozófus, Trabzonban született e század elején, 1470 körül hunyt el .
A Trebizond nemesi családból származott unokatestvére Mahmoud pasa édesanyjának , aki II . Mehmet szultán nagyvezírje volt . Úgy tűnik, az első alkalommal a dokumentáció egyik tudós és laikus méltóságok, akik elkísérték a bizánci küldöttség a Tanács Ferrara-Firenze ( 1438-ban - a 39. ), mint Gemist Pletho és Georges Scholarios : ő jött Metropolitan Dorotheus a Trebizond , és határozott támogatója a latin és a görög egyház egyesülésének. Sylvestre Syropoulos nagyon kellemetlen karakterként mutatja be: a ferrarai tizenegyedik ülésen ( 1438. november 18-án), Visszavonul a Megas protosyncellos Grégoire és egy harmadik ember általában mint Georges Scholarios oldalán a szoba által elfoglalt latinok, és a csoport nyíltan fizet a feje Marc Ephesus , bajnok az anti-unionisták; A Firenze , május 1439-ben , közben egy külön találkozót a bizánci küldöttség, brutálisan megtámadta, Gregory, Bessarion és Isidore Kijev , ugyanaz a Mark Epheszosz , és mint Gemist Pletho megpróbálta elvenni a védekezését, hogy megdorgálja őt is nagyon erőszakosan, addig a pontig, hogy mindenki kíváncsi, hogy van az, hogy VIII . János császár nem hívja rendre.
Ezután fontos feladatokat látott el a trebizondi birodalomban : 1447 - 49 -ben Genovában volt, mint IV. Comnenus János császár követe , majd II. Dávid udvarában megas logothetês és prôtovestiarios címet viselt . Amikor II. Mehmet szultán csapatai ostromolták Trebizondot ( 1461 ), éppen ő vezette a tárgyalásokat Mahmoud pasa nagyvezírrel , aki ezért első unokatestvére volt, és valószínűleg ő tanácsolta az átadást ( 1461. augusztus 15-én). Az esemény azonban nem ment túl jól neki, mert Basile Bessarionhoz intézett levelében ( 1461. december 11), miután elmesélte közös hazájuk törököinek hódítását, pénzt kér, hogy fia, Basil szabadon bocsássa.
Ezután unokatestvére, a nagyvezír közvetítésével kapcsolatba lépett magával a szultánnal, és Konstantinápolyban az udvarában lakott . A humanista Georges de Trébizonde találkoztunk ott tartózkodása alatt 1465-ben - a 66 . II . Mehmetnél elért sikere miatt keresztények hitehagyással vádolták; valójában a szultánnal folytatott párbeszéd a keresztény hitről mintha azt jelezné, hogy keresztényként a szuverénnel beszélgetett; két fia (Basile és Alexandre) végül áttért az iszlámra (Mehmet Bey és Skender Bey lett), de nem tudjuk, mikor. 1468 - 70 körül levelezést folytat ( tőle három levél) Théodore Agallianosszal (akkor Théophane de Médeia metropolita ) a Gondviselésről folytatott párbeszédéről .
Görög honfitársai nagyon gyengén értékelték, mind az egyházak egyesülésének kedvezõ aktivizmusa, mind pedig a II . Mehmet udvarában való feltételezett hitehagyása miatt, ugyanakkor egybehangzóan az egyik legtanultabb férfinak tartották. az ő ideje. (és emiatt becenevén "a filozófus"). Mindazonáltal csak kevés szövege maradt meg, amely nem magyarázza meg ezt a nagy hírnevet, anélkül, hogy tudnánk, hogy fontosabb művek vesznek-e el.
Két fennmaradt alkotása Amiroutzès kapcsolódik a kapcsolatokat a szultán: egy értekezést a földrajz a Ptolemaiosz és a párbeszédet a filozófus és a szultán a keresztény hitet. Michel Critoboulos arról számol be, hogy az oszmán szuverén 1465 nyarán rendelte meg Amiroutzèstől a világtérképet Ptolemaiosz munkája alapján ; a kártyán szereplő neveket görögül és arabul írták (utóbbi nyelven Basil Amiroutzès, aki már megtanulta); az eredmény annyira vonzotta a szultánt, hogy megbízta Ptolemaiosz munkájának teljes fordítását arab nyelvre. A munkához fűzött kommentárnak el kellett kísérnie a térkép elkészítését. Ami a II . Mehmet- lel folytatott „vallási párbeszédet” illeti , annak írott változata, amely kétségtelenül az Amiroutzès egyik utolsó szövege, polemikus és bocsánatkérő munkaként jelenik meg, amelyet keresztény hallgatóságnak szánnak. Mindkét szöveg őrzi csak latin fordítást a korai XVI th században: az első ( HIS quae Geographiæ debent adesse ) térfogatban Latin szentelt földrajzi művek Ptolemaiosz , és utasította a Nürnberg a 1514 által Johannes Werner ; a második ( Dialogus de fide in Christum habitus cum rege Turcarum , vagy Philosophus vel de fide ) egy névtelen fordításban, amelyet Rómában készítettek 1518-ban és találtak a párizsi kéziratban . lat. 3395 .
Tizenöt töredékes vagy filozófiai szövegtervezet jelent meg egy kötetben Peeters által 2011-ben ; egy arisztotelészi filozófust tárnak fel, amelyet Thomism befolyásolt, nagyon ellenséges a platonizmussal. Ellenkező esetben megtartjuk hat hiteles betűt: egy bizonyos Michael Koressios a Thessaloniki azt követően, hogy a bukása Konstantinápoly a 1453 és szentelt teológiai vitát latin; A levél Bessarion származó 1461. december 11Trebizond bukásakor ; három levél Théodore Agallianosnak , egy pedig Michel Critoboulosnak ( 1468 - 70 ), amelyet Agallianos a gondviselésről szóló párbeszédének szentelt (és ez utóbbi levelezésében megmaradt). Hozzá kell tennünk a Firenzében írt hitszakmát , hat verset az Athos-hegy ( Dionysiou 263 ) kéziratában, egy másikat pedig Isztambul kéziratában ( Topkapı Sarayı GI39 ).