1572 és 1873 között, de facto csak 1856-ig , Norvégia főkormányzója a Norvég Királyság és egy másik királyság, Dánia, majd Svédország közötti személyes unió két időszakában a norvég királyt képviselte . A XVIII . Században vannak olyan emberek is, akik "járnak" kormányzói címek nélkül.
Tól 1572-ben , hogy 1814-ben , Norvégiában egyesítették Dánia . A dán királyt Norvégiában egy Riksstattholder képviseli . 1669 és 1694 között a funkciót megduplázta egy főkormányzó-helyettes . A poszt betöltetlen volt1771 nál nél 1809.
Hagyományosan, a kormányzó volt az úr a Akershus megye és a legmagasabb hatóság Norvégiában. Úgy tűnik, inkább ő volt az első az ügyvédek és funkcionáriusok között, mintsem igazi hierarchikus felsőbbrendű. Ezt azzal magyarázzák, hogy a dán-norvég unió kezdetekor még nem volt főkormányzó, hogy a király kinevezése késhetett, és hogy több alkalommal csak alelnökök voltak.
A funkció helyreállt 1809mert a napóleoni háborúk : az azonban rövid link Dánia és Norvégia között lett túl veszélyes.
Rövid függetlenségi epizód után, amelyet Svédország megnyert rövid háború követett, és a Kieli Szerződés megállapodásai alapján Dánia elveszítette Norvégiát Svédországtól. Norvégia kihasználta függetlenségének epizódját, hogy Alkotmánnyal ruházza fel magát .
A főkormányzó vagy alispán a norvég kormány élén állt (olyan kormánynál, amelynek nem volt külügyminisztere). Az Alkotmány felülvizsgálata kelt 1814. november 4 előírja, hogy a 12., 13. és 15. bekezdés alapján kormányzót lehet kinevezni.
A kormányzónak Christianiában kellett élnie és a kormányt irányítania, amikor a király távol volt (vagyis Svédországban). A posztot svédek foglalták el1814 nál nél 1829. De a norvég kormány tiltakozása arra késztette XIV . Károly királyt , hogy a posztot addig töltse be1836, az első norvég kinevezés időpontja. A hely betöltetlenül maradt1856 nál nél 1873, a funkció megszüntetésének dátuma.