A CNRS kutatási igazgatója |
---|
Születés |
1935. november 17 Boulogne-sur-Mer |
---|---|
Állampolgárság | Francia |
Kiképzés | Műszaki Egyetem |
Tevékenység | Fizikus |
Tagja valaminek | Tudományos Akadémia |
---|---|
Megkülönböztetés | Jean-Ricard-díj (1993) |
Guy Laval , született 1935. november 17a Boulogne-sur-mer (Pas de Calais) , egy francia fizikus , egyetemi tanár, az École Polytechnique , tagja a Tudományos Akadémia .
Az École politechnikának (X1956) volt hallgatója, a Corps des Ponts tagja és a fizikai tudományok doktora.
A Műszaki Iskola (1956-1958) után belépett a Hidak és Utak Országos Iskolájába (1959-1961), majd a CEA rendelkezésére bocsátották (1962-1971), és a politechnikai iskola oktatója lett ( 1970-1982). Ötéves szerződéssel rendelkezett a Princeton (USA) Haladó Tanulmányok Intézetében (1976-1978), a CNRS-be tudományos munkatársként (1971-1983), a CNRS kutatási igazgatójává (1983-2003) kirendelte, majd a Műszaki Egyetem Elméleti Fizikai Központjának igazgatója (1985-1995) és végül a Műszaki Egyetem tanára (1983-1992)
Guy Laval tudományos munkája a plazmafizikára és annak alkalmazására vonatkozik. Először bemutatja a hidromágneses energia elveinek szükségességét a stabilitás érdekében, és megállapítja, hogy a hengeres csipet keresztmetszete erősen befolyásolja annak stabilitását. Ezután a Vlasov-Boltzmann egyenletekből bebizonyítja egy Harris csipet sík instabilitását. Ezeket az eredményeket közelebb hozza az idő ismeretéhez a földi magnetoszféra és a napszél kölcsönhatásáról. Ezután a plazma evolúciós egyenletek közbülső formuláit használja a tokamak mágneses újrakapcsolódásának kiszámításához, különös tekintettel az m = 1 módra.
Ezután értékeli a hullámkapcsolódások hatásait a plazmasugár instabilitásának kvázi-lineáris evolúciója során egydimenziós esetben. Ez azt mutatja, hogy egy turbulencia vagy egy tökéletlen szivattyúhullám stabilizáló hatással lehet a paraméterek instabilitására, de helyreállíthatja a plazma inhomogenitása által elnyomott paraméteres instabilitást is. Megmutatja, hogy a leányhullám frekvenciájának nemlineáris elmozdulása kaotikussá teheti az interakciót, ezáltal korlátozva a plazma reflektivitását. Ez azt mutatja, hogy a paraméteres instabilitás erősen módosul, ha a lézer hullámának amplitúdója eléri a relativisztikus tartományt, és hogy a keletkezett relativisztikus elektronokat szög diszperzióval bocsátják ki, amely problémát jelenthet a célok gyors meggyulladása szempontjából.
Végül a Hall-effektusú űrhajók működésében instabilitást tárt fel, amely megmagyarázza az ionnyaláb semlegesítését biztosító rendellenes elektronikus vezetőképességet.