A két india története | |
![]() | |
Szerző | Guillaume-Thomas Raynal , Denis Diderot , d'Holbach , Naigeon , Pechméja , Saint-Lambert , Lagrange , Naigeon et al. |
---|---|
Ország | Franciaország |
Kedves | Enciklopédia |
Kiadási dátum | 1770 |
A filozófiai és politikai története Európai Települések és kereskedelem a két Indiában , ismertebb nevén a történelem, a két Indiában , egy enciklopédia az európai kereskedelem a Távol-Keleten , anélkül jelennek meg a szerző nevét a Amsterdam az 1770 és tulajdonított Apa Raynal . Jelentős sikert és sok kiadást ért el a gyarmatosítás helyi lakosságra gyakorolt következményeinek erős kritikája, elítélve a rabszolgaságot. A 3 -én kiadás, megjelent 1780-ban kiegészítésekkel még több kritikus, elítélte a cenzúra francia.
Raynal atya ötlete az volt, hogy beírja az európai vállalatok történetét Kelet-Indiába és az Újvilágba, megmutatva a nagy földrajzi felfedezések civilizációra gyakorolt hatását. Miután beszélt a portugálokról és keleti gyarmataikról, a szerző megismerte azoknak a létesítményeknek a történetét , amelyeket ugyanabban az országban alapítottak az angolok és a franciák , majd a spanyolok és a hollandok . Ezután rátért az európaiak hódításaira Amerikában , kiemelve a rabszolga-kereskedelem atrocitásait Guinea partjain, és bemutatva az észak-amerikai angol és francia gyarmatok képét. Ehhez a festményhez Raynal a vallásról, a politikáról, a háborúról, a kereskedelemről, az erkölcsi filozófiáról, a belles-lettres-ről stb. Szóló esszék sorozatát követte.
A története Indiában megfeleljen a nagyközönség ismeretei szükségleteinek a felvilágosodás és felvetett kérdés, hogy az érintett a XVIII th század előestéjén forradalom .
Hiányzik a módszer és az egység: Raynal arra szorítkozott, hogy szövegeihez hozzáadja barátai cikkeit és a már kinyomtatott írásokból kölcsönzött darabokat, anélkül, hogy ezeket az anyagokat integrálni akarná.
Bár a mű névtelenül jelent meg, néhány szerző ismert, ha csak név szerint is.
Munkájára büszke Raynal hajlamos volt elfelejteni, hogy csak részben a szerző. Így D r Sanchez tette az ajtó elé , aki a Portugáliáról és az ország keleti és nyugat-indiai birtokairól szóló rész írója volt .
Egy napon Bailly , meglátogatva Diderot-t, megkérdezte tőle: - Mit keresel itt? - Raynal-t csinálok - válaszolta Diderot.
Pechméja úgy találta, hogy Chamfort elolvasta a Két India történetét . "Hogyan találja meg? »Kérdezi tőle Pechméja. "Most olvastam egy kiváló darabot, amely azonban szánalmas mondattal zárul" - "Hadd lássam; igazad van. Azt hittem, Raynal hülyeségeket fog csinálni; tette hozzá ezt a mondatot, a többi az enyém. "Amikor Raynal atya elhagyta Párizsot, Chamfort azt mondta:" Unja már, hogy szerzőjével él. "
A két india története hatalmas sikert aratott. Franciaországban harminc különböző kiadása volt 1770 és 1787 között, és több mint ötven hamisítvány volt külföldön. Kivonatokban adták meg őket: kiadtak egy Esprit de Raynal és egy Raynal de la jeunesse . Napóleon Bonaparte „Raynal buzgó tanítványának” kiáltotta ki magát, és egyiptomi missziójára magával vitte a Két India történetét . Horace Walpole ezt írta Marie Du Deffandnak : „megtámadja az összes kormányt és vallást! " Turgot Morelletnek címzett levelében szigorúan megítélte a művet :" Olyan szigorú, mint Richardson , néha erkölcstelen, mint Helvétius , néha lelkes a szelíd és gyengéd erényekért, néha a kicsapongásért, néha a heves bátorságért; a rabszolgaságot irtózatos és rabszolgákat keresni; ésszerűtlen a fizikában, ésszerűtlen a metafizikában és gyakran a politikában. Könyvéből semmi sem származik, kivéve, hogy a szerző nagy intelligenciájú, nagyon művelt, de rögzített elképzelések nélküli ember, aki hagyja magát elragadni egy fiatal retorikus lelkesedésével. Úgy tűnik, magára vállalta, hogy támogat mindazokat a paradoxonokat, amelyek olvasataiban és álmaiban megmutatkoztak előtte. "A két india történetét azonban ma a gyarmati világ enciklopédiájának és a felvilágosodás korában az antikolonializmus bibliájának tekintik . A Toussaint Louverture által olvasott művek között idézik .
1780-ban Raynal kiadta a Két Indiai Filozófiai Történetének harmadik kiadását, amelyet merészebb vonások és erősebb tirádák különböztettek meg, mint a két előző, és amelyben a nevét portréjával az aljára tette ezt a feliratot: "A az emberiség, az igazság, a szabadság védelmezője ”!
XVI. Lajos benyújtotta a munkát a Parlamentnek, amely cenzúrázta, valamint az egyháznak. Az ítélet eredményeként a hóhér keze a nyilvánosság előtt megégette1781. május 29. A holttest elvételéről szóló rendelet kénytelen volt elhagyni Franciaországot Poroszországba , ahol száműzetésének nagy részét töltötte. 1787-ben engedélyt kapott visszatérésére Franciaországba, azzal a feltétellel, hogy nem Párizsba érkezik.
Raynal korának különféle műveihez is támaszkodott, többek között:
Mintegy húsz kiadása volt a műnek 1781 és 1787 között, mintegy negyven hamisítvány és elszigetelt fejezetek publikálása volt, mindez tanúja a munka óriási sikerének.