| Születés |
1904. február 9 Shizuoka prefektúra |
|---|---|
| Halál |
1985. október 26 vagy 1985. december 4 Kamakura |
| Név anyanyelven | 川 上 喜 久 子 |
| Állampolgárság | japán |
| Tevékenységek | Költő , író , regényíró |
| Terület | Költészet |
|---|
Kikuko Kawakami (川上喜久子, Kawakami Kikuko , 1904. február 9 - 1985. október 26) aktív japán író volt a Shōwa-korszakban (1926-1989) . Leánykori neve Shinoda Kikuko.
A Shizuoka prefektúrában született Kawakami Kikuko a Heijo lányok középiskolában és a jamawaki lányok középiskolájában végzett szakképzési tanfolyamon végzett. A 1924 , ő kísérte a férje, hogy Korea, majd elfoglalták Japán , ahol élt, amíg 1931 .
A 1927 , a Asahi Shimbun Osaka oda neki a díjat regénye Aru Minikui Biganjutsu-shi , amelyet később sorozatban az újságban.
Miután 1931-ben visszatért Japánba, nyugdíjas férjével Kamakurába , Kanagawa prefektúrába költöztek, hogy orvosi segítséget kaphasson Koreában kapott betegség miatt. 1985-ben bekövetkezett haláláig Kamakurában élt .
Kamakurában tartózkodva gyakran látogatta a város irodalmi személyiségeit, köztük Fusao Hayashit , Kawabata Yasunarit és Akiko Yosanót (aki tanka költészetet tanított neki ) . Néhány versét Myōjō elfogadja .
1936-ban, Hayashi és Kawabata ösztönözni Kawakami közzé Fuyubi nincs Kage ( "az árnyék egy téli napon"), Saigetsu ( "Time and Tide"), és Metsubo nem Mon ( "The Door to Ruin") a Bungakukai , jelentős havi irodalmi szemle . A három regény dicsérte a kritikus , Metsubo nincs közép -ben elnyerte a 11 th ár bungakukai és kiválasztani a 4 th Akutagawa díjat .
Ennek az elismerésnek az eredményeként Kawakami számos gyors kiadású regényt írt, köztük Hikari Honokanari (" Halvány fény "), Biko ("Alkony") és a Hanazono no Shosoku , amelyet a Bungakukai publikált . Objektív és érzelem nélküli stílusban ábrázolja a növekvő japán militarizmus során érzett növekvő elnyomást .
A második világháború után Kawakami felhagyott az irodalmi tevékenységgel, későbbi éveiben azonban kiadta a Kagero pas Banka-t („Elegie on mirage”).