| Halál |
1498 Biberach ( d ) |
|---|---|
| Tevékenység | Költő |
Martinus Biberach mester (meghalt 1498 ) a Heilbronn XV . Századi német tudósa a Szent Római Birodalomban . Neve egy quatrain után származik, amely egy kézirat borítóján található ( haec magister Martinus in Bibrach. 1498 ), de a quatrain minden bizonnyal jóval korábbi, mint a jelzett év. Semmi sem ismert ennek az írónak az életéről, és amit később tévesen epitáfumként emlegettek, az csak egy verziósított prológus , amely a keresztény világban már ismertté vált, és amelyet a német irodalom gyakran idéz vagy visszaél (vö. Bertolt). Brecht , Der Radwechsel ):
| " Ich leb und waiß nit wie lang, ich stirb und waiß nit wann, ich far und waiß nit wahin, mich wundert das ich [so] frölich bin. " | Élek, és nem tudom meddig, Meghalok, és nem tudom, mikor Megyek, és nem tudom, hová Meglep, hogy [ilyen] boldog vagyok. |
Martinus de Biberach apaságát gyakran megkérdőjelezik; és Konrad Bollstatter , akinek közmondásgyűjteménye (1468-1469) a legrégebbi forrás, ezeket a verseket Walther von der Vogelweide-nek tulajdonítja . Változatokat találunk a XV . Század végi kéziratokban . Maximilianus császár "pénznemének" is kijelölték őket . A tratzbergi kastély egyik historizált falán olvasható ez a kréta kalligráfia graffiti: „ Leb, waiß nit wie lang und stürb, waiß nit wann mueß faren, waiß nit wohin mich wundert, das ich so frelich bin. "
Egy krónika szerint ez a szöveg egy versrészlet, amely egy 1688-ban elpusztított heilbroni ferences apátság festményéből származik: " Ich leb und weiß nicht wie lang / ich sterb und weiß nicht wan / ich fahr und weiß nicht wahin / mich nimmt wunder daß ich so frelich bin / wan ich bedenk den dot und di ewige pein / so mecht ich nicht so frelich sein. "
Luther Márton ismerte ezt a mondást, és "istentelenek zsoltáraként" emlegette ( Reim der Gottlosen ), mert szerinte a keresztények helyzete éppen fordított volt: tudják, honnan jönnek és hová tartanak, mégpedig Istentől , de ennek ellenére félnek a haláltól, mert tudják, hogy "Ádám fiaként" szenvedésben kell meghalniuk. Luther fejlesztette ki ezt a gondolatot az egyik vasárnap prédikációk Judica , melynek értelmezése a Jn 8 46-59 , és ahol azt javasolja a „finomított” változat: Ich lebe, így lang Gott lesz, / ich sterbe, wann und wie Gott fog, / ich fahr und weiß gewiß, wohin, / mich wundert, daß ich traurig bin!