Fenilhidrazin

Fenilhidrazin
Azonosítás
IUPAC név	fenilhidrazin
Szinonimák	hidrazinobenzol- monofenil- hidrazin
N o CAS	100-63-0
N o ECHA	100,002,612
N o EC	202-873-5
Mosolyok	c1 (ccccc1) NN PubChem , 3D nézet
InChI	InChI: 3D nézet InChI = 1 / C6H8N2 / c7-8-6-4-2-1-3-5-6 / h1-5,8H, 7H2 InChIKey: HKOOXMFOFWEVGF-UHFFFAOYSA-N
Megjelenés	olajos, színtelen vagy sárga folyadék vagy kristályok. levegő és fény hatására vörösesbarnává válik.
Kémiai tulajdonságok
Brute formula	C 6 H 8 N 2   [Az izomerek]
Moláris tömeg	108,1411 ± 0,0058  g / mol C 66,64%, H 7,46%, N 25,9%,
pKa	8,79 25  ° C-on
Fizikai tulajdonságok
T ° fúzió	19,5  ° C
T ° forráspontú	(bomlás): 243,5  ° C
Oldékonyság	vízben: gyenge
Oldhatósági paraméter δ	25,6  MPa 1/2 ( 25  ° C )
Térfogat	1,09  g · cm -3
Öngyulladási hőmérséklet	174  ° C
Lobbanáspont	88  ° C (zárt pohár)
Telített gőznyomás	át 71,8  ° C-on  : 133  Pa
Termokémia
C o	egyenlet: VSP=(-53,505)+(7.8460E-1)×T+(-7.4455E-4)×T2+(3.6656E-7)×T3+(-7.3334E-11.)×T4{\ displaystyle C_ {P} = (- 53.505) + (7.8460E-1) \ T-szeres (- 7.4455E-4) \ -szer T ^ {2} + (3.6656E-7) \ szor T ^ {3 } + (- 7,3334E-11) \ szor T ^ {4}} A gáz hőkapacitása J · mol -1 · K -1 -ben és a hőmérséklet Kelvinben, 298 és 1500 K között. Számított értékek: 123,374 J · mol -1 · K -1 25 ° C-on. T (K) T (° C) C o (Jkmol×K){\ displaystyle ({\ tfrac {J} {kmol \ szorzat K}})} C o (Jkg×K){\ displaystyle ({\ tfrac {J} {kg \ szorzat K}})} 298 24.85 123,309 1140 378 104.85 154,990 1,433 418 144,85 168,900 1,562 458 184.85 181 651 1,680 498 224.85 193,336 1788 538 264.85 204,042 1,887 578 304.85 213,850 1 978 618 344.85 222,838 2,061 658 384,85 231,081 2 137 698 424.85 238 646 2 207 738 464.85 245,599 2 271 778 504.85 251,999 2,330 818 544.85 257,902 2385 858 584.85 263 358 2 435 899 625,85 268,536 2483 T (K) T (° C) C o (Jkmol×K){\ displaystyle ({\ tfrac {J} {kmol \ szorzat K}})} C o (Jkg×K){\ displaystyle ({\ tfrac {J} {kg \ szorzat K}})} 939 665,85 273 225 2,527 979 705,85 277,594 2,567 1,019 745,85 281 676 2 605 1,059 785,85 285,498 2,640 1,099 825,85 289,086 2,673 1,139 865,85 292,457 2 704 1,179 905,85 295 626 2,734 1 219 945,85 298,605 2,761 1,259 985,85 301,397 2,787 1,299 1025,85 304,006 2,811 1339 1065.85 306,426 2,834 1,379 1 105,85 308 652 2 854 1,419 1 145,85 310 669 2 873 1,459 1,185,85 312,462 2 889 1500 1 226,85 314,044 2,904
Óvintézkedések
SGH
Veszély H301, H311, H315, H317, H319, H331, H341, H350, H372, H400, H301  : Lenyelve mérgező H311  : Mérgező bőrrel érintkezve H315  : Izgatja a bőrt H317  : okozhat allergiás bőr reakció H319  : Súlyos szemirritációt okoz H331  : Belélegezve mérgező H341  : Feltehetően genetikai károsodást okoz (Jelölje meg az expozíciós útvonalat, ha meggyőzően bebizonyosodott, hogy más expozíciós út nem vezet ugyanahhoz a veszélyhez) H350  : Rákot okozhat (Adja meg az expozíciós utat, ha meggyőzően bebizonyosodott, hogy más útvonalon történő expozíció nem vezet ugyanahhoz a veszélyhez) H372  : Bizonyított súlyos károk kockázata szervekre (jelölje meg az összes érintett szervet, ha ismert) ismételt expozíció vagy tartós expozíció után (jelölje meg az expozíciós utat, ha meggyőzően bebizonyosodott, hogy egyetlen más expozíciós út sem okozza ugyanazt a veszélyt) H400  : Nagyon mérgező a vízi szervezetekre
WHMIS
B3, D1A, E, B3  : Éghető folyékony lobbanáspont = 88  ° C zárt csésze (a módszerről nem számoltak be) D1A  : Nagyon mérgező anyag, azonnali súlyos hatásokat okoz Veszélyes áruk szállítása: 6.1 osztály II E csoport  : Állatok bőrének maró anyag nekrózisa Kizárás 0,1% az összetevők nyilvánosságra hozatalának listájára
NFPA 704
2 3 0
Szállítás
-    2572    ENSZ-szám  : 2572  : FENILHIDRAZIN
Ökotoxikológia
LogP	1.25
Egység SI és STP hiányában.

A fenilhidrazin egy kémiai vegyület, amelyet Emil Fischer német kémikus fedezett fel . Ha vérkeringésbe kerül, hemolízist okozhat , ami a vörösvérsejtek pusztulása . Egyszer a policitémia kezelésére használták .

Szintézis

A fenil-hidrazin előállítható a fenil-diazónium-ion redukálásával szulfit alkalmazásával.

Az anilint először lassan feloldjuk 2,5 ekvivalens 37% -os sósavban, azonos térfogatú jéggel hígítva. Az így készített anilin hidroklorid- oldatát körülbelül 30% ekvivalens nátrium-nitrit oldattal diazotáljuk, miközben a hőmérsékletet 0  ° C közelében tartjuk .

Ezt az azo-oldatot gyorsan 2,25 ekvivalens telített nátrium-szulfit-oldatra öntjük, amelyet előzőleg 5  ° C- ra hűtünk . Az oldat narancsvörös színűvé válik. Ez fokozatosan melegítjük 60 hogy 70  ° C-on .

2,5 ekvivalens 37% -os sósavat adunk hozzá. Ezután az oldatnak savasnak kell lennie. Az oldatot tartjuk 60 , hogy 70  ° C-on több órán át, és fokozatosan elszíneződik.

Az oldat egyharmadának megfelelő térfogatú sósavat adunk hozzá, majd a készítményt hagyjuk szobahőmérsékletre, majd jégfürdőben 0  ° C- ra hűlni . A fenil-hidrazin-hidroklorid sárga csapadékát Buchner-tölcséren átszűrjük és kénsav felett levegőn vagy exszikkátorban szárítjuk.

A szabad fenilhidrazint úgy állíthatjuk elő, hogy a hidrokloridot valamivel több, mint egy ekvivalens 25% -os nátronlúggal meglúgosítjuk. A fenilhidrazint két elegendő adag oldószerrel (éter vagy toluol) extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat nátronlúg vagy vízmentes kálium-hidroxid tablettákon szárítjuk, majd redőzött lapon szűrjük. Az oldószert ledesztilláljuk, majd a vízpumpa vákuumát fokozatosan beállítjuk. A fenil-hidrazin frakcionálják körül 137 , hogy 138  ° C a 18  Hgmm .

A kapott fenil-hidrazin sárga olaj, amely hűtés közben megszilárdul. Hozam: 55-80%.

Reakciók

A fenil-hidrazin hidrazonokat képez karbonil-származékokkal, amelyek olvadáspontja jellemző. 4-nitro-fenil-hidrazint és különösen 2,4-dinitrofenil-hidrazint alkalmazunk.

Ecetsav jelenlétében cukrokkal képez ozazonokat.

Savval (polifoszforsav) vagy cink-kloriddal kezelt fenil-hidrazonok indolokhoz vezetnek ( Emil Fischer ).

In vitro, vörösvértesteket tartalmazó környezetbe helyezve, a fenilhidrazin a vörösvértestekben észrevehető heinz testek képződését idézheti elő , amely általában a vörösvértesten fellépő erős oxidatív stressz vagy súlyos oxidatív stressz esetén fordul elő . " a csökkent glutation rendellenessége .

Megjegyzések és hivatkozások

1. FENILHIDRAZIN , a Kémiai Biztonság Nemzetközi Programjának biztonsági adatlapja (i) , konzultáltak 2009. május 9-én
2. számított molekulatömege a „  atomsúlya a Elements 2007  ” on www.chem.qmul.ac.uk .
3. (a) James E. Mark, fizikai tulajdonságai: Polymer Handbook , Springer,2007, 2 nd  ed. , 1076  p. ( ISBN  978-0-387-69002-5 és 0-387-69002-6 , online olvasás ) , p.  294
4. (a) Carl L. yaws, Handbook of termodinamikai diagramok: Szerves vegyületek C8 C28 , vol.  2, Huston, Texas, Gulf Pub. Co.,1996, 396  p. ( ISBN  0-88415-858-6 )
5. "  ESIS  " (hozzáférés : 2009. február 3. )
6. Index szám 612-023-00-9 táblázat 3.1 függelék VI EK rendelet 1272/2008 (december 16, 2008)
7. „  Fenilhidrazin  ” az adatbázis a vegyi anyagok Reptox a CSST (Quebec szervezet felelős a munkahelyi biztonság és egészségvédelem), elérhető április 24, 2009
8. (itt) "Emil Fischer" a Wikipédiában ,2018. október 21( online olvasás )
9. Hematológiai füzetek. Laval Egyetem. Pierre F. Leblond

Források

• [PDF] (en) Organic Synthesis Coll. , repülés. 1941. 1., p. 442
• (de) Gattermann-Wieland "Die Praxis des Organischen Chemikers", 35 th  kiadás, Walter de Gruyter & Co., 1953 o. 256-7

Lásd is

Kapcsolódó cikk

• hidrazin

Külső hivatkozás

• (en) Összetett összefoglaló: 7516 NCBI PubChem adatbázis