Dryobates minor
Dryobates minor Nagy harkály.Uralkodik | Animalia |
---|---|
Ág | Chordata |
Sub-embr. | Gerinces |
Osztály | Aves |
Rendelés | Piciformes |
Család | Harkály |
Kedves | Dryobates |
LC : Legkevesebb aggodalom
A nagy harkály ( Dryobates minor , syn. Dendrocopos minor ) az európai harkályfajok közül a legkisebb.
Férfi.
Női.
A foltos harkály rovarokkal és lárvákkal táplálkozik a kéreg vagy levelek alatt, ágakkal, néha fás szárú növényekkel, alacsony magasságban.
Egy fában él. A bejárati lyuk átmérője 3 cm, ahol a harkály májustól júniusig egy tojásban 4-6 tojást rak.
A foltos harkály széles körben elterjedt erdőben, zsarukban, nyárfaligetekben, parkokban és nagy sövényekben, öreg fákkal.
A Dryobates minor fajt először Carl von Linnaeus svéd természettudós írta le 1758-ban.
Az összes csúcshoz hasonlóan a foltos harkály valószínűleg a XX . Században szenvedte el a holtfa és a haldokló fák hiányát az erdőben. A "svájci madártani állomás" általi ellenőrzés kimutatta, hogy az elhalt és öregedő fa mennyiségének és minőségének helyreállítása (amelyet a Svájci Nemzeti Erdészeti Leltár figyelemmel kísér ) lehetővé tette a többféle erdőfajtától függő erdőfajok tenyészállományának jelentős növekedését holtfa (kisfoltos harkály, de nagyfarkú harkály , fekete harkály , harkály , zöld harkály , háromujjú harkály és tarajos cinege , fűzfavessző és treecreeper ) 1990 és 2008 között, bár fajonként változó mértékben.
A fehérhátú harkály még Svájc keleti részén is nagymértékben kiterjesztette területeit.
Valamennyi megfigyelt faj esetében, a zöld harkály és a harkály kivételével, az elhullott fa növekvő hozzáférhetősége tűnik a legfontosabb magyarázó tényezőnek. Mivel ezek a fajok parazita rovarokat fogyasztanak a fákból, feltételezhető, hogy javulni fog az erdők ökológiai ellenálló képessége.