Porcius Licinus

Porcius Licinus Kulcsadatok
Születés II th  század  ie. J.-C.
Halál I st  század  ie. J.-C.
Elsődleges tevékenység költő
Szerző
Írási nyelv latin

Porcius Licinus vagy kevésbé valószínű Porcius Licinius, a költő latin a II e és én st  század  ie. J.-C.

Életrajz

Nincsenek pontos életrajzi információk róla. Nevéhez fűződik az, hogy a Lutatius Catulus és Valerius Aedituus által Aulu-Gelle és Apuleius . Aulu-Gelle Porcius Licinust nevezi el; Cicero egy Liciniusról beszél , akit művelt emberként írtak le, aki része volt Catulus környezetének, és aki Caius Gracchus egykori rabszolgája és titkára volt , de semmi sem garantálja, hogy ő volt az. Írásaiból bizonyos idegenkedés fakad az optimisták iránt .

Költői produkciója lényegében egy eredeti latin nyelvű költészettörténetből áll, trochaikus szeptemerekben , amelyekből csak hét töredék maradt, némelyik nagyon rövid, összesen 23 sor.

Az Aulu-Gelle által közölt töredékek egyike elmondja, hogy szerinte Rómában a költői tevékenység a második pun háború idején kezdődött :

Punico bello secundo Musa pinnato
román gentem feramban intulit se bellicosam.
 "

„A második pun háború alatt a szárnyas lábú múzsák
Romulus gőgös és kiabáló városába ereszkedtek le. "

A legjelentősebb azonban a 7. Courtney töredék , amelyről Aulu-Gelle is beszámolt nekünk  :

Custodes ovium tenerae propaginis, agnum,
quaeritis ignem?" ite huc. Quaeritis? ignis homost.
Si digito attigero, incendam silvam simul omnem,
omne pecus, flammast omnia qua video.
 "

- A juhok, bárányok gyengéd utódainak őrei
tűzre vágynak? Gyere ide. Keresed?
Én vagyok a tűz. Ha ujjal megérintem, meggyújtom az összes fát,
minden állatot, mindenhol lángol, bárhová nézek. "

- Fr. 7 Courtney.

Bizonyos stiláris sajátosságokon kívül, amelyek sok problémát okoztak a filológusok számára a szöveg rekonstrukciójában, a töredék különösen érdekes a tartalma szempontjából: a láng irodalmi toposza (vagy közhelye ), mint a költő szeretetének kifejezője, nem eredeti és használata mind a mai napig elterjedt. Az elődöktől való eltérés abból adódik, hogy a pasztorális motívum bevezetésre került az epigramma területén . Tény, hogy a korábban a bevezetése ez toposz a vidéki környezetben leginkább érintett bukolikus költészet , mint hogy a Theocritus vagy Moschos , míg a scenographic helyét a epigrammáit maradt lényegében városi.

Bibliográfia

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzések és hivatkozások

Megjegyzések

  1. Például az utolsó sorban az ige a névleges predikátummal van hangolva, és nem úgy, mint általában a témával

Hivatkozások

  1. XIX, 9., 10.
  2. Apologia , 9. o.
  3. Oratore-ból , III., 225.
  4. "  Aulu-Gelle, Nuits Attiques , XVII, 21  " (hozzáférés : 2012. február 19. ) .
  5. "  Aulu-Gelle, Nuits Attiques , XIX, 9  " (hozzáférés : 2012. február 19. ) .