| Születés | II th század ie. J.-C. |
|---|---|
| Halál | I st század ie. J.-C. |
| Elsődleges tevékenység | költő |
| Írási nyelv | latin |
|---|
Porcius Licinus vagy kevésbé valószínű Porcius Licinius, a költő latin a II e és én st század ie. J.-C.
Nincsenek pontos életrajzi információk róla. Nevéhez fűződik az, hogy a Lutatius Catulus és Valerius Aedituus által Aulu-Gelle és Apuleius . Aulu-Gelle Porcius Licinust nevezi el; Cicero egy Liciniusról beszél , akit művelt emberként írtak le, aki része volt Catulus környezetének, és aki Caius Gracchus egykori rabszolgája és titkára volt , de semmi sem garantálja, hogy ő volt az. Írásaiból bizonyos idegenkedés fakad az optimisták iránt .
Költői produkciója lényegében egy eredeti latin nyelvű költészettörténetből áll, trochaikus szeptemerekben , amelyekből csak hét töredék maradt, némelyik nagyon rövid, összesen 23 sor.
Az Aulu-Gelle által közölt töredékek egyike elmondja, hogy szerinte Rómában a költői tevékenység a második pun háború idején kezdődött :
|
" Punico bello secundo Musa pinnato |
„A második pun háború alatt a szárnyas lábú múzsák |
A legjelentősebb azonban a 7. Courtney töredék , amelyről Aulu-Gelle is beszámolt nekünk :
|
" Custodes ovium tenerae propaginis, agnum, |
- A juhok, bárányok gyengéd utódainak őrei - Fr. 7 Courtney. |
Bizonyos stiláris sajátosságokon kívül, amelyek sok problémát okoztak a filológusok számára a szöveg rekonstrukciójában, a töredék különösen érdekes a tartalma szempontjából: a láng irodalmi toposza (vagy közhelye ), mint a költő szeretetének kifejezője, nem eredeti és használata mind a mai napig elterjedt. Az elődöktől való eltérés abból adódik, hogy a pasztorális motívum bevezetésre került az epigramma területén . Tény, hogy a korábban a bevezetése ez toposz a vidéki környezetben leginkább érintett bukolikus költészet , mint hogy a Theocritus vagy Moschos , míg a scenographic helyét a epigrammáit maradt lényegében városi.