Segíthet referenciák hozzáadásával vagy a közzé nem tett tartalom eltávolításával. További részletekért lásd a beszélgetés oldalt .
Hívjuk nyelvi politika vagy a nyelvi tervezés , bármilyen politikai végzi állam vagy nemzetközi szervezet, az egy vagy több nyelven beszélt a területén, hogy módosítsa három összetevője a fejlődésük:
A kétnyelvű útjelző táblák használata kétségtelenül a szimbolikus eszköz a terület kétnyelvű valóságának észleléséhez és intézményesítéséhez .
A nyelvpolitika abból állhat, hogy egy nyelv státuszát úgy tervezzük meg, hogy bizonyos funkciókat tulajdonítunk egy adott nyelvnek, például hivatalos nyelvvé nyilvánítva vagy az igazgatás és az igazságszolgáltatás egyedüli nyelvévé téve , vagy éppen ellenkezőleg, e szerepek eltávolításával. . A nyelvek relatív állapotának szabályozására számos kifejezett és implicit módszer létezik.
Ez magában foglalhatja a nyelv korpuszának megtervezését egy írásrendszer elfogadásával, a szókincs rögzítését lexikonok vagy szótárak létrehozásával , a nyelvtani és ortográfiai szabályok eldöntésével , a terminológia létrehozásának előnyben részesítésével vagy sem, hogy korlátozza-e a hitelt a idegen nyelvek stb. Számos országban intézményeket hoztak létre a nyelvi normák meghatározása érdekében, például az Académie française 1635-től vagy a Real Academia de la Lengua Espanola (1713).
Ez magában foglalhatja egy nyelv nevének módosítását is, másolva azt a régió vagy állam nevére, amelyet meg akar különböztetni ( Moldova stb.), Vagy különféle történelmi, kulturális és nyelvi hivatkozásokból ( hindi / urdu , maláj) ( Indonéz , bosnyák / horvát / montenegrói / szerb ). A volt Szovjetunióban megváltoztatták a kisebbségi nyelvek többségének nevét (Tounghouse = Evenki , Zyrianes = Komi ...).
Végül akár odáig is eljuthat, hogy újra létrehoz egy nyelvet, amelynek használatát elveszítette. Ezután módosul az állapot, a korpusz és a megszerzés. Ez a helyzet a modern héberrel Izraelben .
Valamennyi államnak van nyelvpolitikája, akár deklarált, akár nem. Számos hallgatólagos vagy rejtett módszer létezik azokkal szemben, akik nem jelentenek be hivatalos nyelvpolitikát, ahogy ez az Egyesült Államokban történik. A többségi nyelvet valójában előnyben részesítik: az állam és annak közigazgatása, az oktatás, a média, a kereskedelem stb. Tekintettel e domináns nyelvek hegemóniájára egy vagy több országban, a kisebbségi nyelveket beszélők kötelesek vagy erősen ösztönzik ezeket az uralkodó nyelveket megtanulni a túlélés és az integráció érdekében, és ez anyanyelvük rovására történik, általában egyre inkább kisebbségi csoportokba tartoznak, és sokak számára odáig vezethet, hogy eltűnik.
A nyelvpolitika különös jelentőséget kap a többnyelvű államokban, amelyek többségben vannak, és amelyeknek néha a legapróbb részletekig kell jogszabályokat alkotniuk. Ez különösen Belgiumban érvényes a holland és a francia esetében . Ez számos országban kényes téma, így Franciaországban is, szembesülve az angol nyelv növekvő hegemóniájával.
A nyelvi politikák gyakran egy vagy több nyelv védelmét szorgalmazzák. Néha közel állunk a "nyelvi protekcionizmushoz" bizonyos intézkedésekhez, amelyek Franciaországban hajlamosak fékezni az angol uralmat Franciaországban (a rádióban beszélő francia dalok 40% -os kvótája, Toubon-törvény stb.). Ezeket a törvényeket a kormányok politikai akaratától függően lehet vagy nem lehet végrehajtani.
Körülbelül 200 elismert állam - lásd a világ államainak felsorolása kontinensenként - és 7000 nyelv a világon azt jelzi, hogy ez a kérdés az államok túlnyomó többségében felmerül. A 140 körüli hivatalos nyelvek listája a kisebbségi nyelvek numerikus jelentőségét jelzi. A kisebbségi nyelvek elnyomásának vagy védelmének mértéke egy országban korszaktól, országtól és kormánytól függően nagymértékben változhat.
A Franciaország hivatalosan nem veszi nyelvpolitika bejelentett ellen őshonos nyelv kivételével a francia vagy a javukra. Ezeket a nyelveket regionális nyelveknek nevezzük. Az adminisztráció hozzáállása azonban néha ellenséges vagy legalábbis megkérdőjelezhető.
A regionális nyelvek használata és helyük az uralkodó hivatalos nyelvhez képest néha nagyon kényes téma. A diglossia vagy alternatív kifejezése azonos hangszóró két nyelven gyakran aszimmetrikus között domináns nyelv és uralja. Ebben az esetben a nyelvpolitika gyakran tükrözi a központi hatalom és a helyi hatalom közötti politikai egyensúlyt: Franciaországban a "Köztársaság nyelvéhez" asszimilációs vágyat , vagy éppen ellenkezőleg, az autonómia felé irányuló tendenciákat, szélesebb körben, mint Katalóniában.
A többnyelvűség politikai kezelésének két fő formuláját különböztethetjük meg, bár vegyes helyzetek vannak:
A különböző országok nyelvpolitikával rendelkeznek, legyen az hivatalos vagy implicit.
Nyelvpolitikai kísérletezés
Hasonlóképpen, a nyelvpolitika végrehajtására vállalkozó országok (vagy szervezetek) számos lehetőséget látnak előttük:
Számos politikát figyeltek meg történelmileg.
De facto többnyelvűség V. Károly birodalmában spanyol, német, holland stb. Nyelvekkel;
A császári nyelv bevezetése az egyetlen közigazgatási és gyakran tanító nyelvként: az ókori Róma a román nyelvek eredeténél, a gyarmati Latin-Amerika, vagy a gyarmati Indiában tanított második fokozatú angol nyelvtől.
Más nyelvet beszélők elnyomása, méghozzá Linguicide, amely bizonyos szélsőséges esetekben a népirtásig eltarthat , mint például az Oszmán Birodalomban az örményeké 1915-ben.
A katonai koalíciókat a kor domináns nyelvén koordinálják, például Waterloóban a franciát a porosz, az angol, az osztrák és az orosz tábornokok. A francia a XVII. Század végi diplomáciai referencianyelv.
A XIX . Század végén az angol és a német gazdaság jelentősvé vált. Az angol és a német verseng a franciával, mint a nemzetközi kommunikáció nyelvével
A választott nemzetközi nyelv a francia és az angol, majd a spanyol.
Ban ben 1922. szeptember, 13 ország, köztük a világ népességének mintegy fele, köztük Kína, India, Japán és Perzsia, megszavazza az eszperantó nemzetközi kiegészítő nyelvnek az intézmény kiegészítő munkanyelveként történő használatára vonatkozó ajánlást . Ezt az állásfoglalást a francia küldöttség elutasította, és ezért úgy gondolta, hogy jobban megvédi a francia nemzetközi szerepét.
Az un1945-ben, amikor létrehozták, az ENSZ hivatalos nyelve az angol, a francia, az orosz, a spanyol és a kínai volt. Az arab adunk1973. december Valójában az angolnak van túlsúlya.
Az ENSZ-től függő szervezetek: WHO, UNESCO, ILO stb. kövesse példáját.
UnescoAz ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete különösen a veszélyeztetett nyelvek világatlaszát jelentette meg . Azonosítja a2020 január2464 nyelv. E nyelvek mindegyikére az atlasz megadja a nevét, a fenyegetés mértékét és az országot vagy országokat, ahol ezt a nyelvet beszélik.
Az Unesco úgy véli, hogy a nyelvek az emberiség szellemi kulturális örökségéhez tartoznak, és a veszélyeztetett nyelvmentési programok nyelvi sokféleségéért dolgoznak . A szervezet a következő adatokat közli:
A nyelvészeket aggasztja ez a jelenség, mert az eltűnő nyelvek gyakran olyan nyelvek, amelyek ritka vagy akár egyedi nyelvi jelenségeket tartalmaznak, és ha azokat nem sorolták fel, nem rögzítették, nem tanulmányozták, akkor örökre elvesznek.
A fenyegetés mértékét a következő skálán mérjük:
- sérülékeny: a legtöbb gyermek beszél a nyelvről, de annak használata bizonyos területekre korlátozódhat (pl. otthon);
- veszélyben: a gyerekek már nem tanulják meg anyanyelvként a nyelvet;
- súlyosan veszélyeztetett: a nyelvet a nagyszülők és az idősebb generációk beszélik, a szülők nemzedéke meg tudja érteni, de nem beszélik sem gyermekeikkel, sem egymással;
- kritikus helyzetben: a legfiatalabb beszélők az idősebbek és a nagyszülők, és csak részben és nem rendszeresen beszélik a nyelvet;
- kihalt: ennek a nyelvnek 1950 óta egyetlen ismert beszélője sem maradt fenn.
Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy az eszperantó kiegészítő nemzetközi nyelv kiegészítő népszerűsítése, amelyet a Népszövetség főtitkárhelyettese, Nitobe Inazō japán tudós, a Népszövetség főtitkárának minden más nyelvnél nyolc-tízszer könnyebb kivételével becsül , mind a nyelvtanulás megkönnyítése, mind az anyanyelv használatának könnyebb megtartása azáltal, hogy a többi nyelv mellett semleges nemzetközi nyelv van.
Európai Unió (EU)Kezdetben 1958-ban az EGK hivatalos nyelvként és munkanyelvként ismerte el a négy hivatalos nyelvként elismert nyelvet a hat tagállam egy vagy több tagállamában. Ezt az elvet az egymást követő bővítések megtartják. Az Európai Unió (EU) nyelvei 2020-ban 24 hivatalos és munkanyelv száma. 1958 és 1973 között a francia, a hat állam közül háromban használt diplomáciai és jogi nyelv volt a fő referencianyelv a Bizottság bevezető dokumentumaiban, amely számos rendelet és törvény eredeti változata volt. Ez a szerep fokozatosan áttér az angolra, főleg 1995-től és 2005-től, az újonnan érkezők elsöprő mértékben az angolt választják a fő eljárási nyelvként, néha a 2004-esek számára korlátozva. Három eljárási nyelv létezik, az angol, a francia és a német.
A Brexit révén egyesek úgy gondolják, hogy az angol, amely szintén Málta és Írország hivatalos nyelve, vagyis az EU lakosságának alig több mint 1% -a „semleges” nyelvvé válna. Mások úgy vélik, hogy az angol az EU versengő hegemón nagyhatalmának nemzeti nyelve, és hogy nagyobb mértékben kellene használni az új EU-ban leginkább beszélt nyelveket, különös tekintettel a másik két eljárási nyelvre, a franciara és az angolra. valamint ha a kormányok olyan más széles körben beszélt nyelveket kívánnak, mint az olasz, a spanyol és a lengyel, amelyek aktívabb szerepet játszhatnak. Végül mások, akik jelenleg kisebbségben vannak, úgy vélik, hogy az eljárási nyelvek mellett, amikor bizonyos dokumentumokat nem lehet lefordítani az EU összes nyelvére, az eszperantó nyelven beszélő nemzetközi segédnyelvet, semleges, könnyű és pontos, be lehetne vezetni pivotként nyelv vagy segédváltó, amely javítaná a méltányosságot és a hatékonyságot belső szinten, és elkerülné, hogy túl nagy gazdasági előnyt nyújtson az EU fő versenytársainak, ami munkahelyek elvesztését eredményezné. Ez is bevezethető viszonylag könnyű köznyelvként az oktatásban, amely hatékony ugródeszka más nyelvek tanulmányozásához a Grin-jelentés szerint.
Az arab világ (Libanon) részéről:
Plonka Arkadiusz, A libanoni nyelv gondolata Sa'īd 'Aql szerint , Párizs, Geuthner, 2004, ( ISBN 2-7053-3739-3 ) .
Plonka Arkadiusz, Nyelvi nacionalizmus Libanonban Sa'īd 'Aql környékén és a libanoni nyelv gondolata a "Lebnaan" áttekintésben új ábécében , Arabica, 53 (4), 2006, p. 423-471 .