Paul Celan

Paul Celan A kép leírása, az alábbiakban szintén kommentálva Paul Celan (1938) útlevélképe Kulcsadatok
Születési név Paul Pessach Antschel vagy Ancel
Más néven Paul Aurel, Paul Ancel, Paul Celan
Születés 1920. november 23
Cernăuți , Románia , ma Ukrajna
Halál 1970. április 20
Párizs , Franciaország
Elsődleges tevékenység Író
Díjak Georg-Büchner-díj 1960
Szerző
Írási nyelv német, román

Paul Celan , eredetileg Paul Pessach Antschel (németül) vagy Ancel (románul), született 1920. november 23A Cernăuţi (abban az időben Romániában ), és meghalt 1970. április 20A párizsi , egy román költő, műfordító német nyelvű honosított francia 1955 . Írói neve román vezetéknevének metatézise . Egy abszolút innovatív mű szerzője, gyakran a háború utáni időszak legnagyobb német ajkú költőjének számít .

Fiatalkorának történelmi összefüggései

Egy zsidó család egyetlen fia Cernăuți-ból , Bucovinából , egy olyan régióból, amely ma Ukrajnában található, de amely a háborúk közötti időszakban Románia része volt (lásd a Történelmi Nagy-Románia oldalt ). A XVIII .  Századtól 1918-ig Bukovina az osztrák Habsburgok birodalmának tartománya volt .

Cernăuți lakossága, a régió többi nagyvárosához hasonlóan, körülbelül 30% román (ortodox), 30% ukrán (katolikus vagy ortodox) és 30% askenáz zsidó ( 1911- es népszámlálás ) alkotta .

1940 augusztusában a német-szovjet paktum alkalmazásában1939 augusztus, A szovjet csapatok belépnek Bucovinába és elfoglalják Cernăuțit. A 1941 után a német támadás a Szovjetunió, a románok visszanyert északi Bukovina között Dnyeszter és a Prut folyók , köztük Cernăuţi.

A második világháború után Bucovina északi részét a Szovjetunió annektálta, és most Ukrajnában található .

Életrajz

Ifjúság és képzés

Paul szülei, Leo Antschel-Teitler és Friederike, született Schrager, németül beszélnek, akik családjukban beszélnek németül.

Hatéves korától kezdve egy általános iskolában tanult német nyelven, majd a Safah Ivriah ( héber nyelv ) zsidó iskolába került .

Miután Bár Mitzvah 1933-ben csatlakozott az antifasiszta ifjúsági csoport, amely megjelent a marxista folyóirat L'Etudiant rouge . De kevésbé vonzotta Karl Marx, mint olyan liberális szerzők, mint Pierre Kropotkine és Gustav Landauer . Ezután tanult orvostudomány 1938-ban Franciaországban , majd visszatért a romániai tanulni irodalom a Romance nyelven , a University of Cernăuţi.

A második világháború

A 1942 , a szülei küldtek a náci internáló táborba a Dnyeszteren túli . Apja tífuszban halt meg, anyja állítólag tarkón lőtt.

A 1943 , Paul küldték munkatáborba a Moldova és kiszabadítják a Vörös Hadsereg 1944 .

Fordítóként és szerkesztőként Bukarestbe telepítve sorra vette fel Paul Aurel, Paul Ancel és végül Paul Celan álneveit.

Száműzetés

Az 1947 -ben elhagyta Románia számára Bécs a Ausztria és adta ki első könyvét Le sable des Urnes (Der Sand aus den Urnen) .

Ezután Párizsba költözött , ahol német olvasóként és műfordítóként dolgozott az École normale supérieure-nél .

1952-ben feleségül vette Gisèle de Lestrange-ot , akivel 1951-ben találkozott, és akinek 19 év alatt több mint 700 levelet írt. Ez a levelezés 2001-ben jelent meg fia, Eric segítségével. Egy másik fontos levélváltás, amelyet "szeretett feleségével", Ingeborg Bachmannal tartott fenn , 2006 - ban jelent meg2008. augusztusa Suhrkamp kiadó Herzzeit (Le temps du cœur) címmel .

1960-ban Paul Celan megkapta a Georg-Büchner-díjat , és ebből az alkalomból csodálatos beszédet mondott a Le Méridien-ben, ahol Büchner színházának olvasmányán keresztül bemutatja, hogy mi a művészet és a költészet számára.

1965-től többször internálták pszichiátriai kórházakba, ahol héberül írt néhány szöveget.

1967-ben Todtnaubergbe ment, hogy találkozzon Martin Heideggerrel, akitől a kiirtott zsidókra várt egy szót, amelyet a filozófus nem fog kimondani. Ez a csend inspirálja a Todtnauberg című verset .

1968-ban csatlakozott André du Bouchethez , Jacques Dupinhez , Yves Bonnefoy-hoz , Michel Leirishez és Louis-René des Forêtshez a L'Éphémère című folyóirat szerkesztőségében .

1969 októberében Izraelbe ment, és több előadást tartott ott.

Öngyilkosság

19-től éjjel éjjel 1970. április 20, Paul Celan a Szajnába folyik, valószínűleg a Pont Mirabeau-ból . Akkor nem fogja megtalálni a testét a 1 st követő május tíz kilométerre folyásiránnyal Courbevoie . Henri Michaux „Meditáció Paul Celan végén” című versében tiszteleg neki „A nap, a napok, a napok vége” című versében, amely a következőképpen zárul: „Elutazni. / Egyébként távozz. / A vízfolyás hosszú késével leáll a beszéd. „Eltemették a 31 th osztály a párizsi temetőben Thiais .

Szülei halála a náci táborokban és saját munkatáborban töltött ideje mély nyomot hagyott benne. A nácizmus tanúja és áldozata egyaránt ellentmond Adorno , poszt-marxista filozófus 1955-ös híres képletének , miszerint " Auschwitz után verset írni barbár ...".

Niemand

zeugt für den

Zeugen.

(Senki sem tesz tanúbizonyságot a tanúról.)

Munka és stílus

Első, különféle folyóiratokban megjelent költeményei 1940-ből származnak, de második könyve, a Mohn und Gedächtnis (Poppy and Memory, 1952) először Németországban , majd az egész világon megalapozta holokauszt- költő hírnevét . Legismertebb verse, a Todesfuge ( Fugue de la mort ) a zsidók sorsáról szól a megsemmisítő táborokban.

Megkapja az irodalmi Bréma- díjat , és költőbarátjaival, René Charval , Edmond Jabès-szel és Nelly Sachs- szal együtt úgy gondolja , hogy a nyelvet meg kell szabadítani a történelemtől, és olyan szavakkal kell használni, amelyek válaszolnak a helyzetre adott csendre. élt. Versei ekkor egyre kódoltabbá, töredezettebbé és egyszótagúbbá válnak, összehasonlítva önmagukat ebben Webern zenéjével . Celan poétikájának egésze abban rejlik, hogy erkölcsi és esztétikai szempontból is megalkotja az általa „ellennyelvnek” nevezett imperatívumot, amely a német nyelv és kultúra könyörtelen és végleges vádiratában állt, amelynek csúcspontja a Soá volt.

Idegösszeomláshoz vezet Yvan Goll művének plágium vádja, amelyet utóbbi felesége, Claire Goll indított . Ezután Claire Goll egész életében kenetet folytatott Paul Celan ellen. Valóban fordított Yvan Goll verseit , valamint Jean Cocteau , Henri Michaux , Ossip Mandelstam , Giuseppe Ungaretti , Fernando Pessoa , Arthur Rimbaud , Paul Valéry , René Char , Emil Cioran , André du Bouchet , Jean Bazaine és Jacques Dupin szövegeit .

Minden munkája formája szerint kapcsolódik a modern hermetikus és szimbolikus költészet hagyományához, különösen Baudelaire-hez és Rilkéhez .

A halál elől való menekülés vége

(…)
Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich
nachts wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner triff genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und der Tod träumet ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith

Fordítás

(…)
Fekete hajnali tej iszunk éjjel
iszunk délben a halál egy mester Németországból
iszunk este és reggel iszunk és iszunk
halált német mester a szeme kék
megüt ólomgolyóval eltalál téged, csak
egy ember lakik a házban, arany hajad Marguerite
nagy kutyáit ránk dobja, sírt kínál nekünk a levegőben
, kígyókkal játszik, és holtan álmodik róla, Németország mestere

az arany
hajad Marguerite hamvas haját Sulamith

A La Fugue de la mort az 1952-ben megjelent Pavot et Mémoire gyűjtemény része . A verset Jean-Pierre Lefebvre fordította , Choix de poèmes , p.  53-57.

Művek

Élete során megjelent gyűjtemények

Próza

A három posztumusz gyűjtemény

Francia fordítások

Versgyűjtemények

Választott versek

Próza

Levelezés

A címzettek

Levelezés:

Német kiadványok

Francia kiadványok és fordítások

Zenélés

A szerzők listája Celan fordításában

Bibliográfia

Hivatkozások

  1. Az elnevezés jiddis אַנְשֶׁעל (Anshel) kicsinyítő héber אָשֵׁר'Āšēr (Ascher), egy első név eredetileg. Ezt a keresztnevet Jákob egyik fia viseli, és így Izrael tizenkét törzsének egyikét nevezi el. Ez az első név a héber Osher- től származik, ami azt jelenti, hogy "boldog". A jiddis Anshelt, amelyet Anczel lengyelül írtak, németül Antschel néven emlegették. Amikor Celan 1945- ben Bukarestbe ment , a nevet az Ancel román íráshoz igazították
  2. "Paul Celan állítólag Rilke óta a legnagyobb német ajkú költő, és úgy tűnik, hogy ez a hírnév tartós lesz." " Jean-Pierre Lefebvre , Előszó Paul Celan, megválasztása versek , kétnyelvű kiadás, Párizs, Gallimard," Poésie”, 1998, p.  8 .
  3. Jean-Pierre Lefebvre, Idem , p.  10 .
  4. Antoine Berman, Szerzők szótára , Laffont-Bompiani, Párizs, 1992, tI, p.  546 ( ISBN  2221501500 )
  5. Paul Celan / Ingeborg Bachmann, Le temps du cœur. Levelezés , francia fordítás: Bertrand Badiou, Párizs, Seuil , 2011.
  6. Az Épinay-sur-Seine pszichiátriai klinikán 1962. december 31. és 1963. január 17. között, Sainte-Annében , Jean Delay professzor szolgálatában 1967. február 13. és október 17. között, a Perray-Vaucluse pszichiátriai kórházban. a Épinay-sur-Orge november 15-től 1968. február 3, 1969.
  7. A híd legközelebb van utolsó otthonához, az Émile-Zola sugárúthoz.
  8. Henri Michaux, Pillanatok, traversées du temps , Éditions Gallimard, Párizs, 1973, p. 122.
  9. Sarka-SPIP kollekció , "  THIAIS (94): Párizsi temető - Franciaország és más temetői  " , a www.landrucimetieres.fr oldalon (elérhető : 2018. május 30. )
  10. Az ellentmondás kétségkívül csak nyilvánvaló. Adorno úgy értelmezte a költészetet, mint amely Európában a XIX .  Századig létezett, szabadidős, szórakoztató, rimánkodó prózaként. Paul Celan versei nem kívánnak szépíteni vagy kellemes lenni. Szavai szerint egyszerűen "minél pontosabban" akarnak "mondani" dolgokat (vö. Le Méridien ).
  11. Aschenglorie , 1967, Suhrkamp Verlag, (A hamu dicsősége), A szerző által összegyűjtött versek választéka , Poésie Gallimard, 2004, p.  264
  12. Jean Bollack, Vers a költészet ellen: Celan és irodalom , Párizs, Presses Universitaires de France ,2001, 344  p. ( ISBN  2-13-051417-0 )
  13. Lásd Jean-Michel Maulpoix irodalomjegyzékben idézett könyvét, és további részletekért Dirk Weissmann doktori dolgozatát idézi a Külső linkek
  14. Irodalomtörténeti szótár , Larousse, Párizs, 1985, tI p.  289 ( ISBN  203508301X )

Lásd is

Kapcsolódó cikk

Külső linkek