Mytilene Hermarque

Lehetséges Hermarque mellszobor a Palazzo Massimo alle Terme-ben

Születés	III th század ie. Kr. Mytilene
Halál	Kr. E. 250 J.-C.av. J.-C.
Iskola / hagyomány	ínyencség
Fő érdekek	történelem , filozófia
Befolyásolta	Epicurus
Befolyásolt	Polystrate, Polyclès, Dionysius az epikureai

Hermarchus a Mytilene (görög Ἕρμαρχος nem Ἕρμαχος) egy epikureus filozófus, aki született a IV th század ie. AD és halt meg a III th században ie. AD (-250 körül). Az Epicurus utódja volt, mint a Kert első kutatója .

Bár fontos szerepet játszott, nagy ismertségre tett szert és sokat írt, minden műve elveszett. Főleg Diogenes Laërce és Cicero ismerték meg minket .

A neve, korábban írt hibát Hermachus , visszaállították a valódi formában Villoison ő Anecdota Graeca (1781).

Életrajz

Hermarque fia volt egy szegény ember nevű Agémortos, mok lakó Mytilene , a tőke, a sziget Lesbos . Fiatalkorában retorikát tanult. Találkozása Epicurussal valószínűleg Kr.e. 310 körül történt. Kr. U. , A filozófus Lesbos szigetén való tartózkodása alatt. Mindazonáltal Hermarque valószínűleg nem azonnal csatlakozott Epicurus téziseihez, amint azt egy levél is mutatja, amelyben utóbbi arra hívja fel, hogy hagyja el a retorikát, hogy a filozófiának szentelhesse magát. Nem tudni pontosan, mikor döntött végül Hermarque, hogy csatlakozzon hozzá.

Íme a levél azon töredéke, amelyet a modern kommentátorok tulajdonítottak Epikurosznak, aki tanítványát, Hermarque-ot sürgette: "Nyisson természetes utat közösségünk felé, és elfordul a retorikusok beszédeitől, hogy meghallgassa néhány véleményünket, amelyet vallunk. . " ami után őszintén reméljük, hogy hamarosan bekopogtat a filozófia ajtaján […] ” Gadarai Philodemus elmondja nekünk, hogy kedvesének Demetria volt a neve.

Szerint Sénèque - akinek súlyos ítélet nagymértékben befolyásolta a mód, ahogyan a modernek észlelt első epikureus tudós - Metrodorus , Hermarque a diáktársa, egyike volt azoknak, akik segítségre szorult, de ki tudja, hogyan kell követni a mester nyomában., És kövesse azt; A Hermarque viszont azon kategóriába tartozott, akiknek nemcsak útmutatásra, hanem valakire is szükségük van, aki segít és nyomja őket ( quibus non duce tantum opus sit, sed adiutore et, ut ita dicam, coactore ). Valójában a kert alapítója Metrodorust választotta utódjának, de előtte meghalt, és meg kellett elégedni Hermarque-szal.

Cicero a De finibus- ban egy Epicurus gyászoló Hermarque-nak írt leveléről számol be, és aláhúzza a koherencia hiányát a mester szavai és cselekedetei között, igaz, a szörnyű szenvedéseknél: „Mindezt kompenzálja. az öröm, amelyet elveim emléke ad nekem, és az általam tett felfedezések. Te (Hermarque) azonban - annak a kedves érzésnek megfelelően, amelyet fiatalkorod óta mindig irántam és a filozófia iránt éreztél -, gondosan vigyázz Metrodorus gyermekeire. " , " Kegyetlen fájdalmaimat az örömöm kompenzálja ". [ Cicerón beszélek ] felismerem, Epicurus, egy filozófus szavait; de elfelejtetted, hogy mit mondj. Ha azok az alapelvek igazak, amelyek emléke szerinted örömet okoz neked, ha írásaid és felfedezéseid igazak, akkor nem tudsz örülni, mivel semmi benned már nem kapcsolódhat a test öröméhez, és amit mindig is mondtál hogy egyedül a testnek okozunk örömet és fájdalmat. „Megvan a múlt öröme. Milyen múlt? Ha egy olyan múltból származik, amely a testtel van összefüggésben, akkor látom, hogy fájdalmait úgy tűnik, hogy a felfedezéseitek kompenzálják, és nem a testi örömök emléke. Ha egy olyan múltból származik, amelynek köze van a szellemhez, akkor ellentmond Önmagának: mert mindig tagadta, hogy bármi olyan öröm lehet, amely nincs kapcsolatban a testtel. De miért ajánlja akkor a Metrodorus gyermekeit? Ebben a figyelemben, amelyet annyira alkalmazkodónak tartok a kötelességéhez és olyan hűnek (őszintén beszélek), van-e valami köze a testnek? "

Halálágyán ( Kr. E. 270- ben ) Epicurus Metrodorus idő előtti halála miatt Hermarque-nak hagyományozta könyvtárát, és ingatlanának haszonélvezeti jogát adta neki (amelyet Hermarque nem örökölhetett, mivel metikusság volt), ez volt az övé. felelősség, hogy az örökösökkel egyetértésben biztosítsa annak a közösségnek a jólétét, amelynek szellemi irányítása lenne. Ez a végrendelet részletesen megjelenik Diogenes Laërce , X, 17, 24-ben. A Mytilenianus tehát a kert első tudósa lett .

Gadarai Philodemus , valószínűleg Hermarque jámborságát akarta jelezni, amelyet barátai követtek a kertben, azt írta, hogy ő gondozza Epicurust, eltemette és mindent elintézett, ami maradt.

Hermarque öregségig vállalta ezt a felelősséget, és biztosította az átmenetet az alapítót ismert epikureaiak és a következő generáció között. Szerint a Diogenes Laërce , aki úgy véli, neki egy ember értékét, hogy meghalt a paralízis, és követte Polystrates élén az iskola.

Művek

Diogenes Laërce-nek (X, 24-25, 1255 Goulet-Cazé [1999]) köszönhetően ismerjük őket , akik dicsérik minőségüket:

Έπιστολικά: Episztoláriumi gyűjtemény , 22 könyvben
Περὶ Ἐμπεδοκλέους: Az Empedoklészről
Περὶ μαθητῶν: A tanítványokról
Πρὸς Πλάτωνα: Platón ellen
Πρὸς Ἀριστοτέλην: Arisztotelész ellen .

Bibliográfia

Életrajzi források

Diogenes Laërce , Jelentős filozófusok élete és tanai , X. könyv, 17. és 24-25.
Cicero , De finibus bonorum et malorum , II, XXX, 96-98.
Gadarai Philodemus , a görög és a latin ókor helyszíne [2] és Philodemus fordítási projekt.

Töredékek

Daniel Delattre & Jackie Pigeaud (szerk.), Les Épicuriens , Bibliothèque de la Pléiade, Gallimard, Párizs, 2010 című művében megtaláljuk a Hermarque-ra vonatkozó tanúvallomások és művei megőrzött töredékeinek első francia fordítását (159-183. O.) ).
Ermarco. Fremmenti , szerkesztette, fordította és kommentálta Francesca Longo Auricchio. Napoli, Bibliopolis, 1998.
Der Epikureer Hermarchos , szerk. Karl Krohn. Berlin, Weidmann, 1921.
Porfír. Az önmegtartóztatásról , 1.: I. könyv, szerk. Jean Bouffartigue és Michel Patillon. Párizs, Les Belles Lettres, 1977, p. 14-24 (értesítés) és 46-52 (szöveg és fordítás). [3]
Opere di Epicuro , Margherita Isnardi -Parente fordításában. Torino, Classici dell'UTET, 1974, p. 535-553.
Victor Goldschmidt, Az Epikurosz tana és a törvény . Paris, Vrin, 1977 (Porphyry, Abst. , I, 7–12 . Old . ).
Arthur A. Long & David N. Sedley, The Hellenistic Philosophers , I. Cambridge, 1987, p. 129-132 (angol fordítás] ugyanerről a Porphyry-részről).

Tanulmányok

Anna Angeli, Agli amici di scuola (PHerc. 1005). Filodemo. Edizione, traduzione e commento a cura di - . Napoli, Bibliopolis, 1988.
Hans von Arnim, művészet. "Hermarchos", Pauly-Wissowa, Realenzyklopädie der klassischen Altertumwissenschaft , VIII., Stuttgart, 1912, 721-722.
Jacob Bernays, Theophrastos Schrift über Frömmigkeit. Ein Beitrag zur Religionsgeschichte . Berlin, Hertz, 1866.
Maurice James Boyd, „Porphyry, De abstinentia I, 7–12”, The Classical Quarterly , XXX, 1936, p. 188-191.
Thomas Cole, „Democritus és a görög antropológia forrásai”, Amerikai Filológiai Szövetség monográfiái , 1967. 25. szám, 1990. 2. 2. fejezet. V, p. 70-79.
Italo Gallo, „Ermarco e la polemica epicurea contro Empedocle”, P. Cosenza (szerk.), Esistenza e destino nel pensiero greco arcaico , Napoli, Edizioni scientifiche Italiane, 1985, p. 33-50 (a Salernói Egyetem publikációja).
Marcello Gigante, Ricerche Filodemee , 2. Napoli, Macchiarolo, 1983, p. 247-259.
Kruse-Berdoldt Veronika, Kopienkritische Untersuchungen zu den Porträts des Epikur, Metrodor und Hermarch (Diss.). Göttingen, 1975.
Reimar Müller, „Konstituierung und Verbindlichkeit der Rechtsnormen bei Epikur”, Syzetesis. A Studi sull'epicureismo greco e romano felajánlotta Marcello Gigante-nak . Napoli, 1983, p. 153-183.
Dirk Obbink, „Hermarchus, Empedocles ellen”, The Classical Quarterly , ns, XXXVIII, 1988, p. 428-435.
Robert Philippson, „Die Rechtsphilosophie der Epikureer”, in Archiv für Geschichte der Philosophie , 1910. évi XXIII. O. 289-337 és 433-446; Id., Studien zu Epikur und der Epikureern , Hildesheim, G. Olms, 1983, p. 27–89.
Paul Vander Waerdt, „Hermarchus és az erkölcs epikureai genealógiája”, az Amerikai Filológiai Társaság Tranzakciói és Közleményei c., CXVIII, 1988, p. 87-106.

Megjegyzések

Anna Angeli (1988) a -325 dátumot javasolja. Nincs semmi, ami megerősítené, de nagyon valószínű.
Diogenes Laërce , Jelentős filozófusok élete, tanai és mondatai , X ( Epicurus élete ), 17 és 24-25.
Cicero , De finibus , II, XXX, 96-97.
Villoison, Anecdota Graeca , II, p. 159, 290
Diogenes Laërce, op. cit. , X, 24, p. 1255 Goulet-Cazé (1999).
Lásd az Epicurus levelének töredékét, amelyet 1972-ben fedezett fel Martin Ferguson Smith: MF Smith: „Oiogandai Diogenes. Új töredék 24 ”, American Journal of Philology , 99/3 (1978. ősz), p. 329-331. Lásd: Marcello Gigante, Scetticismo e Epicureismo . Napoli, 1981, p. 185.
PHerc. 1005, fr. 117. oszlop VI.
Seneca , Levelek Luciliushoz , 52, 3.
Cicero , De finibus bonorum et malorum , II, XXX, 98.
„Ezzel tanúskodik, adok az én árut Amynomaque de Baté fia Philocrates, és Timocrates Potamos fia Demetrios szerint az adományt az egyes és rögzíteni kell a Metrôon, az alábbi feltételek mellett: ezek adja a kertet és az ott szomszédos ingatlant Mytilene Hermarque-nak, Agémortos fiának, azoknak, akik filozofálnak vele, és azoknak, akiket Hermarque képes lesz utódjainak választani az iskola irányába, hogy ott filozófusként élhessen . Ugyanígy mindazoknak, akik a nevem alatt filozofálnak, hogy Amynomaque-nál és Timokratésznél, amennyire csak lehetséges, megtartsák azt az iskolát, amely a kertemben van, letétként adom nekik, nekik, és utódaiknak bármilyen módon a legbiztonságosabb, így ők is ugyanúgy tartják a kertet, mint ők. Tanítványaim tovább fogják adni nekik. "
Philademus of Gadara , De Morte , IV. Könyv.
Diogenes Laërce, op. cit. , X, 25, p. 1255 Goulet-Cazé (1999).
porfír (az absztinenciáról , I, 7–12.) Megőrzött számunkra egy hosszú kivonatot ebből a műből, amely láthatóan a törvény eredetének szentelték az ős társadalomban. Ez a szakasz nem nyújt nekünk teljes érvet: nem a hús fogyasztásáról van szó, hanem csak az állatok életének tiszteletben tartásáról. Miért kell tisztelni az emberi életet és nem az állati életet? "Ha képesek lettünk volna - akárcsak a férfiak esetében - olyan paktumot kötni az állatokkal, amelyek garantálják, hogy észlelés nélkül nem ölnek meg és nem ölnek meg minket, akkor nagyon egyszerű lett volna kiterjeszteni a jog területét, mivel ez általában biztosította Biztonság. De az oktalan lényeket a törvényhez nem lehetett társítani; ilyen az állatok természete, az érdeklődésnek megfelelően a biztonság megszervezése az emberen kívüli más élőlényekkel szemben nem volt lehetséges, mint az élettelenekkel szemben. Csak a meggyilkolás szabadsága, amelyet most megszereztünk, garantálja számunkra az összes lehetséges biztonságot ”(ford. Bouffartigue). [1] .
Válasszon külön művet az előzőtől (olvassa el: Epistolary collection. On Empedocles ); lásd J.-F. Balaudé in trad. M.-O. Goulet-Cazé (rend.) [1999], p. 1255 és n. 5. A Πρὸς Ἐμπεδοκλέα ( Empedocles ellen ) olvasat megalapozatlan.
Ilyen a kéziratok szövege, védve a szerk. Hosszú (ami szükségtelenül korrigál μαάημάτων-ben) J.-F. Balaudé in trad. M.-O. Goulet-Cazé (rend.) [1999], p. 1255 és n. 6.
A Philodemus Translation Project arra törekszik, hogy angol nyelven elérhetővé tegye az epikurai filozófus és költő, Gadarai Philodemus ( kb. Kr . E. 110-35 ) esztétikai értekezéseit , aki nagyban hozzájárult a görög filozófia átadásához a római értelmiséghez a Köztársaság.