A burmai hárfa (film, 1956)
A burmai hárfa| Eredeti cím |
ビ ル マ の 竪琴 Biruma no tategoto |
|---|---|
| Termelés | Kon Ichikawa |
| Forgatókönyv |
Michio Takeyama (regény) Natto Wada |
| Zene | Akira Ifukube |
| Főszereplők | |
| Gyártó vállalatok | Nikkatsu |
| Szülőföld | Japán |
| Kedves | Háborús film |
| Időtartam | 116 perc |
| Kijárat | 1956 |
További részletek: Műszaki lap és terjesztés
A burmai Harp (ビルマの竪琴, Biruma nem tategoto ) Van egy japán film Rendezte Kon Ichikawa , megjelent 1956 . Ez átvéve a névadó regénye által Michio Takeyama közzétett japán in 1947 .
Szinopszis
Burma , a második világháború vége . Az átadás után egy japán zenészcsoportot tartanak fogva egy brit táborban a hazatelepítésig. Egyikük, Mizushima, a hárfás játékos feladata, hogy meggyőzze a lázadó japán katonák egy elszigetelt csoportját. De, Mizushimát nem hallják, és a lázadó csoportot lemészárolják. A harc eredményeként eltűntnek tűnik. Hosszú vándorlása során több száz honfitársa holttestét fedezi fel, akik a csatatéren haltak meg, és temetni kezdik holttestüket. Miután buddhista szerzetes lett , felhagyott Japánba való visszatérésével, és úgy vélte, hogy feladata a burmai földön elhunyt és elhagyott japán katonák temetésének biztosítása ...
Műszaki lap
- Cím: A burmai hárfa
- Eredeti cím:ビ ル マ の 竪琴( Biruma no tategoto )
- Rendező: Kon Ichikawa
- Forgatókönyv: Natto Wada Michio Takeyama névadó könyvéből
- Produkció: Masayuki Takaki
- Zene: Akira Ifukube
- Fotó: Minoru Yokoyama
- Szerkesztés: Masanori Tsujii
- Gyártó cég: Nikkatsu
- Származási ország: Japán
- Eredeti nyelv: japán
- Formátum: fekete-fehér - 1,33: 1 - 35 mm - monó hang
- Műfaj: Háborús film
- Időtartam: 63 perc ( 1 st rész) + 81 perc ( 2 e rész) - 116 perc (nemzetközi változat)
- Megjelenési dátumok:
terjesztés
- Rentarō Mikuni : Inouye kapitány
- Shōji Yasui : Mizushima Yasuhiko
- Jun Hamamura : Ito
- Taketoshi Naitō : Kobayashi
- Shunji Kasuga : Maki
A film körül
- Kon Ichikawa filmjét , a Michio Takeyama című regényhez hasonlóan , egy japán katona - Kazuo Nakamura (1917-2008) - igaz története ihlette, aki tizenhárom éves korában nagyon vonzónak érezte magát a buddhizmus iránt , szerzetesnek szánni. A japán hadseregben mozgósítva különféle frontokon harcolt, mielőtt Burmába küldték, ahol megtudta a háború végét és hazája megadását. A brit csapatok 1945- ben foglyul ejtett egy kórust, amelynek célja fogolytársainak moráljának megnyugtatása volt. Felajánlotta nekik, hogy adjanak elő olyan népszerű dalokat, mint a Hanyū no yado , a Kōjō no tsuki vagy a Sakura . Különféle ünnepségeket is szervezett a harcban elhunyt katonák tiszteletére, valamint kommentálta a buddhista szövegek felolvasását. Repatriálására 1946 -ben lett buddhista pap a Gunma , szülőhazájában régióban, és gyakran visszatért Burmába, ahol volt egy pagoda emelt tiszteletére a japán és a burmai elesett katonák a második világháború.
- Évekkel ezelőtt Takeyama megragadta ennek a karakternek a sorsát, egy kiváltságos tanú beszámolójának köszönhetően, akit bevetettek abba a brigádba, ahol Nakamura szolgált. A gyermekek mesemondásának és filozófiai kalandjának kereszteződésében a művet kezdetben 1947 és 1948 között sorozták fel. A hős erkölcsi és lelki szívfájdalmát - a buddhizmus vallása, lényegében pacifista - tükrözni kívánta az író megduplázta a karaktert: a katonának Mizushima ( Shōji Yasui ), itt a zenei csoport hangszerese, egy új, teljesen újjáélesztett főszereplővel, Inouyé kapitánnyal ( Rentarō Mikuni ), szintén kórusigazgatóval bővült . Takeyama szembe akart nézni Mizushima egyéni sorsával, ehhez a belső követelményhez kapcsolódva, amely Burmában marad, és a katonák csoportjának kollektív, amelyet a kapitánya szimbolizál. Ez az ellentét erősítette a mű drámai kifejezését és a választás súlyosságát Mizushima által. A könyv másik lényeges karaktere a hagyományos burmai hárfa, amelyet még mindig saung-gauk-nak hívnak , és amelyet pontosan a hős megkétszerezése tesz szükségessé. A Ichikawa filmje , amely lényegében hű maradt a regény, ő segít létrehozni egy jelentős érzelmi klíma.
- A japán dandár és az angol katonák burmai faluban való találkozásának helyszínén a dal a Hanyu no yado (埴 生 の の), a Home Sweet Home megfelelője, amely lehetővé teszi az angolok számára, hogy folytassák velük a dalt .
- A Mizushima és a japán dandár legutóbbi találkozóján a katonák eléneklik Hanyu no yado-t , remélve, hogy valóban honfitársukról van szó, és velük együtt visszatér Japánba. Ezután Mizushima válaszol rájuk az Aogeba Toutoshi (仰 げ ば 尊 し) darab hárfán való eljátszásával , az általános iskolában megtanult és mindenki által ismert dallal. Ez a dal szövegében leírja a hallgató távozását és a tanár iránti tiszteletét, lehetővé téve Mizushimának, hogy jelezze a brigádnak, hogy nem fog velük távozni, miközben köszönetet mond vezetőjének.
Díjak
Hacsak másként nem jelezzük, az ebben a szakaszban említett információkat az IMDb adatbázis megerősítheti .
Jutalom
- 1957 : Mainichi-díj a legjobb filmzenéért Akira Ifukube számára
Választások
- 1956 : a velencei filmfesztiválon az Arany Oroszlán versenyében
- 1957 : Oscar a legjobb külföldi filmért
Megjegyzések és hivatkozások
- (ja) A burmai hárfa - 1. rész a japán filmadatbázison
- (ja) A burmai hárfa - a japán filmadatbázis 2. része
- Home japán címe , az Sweet Home , amelyet már 1889-ben lefordítottak, és széles körben népszerűvé vált Japánban.
- Claire Akiko-Brisset, a Párizsi Egyetem VII. Oktatója: Egy katona története , az Allerton Films.
- Claire Akiko-Brisset: op. idézett .
- (ja) " Mainichi Film Awards - 11th (1956 年) " , at mainichi.jp (megtekintve 2020. február 8. )
- (It) " Biruma no tategoto " , az asac.labiennale.org címen (hozzáférés : 2020. február 23. )
- (in) " The 27.th Academy Awards - 1957 " a www.oscars.org oldalon , Academy Awards (hozzáférés: 2020. február 8. )
Külső linkek
- Audiovizuális források :
- Allocin
- Cine-Resources
- Quebec Cinematheque
- A film adatbázis
- (en) Allmovie
- (en) Az internetes filmadatbázis
- (de) OFDb
- (in) Oscar-díj
- (en) Korhadt paradicsom