| A bőrönd | |
| Kiadvány | |
|---|---|
| Szerző | |
A La Valise ( oroszul : Чемодан ) Szergej Dovlatov író novellagyűjteménye , amelyet 1986-ban adott ki a Hermitage ( Ann Arbor ). Oroszországban a könyv először a Moszkovszkij Rabotchi (ru) kiadónál jelentmeg (1991). 2013-ban, ez a gyűjtemény sem szerepelt a listán (ABC sorrendben: n o 42, második oszlop) által létrehozott Minisztérium Oktatási és Tudományos Oroszország 100 font a diákok az Orosz Föderáció , mint a személyes olvasás.
A történet hőse arra készül, hogy elhagyja a Szovjetuniót az Egyesült Államokba, és csak egy kis karton bőröndöt visz magával. Amikor megérkezik New Yorkba, egy szekrénybe dobja, anélkül hogy kinyitná. Még négy hagyományos éves, kinyitja és megtalálja: tisztességes öltönyt, poplin inget, papírba csomagolt cipőt, kordbársony dzsekit, műmacska chapkát , három pár finn zoknit, kesztyűt, autós, bőrtiszt öv. Ezen objektumok mindegyike alkalmassá válik az emlékek felidézésére.
Nehéz pénzügyi helyzetben a történet hőse vállalja, hogy összefog egy barátjával, hogy megvásárolja a finn nőknek egy szintetikus finn zoknit, amelyre nagy szükség van a Szovjetunióban . Páronként három rubelért adhatták el őket. Sajnos a szovjet ipar hirtelen hasonló zoknival kezdte elárasztani az üzleteket nyolcvan kopeckért. A finn zokni eladhatatlanná válik. Az egyetlen vigasztalás: Made in Finland címkéjük .
A hős belép a kőfaragó brigádba, amelynek feladata egy Lomonoszovot ábrázoló dombormű kivitelezése a névadó metróállomás számára. A munka befejeztével bankettet tartanak. Az elbeszélő ugyanazon asztalnál van, mint Alekszandr Szizov polgármester, és észreveszi, hogy utóbbi levette a cipőjét az asztal alatt. Felhúzza magához, és egy táskába helyezi a gondozásában.
Egy Arthur nevű svéd férfi érkezik a szerkesztőségbe. Másnap az elbeszélőt meghívják abba az irányba, ahol a rendező elmagyarázza neki, hogy Arthur valószínűleg kém. Megközelítéséhez a rendező azt tanácsolja az elbeszélőnek, hogy menjen el vele színházba. De az elbeszélőnek nincs jelmeze, és tevékenységéből már régóta hiányzik. Végül a menedzser feltétlenül vásárol neki egy dupla mellű, dupla mellű öltönyt a helyi áruházban.
Az akció az elbeszélő katonai szolgálata alatt zajlik. Egy napon a főparancsnok elküldi, hogy vezessen egy zek-et a tábortól néhány kilométerre fekvő Losser pszichiátriai kórházba. Egy Tchouriline nevű kolléga kíséri őt a fogoly őrzésére. Tchouriline megszerezte a tiszti övét, amelyet ólommal takar, a forrasztással a csat sárgarézét. Amikor kitör a harc, ez az öv félelmetes fegyverré válik, amely fejen lő.
Az elbeszélő emlékezik sokéves barátságára Nyikolaj Cerkaszov orosz színész családjával . Ennek a "népművésznek" a halála után özvegye, Nina Tcherkassova Párizsba megy, hírességekkel találkozik és ajándékokkal tér vissza. Dovlatov számára visszahozott egy régi kordbársony-kabátot, amelynek könyöke kopott és gombjai elvesznek. A gallér közelében és az egyik hüvelyen olajfesték foltok jelennek meg. Kiderült, hogy ez az ajándék az a kabát, amely Fernand Legeré volt . Nina a festő feleségének barátja, és amikor a férje meghalt, elvette a kabátot és odaadta neki, mondván, hogy "Fernand megígérte, hogy mindig a gazember barátja lesz.".
Február 18-án, a választások napján politikai agitátor érkezett Doblatov házába, hogy szavazásra ösztönözze. Ahelyett, hogy szavazás Dovlatov megy a moziba, hogy lássa a gyermekkori Ivan által Andrej Tarkovszkij . A mozi után elmennek a Levelek Házába , ahol Szergej megismerkedik feleségével, Lenával (aki ez a politikai agitátor). Elsőként emigrációról beszél. Az elbeszélő úgy dönt, hogy a Szovjetunióban marad, mert "még nem érte el a halálos küszöböt". Talán öntudatlanul vágyik az elnyomásra. "Az az orosz értelmiségi, aki nem szolgált börtönben, semmit sem ér ...". Távozása előtt felesége importált román poplininget ad neki.
Boria unokatestvérével a hős a Sovietskaya szállodába megy, ahol három lvovi nő várja őket, hogy forgassanak egy dokumentumfilmet. A fogadás után egyikük, Rita, megkéri, hogy kísérje el a repülőtérre, ahol találkozni fog a termelési vezetőjével. A taxiállomáson harc indul a helyért. A rendőrség közbelép. Akkor ez a sérültek traumája. Végül nyárs uzsonnába kerülnek. Dovlatov végül új macskaszőr chapkát viselve tér haza.
Dovlatov beleegyezett, hogy játssza a főszerepet az amatőr filmben, amelyet Schlippenbach újságíró ajánlott fel neki. El kell játszania I. Nagy Péter szerepét , aki visszatér a mai napra, és meglepődik a világ új aspektusain. A stúdióban találunk neki egy fekete parókát, dublettet, kalapot, kesztyűt "fellángoló mandzsettával, ahogy az első orosz autósok viselték". Az egyik jelenetet egy sörállvány közelében kell forgatni, ahol paprikában nincs hiány. Az álcázott narrátor félelme, hogy ilyen ruhákkal idiótának fogják venni. De félelme nem igazolható, és senki sem mutatja a legkisebb megdöbbenést.
Dovlatov levele Igor Markovich Efimovhoz
„Kedves Igor! Ha esztétikai vagy kereskedelmi okokból nem akar ilyen könyvet kiadni, ne érezze magát az ígéretek és a megállapodások kötöttsége ”
Az író Valeri Popov , Dovlatov adta a kéziratát a bőröndöt , hogy Igor Efimov „még nem csomagolt”. Megkezdődtek a viták arról, hogy a történetek gyűjteményét külön kis könyvként kell-e szerkeszteni, vagy egy másik novellába kell-e foglalni.
Dovlatovnak kelt kelt levelében 1985. március, Igor Efimov azt írja, hogy különösen kedveli Fernand Léger: A dzseki és a The Chapka című történetét . De a kiadó megjegyzi azt is, hogy a tulajdonnevek állandó emlékeztetése miatt úgy érzi, hogy ezek kórusok . A szerkesztő erre a levelére válaszolva Dovlatov két vázlatot ajánlott fel neki: egyet a borítóhoz és egyet az összefoglalóhoz: „Dovlatov új könyvének középpontjában egy használt és hétköznapi bőrönd, amellyel az emigráns Dovlatov elhagyta szülőföldjét” .
A szerző és a kiadó közötti tárgyalások során a szerző azt a kívánságát fejezi ki, hogy könyvének élén ne álljon előszó. Efimov azt válaszolja, hogy a bevezető cikket törlik, és hogy: „… a La Valise-t pontosan olyan formában és összetételben fogjuk kiadni , amely örömet okoz számodra”.
A művet Alexandre Blok költőtől szabadon kölcsönzött epigráfus előzi meg : "Ennek ellenére, Oroszországom, te vagy a legkedvesebb nekem az összes országból."
A La Valise ( Edition du Rocher a 2001. évi francia változathoz) olasz és francia változatát eredetileg olasz nyelven követi Laura Salmon fordító és szláv szakíró, aki Dovlatov művét Olaszországban mutatta be : Ez a világ elment, az Isten tudja hol .
Galina Dobrozakova, a Szergej Dovlatov: Párbeszéd a klasszikusokkal és a kortárs című monográfia szerzője A bőrönd fő témáját a Szovjetunió életének abszurditásának tartja. A bőrönd szó ebben az összefüggésben már nem csak a jelenlegi jelentéssel bír, hanem a hős elbeszélő pszichológiai életének legnagyobb részévé válik.
Szergej Gandlevszkij orosz költő (k) a Szabad Európa Rádióban élőben megjegyzi, hogy „a La Valise gyűjtemény néhány poénját Csehov korának olvasói nem értették volna meg, és csak Mihaïl Zochtchenko (meghalt 1958-ban) idő után váltak érthetővé ”. .
A Moszkvai Állami Egyetem professzora, Andrej Rantchin, a Motorist kesztyű című novellát elemezve úgy véli, hogy műfajánál fogva a novellagyűjtemény ezen legújabb epizódját a történetek poétikájának tipikus témája jellemzi .
Andreï Arev író megjegyzi, hogy az Autós kesztyű című novellában azok, akik sorban állnak, hogy megérkezzenek a sörállványhoz , nem rendelkeznek rabszolgalélekkel . Dovlatov számára ezek közül az utóbbiak tisztábbak, mint "az, aki elképzeléseit igaznak tartja, anélkül, hogy megkérdőjelezné őket".
Dovlatov művének olasz fordítója, Laura Salmon, a mű utóiratának szerzője látja benne: "alternatíva Szolzsenyicin haragjának ". Dovlatov Oroszországhoz való hozzáállása tiltja a vádemelést. Ez annak a karakterének köszönhető, csendes és huncut. Megjegyzi azt is, hogy Oroszországban minden emigránsnak csak három bőrönd jutott, amikor elhagyta az országot. Dovlatov végül rájön, hogy minden, amit oroszországi élete során felhalmozott, könnyen elfér egy bőröndben.
Szergej Dovlatov ( Jacques Michaut-Paternò fordításában ), La Valise , Monaco, Le Rocher et Anatolia kiadása,2001, 165 p. ( ISBN 2 268 04039 9 )