A Llibre del Repartiment de València ( franciául : „Livre de partition de Valence”) egy névjegyzék, amelyben a király írástudói tudomásul vették az adományok ígéreteit azoknak, akik részt vesznek a Reconquistán . Miután a Reconquista véget ért, felírták azoknak a személyeknek a nevét, akik valóban birtokba vették a helyet.
Valencia kapitulált 1238. szeptember 28amikor a keresztények által vezetett király Jacques I st Aragóniai lépett a város, bár a hagyomány azt akarja, hogy ez a nap a Saint-Denis , a október 9 .
Ugyanezen a napon megkezdődött a dokumentum kidolgozása. Ingatlanok, házak, földek, falvak (stb.) Adományait, amelyeket felajánlottak mindazoknak, akik részt vettek a Reconquistában, nevezetesen az aragoniaknak , katalánoknak , navarreseinek , franciáknak , ott gondosan feljegyezték. Az angolok , a magyarok , az olaszok stb.
Ebben a könyvben olvashatjuk a ház vagy ingatlan haszonélvezőjének iratkezelését, származási helyét és a hozzárendelt vagyon felsorolását.
Az új tulajdonosoknak kínált árukat természetesen a muszlimoktól vették át . Néhányan délre menekültek, ahol továbbra is muzulmán területek maradtak, míg mások az új Valencia Királyságban maradtak . Az őslakosok többsége mozarab volt, és néhány zsidó volt .
Becslések szerint a Valencia Királyságban élők száma 200 000 körülire tehető, míg az újonnan érkezők száma csak néhány ezer volt. A népesség növekedése kevesebb, mint 5 % lehetett . Ez a bevándorlás megközelítőleg egyenlő felekben érkezett Aragóniából és Katalóniából.
A könyvet az aragóniai korona levéltárában (Archivo de la Corona de Aragón (ACA)) őrzött 5., 6. és 7. számú nyilvántartások formájában mutatják be.
Ez a dokumentum nagyon fontos a valenciai helynév ismeretében. Olvashat utcákra, terekre, kapukra, malmokra , falucskákra, alqueríákra , forrásokra, folyókra, tornyokra stb. Utaló helyneveket .
Ugyancsak fontos ismerni a valenciai és a keresztény érkezők (aragóniai, katalán, navarrai, angol, magyar, olasz, Occitans, francia stb.) Antroponímia ismeretét.
Ramón Menéndez Pidal szerint nagyon fontos román fordulat van az akkor beszélt levantei mozarab nyelv leírására, de megmutatja, hogy nem minden elem mozarab, mert sokat katalán nyelvű vagy aragofon írók írtak, akik írtak tiszteletben tartva saját szintaxisuk sajátosságait, valamint saját fonetikai törvényeiket.